Megbüntetik-e a válogatott játékosokat azért, mert nem mosolyogtak az elnöki fogadáson?

A szerb női röplabda-válogatott Európa-bajnoki bronzérme – feltételesen fogalmazva – egy másik esemény árnyékába került, amely a Belgrádba való visszatérésük után történt. Míg Zoran Terzić szövetségi kapitány úgy tűnik, magyarázkodni kényszerült a játékosok arckifejezése miatt az elnöki fogadáson, a Szerb Röplabda-szövetség főtitkára, Ivan Knežević egy lépéssel tovább ment, és bejelentette, hogy „megfelelő lépéseket” tesznek – írja az N1 Televízió.

Ahogy a szövetségi kapitány az Insajdernek elmondta, észrevette a feszültséget és a kellemetlen érzést a játékosoknál, de úgy véli, többségük nem a politikai nézetei, hanem a társadalmi elítéléstől való félelem miatt reagált így.

„Az arckifejezéseken látszott, hogy a játékosaim nem örültek annak, hogy ott vannak. Ha valamelyikük azt mondta volna: Nem megyek el, és vissza akarom adni a harmadik helyért járó pénzt, azt mondtam volna neki: Minden elismerésem, gyere, hadd csókoljalak meg. Ez egy állásfoglalás. De az, hogy mindannyian elmegyünk és szomorúak vagyunk – meggyőződésem, hogy a túlnyomó többségük nem a meggyőződése, hanem amiatt viselkedett így, mert féltek attól, hogy valaki megszólja őket” – mondta Terzić.

Szerinte a sportolók elnöki fogadáson való részvétel nem jelent politikai támogatást, csupán az intézmény iránti tiszteletet.

A Szerb Röplabda-szövetség főtitkára, Ivan Knežević jóval élesebben értékelte a helyzetet, és „bizonyos lépéseket” helyezett kilátásba a röplabdázók és a szakmai stáb elnöki fogadáson tanúsított viselkedése miatt. Ahogyan a Sportalnak nyilatkozta, „a játékosok jelenléti viselkedésükkel óriási kárt okoztak magának a szövetségnek, és mindenekelőtt a szerb röplabdasport megítélésének”.

„A hatalom, az élen Aleksandar Vučić elnökkel, több alkalommal is megértést tanúsított a sport, valamint a sportolóink és szövetségeink igényei iránt” – vélekedett Knežević. Végül hozzátette, hogy a szakági szövetség felelősséggel tartozik azért, hogy ne maradjon csöndben a történtek után.

Kié a női röplabda-válogatott?

Vladimir Grbić elismert röplabdázó, – aki Szerbia mezében az olimpiai játékokon, a világbajnokságon és az Európa-bajnokságon összesen hét érmet szerzett, ez a szám pedig a többi tornát beleszámítva kétjegyűvé válik – a fogadást követő események kapcsán tömör, de határozott volt:

„A lányoknak szívből gratulálok, a többiek pedig a tetteikkel és nyilatkozataikkal önmagukat minősítették.”

A korábbi válogatott kosárlabdázó, Vladimir Štimac – aki Szerbia színeiben az olimpiai játékokon, a világbajnokságon és az Európa-bajnokságon is egy-egy ezüstérmet nyert – az N1-nek adott interjújában Terzić „állásfoglalásra”, illetve az éremért járó pénz elfogadására vonatkozó szavaira reagálva kijelentette, hogy „az a pénz nem Vučićé”.

„Nem a saját zsebéből vette ki, és nem is ajándékba adta a röplabdázóknak. Ez az állami jutalom egy olyan éremért jár, amelyet ezek a lányok a munkájukkal, az áldozatvállalásukkal és az eredményükkel érdemeltek ki, miközben Szerbia címerét viselték” – mutatott rá Štimac.

Mint mondta, Vučić politikus, egy átmeneti személyiség, aki jelenleg betölt egy állami tisztséget, de ő nem egyenlő Szerbiával.

„Egyetlen politikus sem az állam, és egyetlen ember sem sajátíthatja ki az országot, annak intézményeit, sportolóit vagy azok sikereit. Ezek a lányok nem tartoznak Aleksandar Vučićnak sem mosollyal, sem tapsi, sem köszönettel, a legkevésbé pedig politikai engedelmességgel. Joguk van szeretni vagy nem szeretni őt, támogatni a politikáját, vagy nem egyetérteni vele. Ez az ő személyes és politikai szabadságuk.”

Ennek megfelelően – tette hozzá – „lehetsz a jelenlegi hatalom politikája ellen, lehetsz kritikus az elnökkel szemben, nyilvánosan megmutathatod a nemtetszésedet, és ezzel párhuzamosan szeretheted az országodat, játszhatsz érte, érmeket nyerhetsz neki és átveheted az állami díjat, amit az eredményeddel kiérdemeltél, mert ezek nem egymásnak ellentmondó dolgok”.

Štimac számára a Terzić szavainál is nagyobb problémát jelent a szövetség főtitkárának azon kijelentése, miszerint „megfelelő lépéseket tesznek”.

„Megbüntetni a válogatott játékosokat azért, mert nem mosolyogtak eléggé az elnök előtt? Mert nem mutattak olyan politikai elragadtatást, amilyet elvártak tőlük? A sportválogatott nem egy politikai kórus, amelynek bárkinek tapsolnia kellene. A sportolók az országukat képviselik, de ez nem jelenti azt, hogy lemondanak a saját lelkiismeretükről, véleményükről és a politikai állásfoglaláshoz való jogukról.”

Hozzátette: ha valaki úgy gondolja, hogy a sportolónőket fegyelmezni kell az álláspontjuk, az arckifejezésük vagy a politikai véleményük miatt, akkor a probléma nem ezekben a lányokban van.

„A probléma abban a szemléletben van, amely szerint a tisztség, amelyet valaki éppen betölt, azt jelenti, hogy hozzá tartoznak a sportolók, az érmeik, a hálájuk és a lelkiismeretük is. Nem tartoznak hozzá. Saját magukhoz tartoznak, és Szerbiához tartoznak” – zárta gondolatait Štimac.