Vladan Đokić, a Belgrádi Egyetem rektora nem szerepel az Egyetemista lista jelöltjei között a közelgő választásokon. Az elemzők eltérően ítélik meg a döntést: van, aki megfontolt lépésnek tartja, amely „kimerítette a Szerb Haladó Párt propagandájának munícióját”, mások szerint azonban ez a döntés nem volt bölcs.
Vladan Đokićnak, a Belgrádi Egyetem rektorának az Egyetemista lista – Az egyetemisták győznek jelöltjei közül való kimaradása nagy meglepetést okozott sokak számára, akik figyelemmel kísérik a politikát, de a szélesebb közvélemény számára is.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
Noha sokan a lista vezetőjeként, sőt akár miniszterelnök-jelöltként is számoltak vele, a Belgrádi Egyetem rektorát a plénum szűk többséggel „megvétózta”, ami azt jelentette, hogy nem lesz a Szerbiai Képviselőház 250 jelöltjének egyike, akikről az október 25-i választásokon döntenek.
Đokić nem az egyetlen olyan személy, akiről korábban azt várták, hogy felkerül a listára, de kétségtelenül ő volt a legismertebb név.
„Đokić átment a tűzön, hogy a többieknek könnyebb legyen”
Boško Jakšić politikai kommentátor úgy véli, hogy bár a döntés meglepetésnek tűnik, könnyen lehet, hogy nagyon is racionális, bölcs és hosszú távra szóló lépésről van szó.
„Tudni lehetett, hogy minden, az egyetemista listához kapcsolódó név esetében jön a médiabeli meghurcolás. A sértegetés, a lejáratás, a mocsokba való berángatás – mindez várható volt. Ez abban a pillanatban meg is történt, amikor Đokić rektor beleegyezett, hogy felkerüljön a listára. Tudjuk, mi történt vele ezután” – mondta Jakšić az N1-nek.
Szerinte az volt a cél, hogy Đokićot bizonyos értelemben feláldozzák: ő kapja a támadások nagy részét, „az összes rá kilőtt gránátot”, majd visszalépjen, és ezzel megfossza a Szerb Haladó Pártot (SNS) a muníciótól és a célponttól.
Jakšić értékelése szerint Đokić bátran állta a támadásokat, és ezzel megkönnyítette az Egyetemista lista többi jelöltjének helyzetét, hogy ne kelljen hasonló kampányokkal szembenézniük, vagy legalább enyhébb formában kelljen átélniük azokat, mivel szerinte a haladók nem tudnak mit kezdeni a helyzettel.
„Most azt látjuk, hogy keresik a lehetőséget, és Ilija Srdanović professzorral megpróbálják megismételni ugyanezt a piszkos kampányt. Kevesebb idejük maradt, és sok érvük sincs, ami persze őket nem akadályozza meg, majd kitalálnak érveket. A fő támadást azonban Đokić rektor szenvedte el” – véli Jakšić.
Dragomir Anđelković politikai elemző szerint ez a döntés nem tűnik „bölcsnek”, illetve úgy véli, hogy több kárt okoz, mint amennyi hasznot hoz. Szerinte a rezsim propagandájának jelentős részét már ellőtték. „Amikor egyik napról a másikra mindent megváltoztatnak, és olyan embereket hoznak az első vonalba, akik most kerülnek az új propaganda célkeresztjébe. Új célpontokról van szó, a propaganda pedig ebben az első szakaszban kaszál a legtöbbet” – értékelte Anđelković.
Azt mondja, az Egyetemista listáról szóló történet nem csupán az egyetemistákról szól, hanem kisebb-nagyobb központok is jelen vannak benne, a politikai szférától a civil szféráig, amelyek először logisztikailag kapcsolódtak be, később pedig befolyással rendelkező szereplőkké váltak.
„Ebben a küzdelemben szerintem kiiktatták a rektort, valamint Milo Lompar professzort is. Mindketten az Egyetemista lista felismerhető arcai voltak bizonyos célcsoportok számára. A rektor egyfajta Európa-párti irányt, Lompar pedig a nemzeti irányt jelképezi. A nyilvánosság előtt bizonyos geopolitikai és politikai egyensúly szinonimái voltak” – értékelte Anđelković az N1-nek.
Választás előtti ajándék az SNS-nek
Anđelković szerint a lista egyes ismert szereplőinek kimaradása bizonyos értelemben választás előtti ajándék az SNS számára, mert mindenekelőtt Lompar eltávolításával lehetőséget kap arra, hogy erőteljes kampányban az Egyetemista listát a polgári oldal képviselőjeként pozicionálja, és elszakítsa a nemzeti-demokrata szavazóktól, akik a koszovói „nemzeti árulás” miatt haragszanak Vučićra.
„Lehetőség nyílik arra, hogy úgy állítsák be a dolgokat, mintha valaki állítólag náluk is rosszabb lenne, ami lehetetlen, propagandaszempontból azonban felhasználható” – mondta Anđelković.
Boško Jakšić szerint nem lehet párhuzamot vonni Milo Lompar és Vladan Đokić esete között, és ezzel szembeállítja a Filológiai Kar professzorát, Lompart Jovo Bakićtyal, aki viszont szerepel a listán.
Úgy véli, Lompar az egyetemista mozgalmon belüli nemzeti, EU-ellenes és oroszbarát szárny megtestesítője volt. Mint mondta, a történtek egyfajta kompromisszumra és megegyezésre utalnak: az egyetemisták beleegyeztek abba, hogy a közvélemény egy része számára népszerűtlen, a koszovói kérdéssel (KiM) kapcsolatos memorandum mellett álljanak ki, amely erősen emlékeztetett a Slobodan Milošević idején született memorandumra, miközben a listán Jovo Bakić, egy baloldali politikus szerepel.
„Ez azt mutatja, hogy az egyetemista mozgalom komolyan vette politikai dimenzióját. Ez most már tiszta politikai játszma, ez már nem a mozgalmon belül zajlik. Ezek már nem csupán az igazságosságra, az igazságra és a szabadságra vonatkozó felhívások, mindazok a nagy jelszavak, hanem már a politika alakításának módja. A politikát pedig, ahogy tudjuk, kompromisszumok nélkül nem lehet folytatni” – zárta gondolatait Boško Jakšić.
Fotó: Goran Srdanov/Nova
