Kié a +384-es hívószám, és mit tudunk a „vajdasági szeparatizmusról”?

Bár a +384-es hívószám egyetlen országhoz vagy földrajzi területhez sem tartozik, és így Vajdaság számára sincs lefoglalva, ez sem elegendő ahhoz, hogy eltűnjön a vajdasági szeparatizmusról szóló politikai üzenetekből. Azt, hogy a szám egyetlen terület számára sincs fenntartva, az Egyesült Nemzetek Szervezetén belüli Szabványosítási Szektor megerősítette az Istinomer tényellenőrző portálnak.

A hatalom képviselői közvetlenül a vasútállomás előtetőjének leomlása után kirobbant egyetemista tiltakozások kezdete után bedobták azt a tézist, miszerint a háttérben Vajdaság elszakadásának terve áll. Nemrég a figyelmet Vajdaság állítólagos +384-es hívószámára irányították, ami után Újvidéken több helyen megjelentek a+384-es feliratok, amelyeket utána áthúzva is felfestették.

„Miféle üzeneteket küldenek ezek nekünk? Mi az, hogy hamarosan állam leszünk, és új hívószámra van szükségünk?” – tette fel a kérdést Dina Vučinić, Újvidék Városi Képviselő-testületének elnöke, a Szerb Haladó Párt (SNS) tagja, reagálva az Újvidéken megjelent +384-es graffitikre. Vučinić szerint ezek „jóformán felzaklatták az újvidékieket”. Hangsúlyozta, hogy egy esetleges népszavazáson elutasítanák Vajdaság elszakadásának ötletét, és hozzátette, hogy nincsenek elegen a szeparatisták.

Az állítólagos vajdasági szeparatizmus témája a Szerb Haladó Párt tisztségviselőinek nyilatkozataiban több mint egy évtizede jelen van. Azt, hogy létezne egy „félretett +384-es hívószám”, az ENSZ ezzel foglalkozó szektora cáfolja.

Az ENSZ szakosított szervezete: a +384 nincs kiosztva és nincs lefoglalva

A Nemzetközi Távközlési Egyesület (ITU), az ENSZ szakosított szervezetének Távközlési Szabványosítási szektora közölte, hogy a +384 nincs kiosztva vagy lefoglalva egyetlen ország, földrajzi terület vagy szolgáltatás számára sem.

„A szabad kódok az E.164 országkód-terv végleges számozási erőforrásainak ki nem osztott részét képezik. Céljuk a terven belül az, hogy elegendő számozási kapacitást tartsanak fenn a jelenlegi és jövőbeli távközlési igényekhez, valamint lehetővé tegyék, hogy a jövőbeli kiosztások rendezett, hatékony és eredményes módon, az alkalmazandó kritériumoknak és eljárásoknak megfelelően történjenek. A szabad kód helyzete egy adott számozási blokkon belül önmagában nem jelzi azt, hogy azt egy konkrét ország vagy földrajzi terület számára tartják fenn vagy szánják” – emeli ki a szektor.

A hívószámok kiosztásáért felelős szektor tisztázta a hívószám-kiosztás eljárását is:

„Írásbeli kérelmet kell benyújtani a Távközlési Szabványosítási Büró igazgatójához, elmagyarázva a kérelem okait és az aktiválás várható dátumát, továbbá megadható a kívánt hívószám is. A kérelmező országnak vagy országoknak elismertnek kell lenniük vagy az ITU, vagy az Egyesült Nemzetek Szervezete által” – közölte a szektor.

Érdemes megjegyezni, hogy Jugoszlávia felbomlása után – amelynek a +38-as hívószáma volt – minden újonnan létrejött állam 3-assal és 8-assal kezdődő hívószámot kapott.

Így Szerbia a +381-et, Horvátország a +385-öt, Szlovénia a +386-ot, Bosznia-Hercegovina a +387-et, Montenegró a +382-t, Észak-Macedónia pedig a +389-et kapta. Végül Koszovó is megkapta a +383-as hívószámot a Brüsszelben elért megállapodás alapján, de csillaggal és lábjegyzettel, amely szerint „ez a megnevezés nem predeterminálja a státuszt, és összhangban van az 1244-es ENSZ-határozattal, valamint a Nemzetközi Bíróságnak a koszovói függetlenségi nyilatkozatról szóló véleményével”.

Ugyanakkor nem csak a volt jugoszláv köztársaságok kaptak +38X-szel kezdődő hívószámot: Ukrajnának 1995-ben a +380-as kód lett kiosztva.

Miféle „szeparatizmusra” reagálnak a haladók?

Dina Vučinić előtt Ana Brnabić, a köztársasági parlament elnöke is foglalkozott ezzel a témával, aki július közepén reagált Marinica Tepić bejelentésére, amely szerint a Platform az európai Szerbiáért keretében bejárják Vajdaságot. Brnabić akkor azt mondta, hogy e platform első pontja állítólag egy külön hívószám, a +384 lefoglalása Vajdaság számára.

„A Platform az európai Szerbiáért első pontja, hogy Vajdaságnak már le is foglalták a +384-es hívószámot. Elindulnak Vajdaságban, hogy népszerűsítsék ezt a tervet, és széles körű támogatást kérjenek. Csak az igazság kedvéért” – írta Brnabić az X közösségi hálózaton, amit a kormánypárti média átvett.

Állításait Goran Ješić egy két évvel ezelőtti X-bejegyzésével indokolta, amelyben Ješić ezt írta: „Könnyen elengedték Koszovót, remélem, teljes megértéssel és a felsőbb érdekekre gondolva Vajdaságot is hagyják majd elmenni. Nem hiába maradt meg nekünk az a +384-es hívószám.”

Goran Ješić, a Demokrata Párt és a vajdasági kormány egykori tisztségviselője 2025-ben kiemelte, hogy a szeparatizmusáról szóló történet csupán a hatalom propaganda-fogása.

„Ezt az egészet klasszikus félrevezetésként élem meg. Kitalálnak egy hírt, odahozzák a saját úgynevezett médiájukat, valamint a kvázi szakértőiket, akik ezt kifejtik, és aztán ez hír lesz, amit a rendes emberek elkezdenek kommentálni. Szóval ez egy klasszikus álhír” – nyilatkozta Ješić a Danasnak.

Alig négy nappal Ana Brnabić nyilatkozata után Újvidéken több helyen megjelentek a piros festékkel áthúzott +384-es graffitik. Ahogy szemtanúk a 021.rs portálnak elmondták, a Promenada plázánál két maszkos fiatalember mintegy húsz egyforma graffitit festett fel.

Egy hónappal korábban ugyanezzel a témával röviden Miloš Vučević, az SNS elnöke is foglalkozott a közelgő választásokról beszélve.

„Ez az állam fennmaradásának kérdése is, hogy olyan politikusokat választunk-e, akik lemondanak Koszovóról, vagy olyan politikusokat, akik megvédik Szerbiát. Ne felejtsék el, csak a 384-es hívószámnak nincs gazdája, minden másnak van. Most valaki gondolkozzon el ezen” – mondta június 11-én Vučević az Informernek.

Hogyan vált a +384 politikai üzenetté?

A Szerb Haladó Párt tagjai többször is felhasználták a „szeparatizmus” argumentumát, és azt jelölték meg a hatalomellenes tiltakozások okaként.

Egyik példa erre egy Újvidéken kifüggesztett molinó. Ugyanis az újvidéki razzia évfordulójának megemlékezése előtt, 2025 elején a Váradi hídon egy Vajdaság Köztársaság (Vojvodina republika) feliratú molinót feszítettek ki. Ez az üzenet villámgyorsan megjelent a kormánypárti helyi médiában is. Az üzenet mellett egy piros kézfej is fel volt tüntetve, és ezek a médiumok elítélték az esetet. A 021.rs által kapott fényképen néhány férfi, egy parkoló autó és egy nyitott csomagtartó látható. A molinót tartó egyik férfi az egyenruhája alapján kommunális rendőr volt.

Bár az egyetemistatüntetések egyetlen felszólalója, sem semmilyen releváns politikai opció tagja nem képviselte és nem említette Vajdaság elszakadását, a haladók a tavaly február 15-i szávaszentdemeteri (Sremska Mitrovica) gyűlésükön elfogadták a Nyilatkozatot Vajdaságról.

„Vajdaság a keresztnév, Szerbia pedig a vezetéknév; ahogy Szerbia sincs Vajdaság nélkül, úgy Vajdaság sem létezhet Szerbián kívül” – állították. Valamivel több mint egy év elteltével a Nyilatkozatról már nem esik szó.

Az állítólagos szeparatizmusról Vučić még 2015-ben beszélt, akkor még miniszterelnökként. Arra a kérdésre válaszolva, amely egyes médiumok írásaira vonatkozott – miszerint Vajdaságban egyre hangosabbak egy új köztársaság létrehozására irányuló követelések –, a korábbi miniszterelnök elmondta, hogy meg akarja nyugtatni a Vajdaságban élő szerbiai polgárokat, üzenve nekik, hogy az ilyen őrült és értelmetlen ötletekből nem lesz semmi.

Újvidéken 2016-ban olyan plakátok jelentek meg, amelyeken az állt, hogy a +384-es nemzetközi hívószám Vajdaság tartományt illeti majd meg.

„Hamarosan… +384 Telekom Vojvodine” – állt a plakátokon, amelyeken egy mobiltelefon rajza volt látható a +384-es számmal, valamint egy emberi kéz, amely megérinti a képernyőt. Ugyanezeken a plakátokon Vajdaság tradicionális címere is szerepelt. E plakátok szerzője a Mlada Vojvodina (Fiatal Vajdaság) elnevezésű szervezet volt, amely magát „forradalmi köztársasági mozgalomnak” nevezte, amelynek „elege van a tehetetlen és langyos vajdasági autonómia-párti politikusokból”.

Egy évvel korábban a Beta hírügynökség interjút készített e mozgalom két tagjával, akik akkor azt mondták, hogy nem fognak erőszakhoz folyamodni. A nyilvánosságban nem volt különösebb visszhangjuk, tevékenységük szórványos volt, és a plakátragasztás szintjén maradt.

„Oszd meg és uralkodj” módszer

Aleksandar Popov, a Regionális Központ igazgatója az Istinomernek elmondta, hogy nincsenek aktív mozgalmak, amelyek vajdasági szeparatizmussal foglalkoznának.

„Még azok a szereplők sem küzdöttek Vajdaság Szerbiától való elszakadásáért, akik egykor jelen voltak, mint a Vajdasági Szociáldemokrata Liga. Egyetlen releváns tényező sem tett ilyet” – magyarázza Popov. Úgy véli, hogy maga a hatalom festi fel azokat a graffitiket, amelyek az áthúzott +384-es számot mutatják.

„Maguk festik fel a graffitiket, majd vitatkoznak velük, és azzal vádolják a tiltakozókat, hogy el akarják szakítani Vajdaságot. Ez egy olyan csali, amire csak a naivak kapnak rá, vagy az, aki nincs jól értesülve” – vonja le a következtetést Popov. Hozzáteszi, hogy ezt a figyelem elterelése érdekében teszik.

„A végső cél az, hogy eltereljék a figyelmet a kulcstémákról, például a korrupcióról, amely e garnitúra kormányzásának alapját képezi” – mutat rá beszélgetőpartnerünk.

Popov megjegyzi, hogy a hatalom így tud a legjobban fennmaradni, az „oszd meg és uralkodj” módszerével.

„Ők adnak nekünk témákat, aztán mi azokkal szórakozunk ahelyett, hogy az általuk elkövetett gaztettekkel foglalkoznánk. A tömegek hitegetése, elvakítása. Aki nem jártas a témában, aki Vajdaságon kívül él, lehet, hogy bekapja ezt a csalit” – mondja Popov.