Több mint 350 ezer nyugdíjas továbbra is dolgozik

Régen a nyugdíjba vonulást a nyugodtabb évekkel, az unokák gondozásával és a több évtizedes munka után megérdemelt pihenéssel kapcsolták össze. Ma már más a helyzet. Sok nyugdíjas továbbra is dolgozik, mert szeretne aktív maradni, emberek között lenni, és folytatni azt, amit szeret.

A munkaerőpiacon egyre gyakrabban találkozhatunk olyan emberekkel, akik hivatalosan nyugdíjasok, mégis továbbra is munkába járnak, vezetnek, biztonsági őrként dolgoznak, visszatérnek korábbi munkahelyükre, vagy teljesen új munkát találnak, írja a Blic Biznis.

Egyesek a pénz miatt dolgoznak, mások azért, hogy ne maradjanak egyedül

Prof. dr. Snežana Šantić, a Stari grad Nyugdíjasok Egyesületének professzora szerint nincs egyetlen oka annak, hogy az emberek nyugdíjba vonulásuk után is dolgoznak. Egyeseknek szükségük van a pluszjövedelemre, mások egyszerűen nem szeretnék, hogy egyik napról a másikra megváltozzon az életük, és eltűnjön a több évtized alatt kialakított mindennapi rutinjuk.

Mint mondta, világszerte egyre többet beszélnek az úgynevezett „ezüst gazdaságról”, vagyis az idősebb népesség gazdasági lehetőségeiről.

„Ami Szerbiát illeti, hivatalosan több mint 350 ezer emberről tudunk, aki a nyugdíja mellett dolgozik. Néha valóban azért, mert szeretnénk tovább dolgozni, aktívak maradni, és a nyugdíj mellé némi pluszpénzt keresni. Ugyanakkor vannak olyanok is, akiknek valóban alacsony a nyugdíjuk, és nem tudnak megélni belőle, ezért munkát keresnek. A nyugdíjasok egyébként a bölcsesség, a tapasztalat és az empátia tárházai. Én is nagyon sokat tanultam éppen a nyugdíjasoktól, kezdetben is, és a mai napig tanulok tőlük” – hangsúlyozta prof. dr. Snežana Šantić.

Dušan Matić, a Treće doba Nyugdíjasok Egyesületének elnöke szerint a nyugdíjba vonulás éppen azért lehet nehéz időszak, mert az ember egyik napról a másikra elveszíti azt a mindennapi struktúrát, amely évtizedeken át meghatározta az életét.

Elmondta, hogy a nyugdíjas-egyesületekbe különböző szakmájú és életutat bejárt emberek járnak, akik közül sokan csak nyugdíjba vonulásuk után kezdenek el azon gondolkodni, hogyan találjanak ismét társaságot és olyan tevékenységeket, amelyek kitöltik a napjaikat.

„Amikor nyugdíjba megy az ember, nem tudja, hová menjen, mit kezdjen magával. Senki nem mondja meg, hogy »Hé, gyere, csatlakozz ehhez vagy ahhoz«. Ezért jönnek leggyakrabban a nyugdíjas-egyesületekhez, hogy megnézzék, kik vannak ott, és kivel tudnak kapcsolatot teremteni. Vannak olyanok is, akik hozzászoktak a munkához, nem tudják elengedni, ezért visszatérnek valamilyen korábbi munkájukhoz. Erre különösen az idősebb nyugdíjasoknál kell odafigyelni, főleg a sofőrök esetében. Olyan embernek kell végeznie ezt a munkát, aki egészséges, és át kell esnie az ellenőrzéseken, hogy alkalmas legyen az általa választott feladatra. Vannak olyanok is, akik kedvezményes nyugdíjazási feltételek mellett szerezték meg a szolgálati időt, ezért fiatalon mentek nyugdíjba. Ők sokkal gyorsabban és könnyebben találnak munkát. Ugyanakkor nem lehet minden nyugdíjast arra ösztönözni, hogy vállaljon valamilyen utólagos vagy kiegészítő munkát. Van, aki például vigyázhat az unokájára, vagy elviheti az óvodába” – mondta Dušan Matić.

A nyugdíjba vonulás megszakítja a 40 éven át kialakult rutint

Šantić professzor arra figyelmeztet, hogy a probléma nem csupán abból áll, hogy az embernek nincs többé munkája. A nyugdíjba vonulással eltűnik a mindennapi rutin is: a felkelés, a munkába járás, a kollégákkal való beszélgetés, valamint az érzés, hogy szükség van rá, és számítanak a munkájára.

Éppen ezért – mondja – fontos, hogy az ember új elfoglaltságokat és új társaságot találjon, akár munka, akár egyesületek, különböző tevékenységek és közösségi programok révén.

„Elveszítjük azt a napi rutint, amely 40 éven át megvolt. Fiatalon minden könnyebb volt, alig vártuk, hogy munkába mehessünk. Elveszítjük a napi rutint, és egyszer csak elkezd hiányozni, az ember pedig egyre inkább bezárkózik. Nagyon gyakran depresszív állapotok is kialakulnak, ezért nagyon hasznosak az egyesületek” – emelte ki Šantić professzor.

Hozzátette, hogy a munka nem az egyetlen módja annak, hogy valaki aktív maradjon. Az általa vezetett egyesületben különböző csoportok és tevékenységek működnek, amelyek révén a nyugdíjasok tanulhatnak, társaságban lehetnek, és azzal foglalkozhatnak, ami érdekli őket.

A munkáltatók szerint nem az életkor a lényeg

A munkáltatók szempontjából kissé másképp fest a helyzet. Jelena Jeftović, a Szerbiai Munkáltatók Szövetségének képviselője szerint a munkaerőhiány miatt jelenleg minden megfelelően képzett munkavállaló értékes, ezért önmagában az életkor nem lehet döntő szempont.

Külön kiemelte a nyugdíjasok tapasztalatát, valamint azt, hogy tudásukat átadhatják fiatalabb kollégáiknak.

„A munkáltatók számára teljesen mindegy, hogy valaki 20 vagy 70 éves. Minden területen olyan nagy a munkaerőhiány, hogy minden jó munkavállaló értékes, a nyugdíjasok pedig természetesen tudással és tapasztalattal is rendelkeznek. Én ezért nem úgy közelíteném meg a kérdést, hogy fontos-e, hogy valaki nyugdíjas-e vagy sem. Mindenesetre nem kerül kevesebbe. Az öregségi nyugdíjban részesülő személy ugyanis – hogy pontosan fogalmazzak – határozott és határozatlan idejű munkaszerződéssel is dolgozhat. A munkáltatónak természetesen ebben az esetben is vannak az állammal szembeni kötelezettségei, például az adók és járulékok megfizetése” – hangsúlyozta Jelena Jeftović, a Szerbiai Munkáltatók Szövetségének képviselője.

Fotó: Pixabay