Szerbiában jelenleg 1200 ember vár szervátültetésre, miközben tavaly mindössze húsz szervdonor volt az országban – közölte A szervadományozás hősiesség egyesület.

Az egyesület összehasonlításként Horvátország példáját említette: a Szerbiánál körülbelül feleakkora népességű országban évente mintegy száz donor van. Ebből kiindulva úgy becsülik, hogy Szerbiában évente akár kétszáz szervdonor is lehetne, írja a Beta.

Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!

Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal

A szerbiai transzplantációs rendszer fejlesztéséről rendezett második nemzetközi konferencia résztvevői egyebek mellett azt sürgették, hogy az ország fogadjon el átfogó stratégiát a szervátültetések területén, és a kórházakban időben azonosítsák a lehetséges donorokat.

A tanácskozáson arra a következtetésre jutottak, hogy kulcsfontosságú a potenciális donorok felismerése az intenzív osztályokon. Ezzel jobban ki lehetne használni a jelenleg meglévő lehetőségeket, és több transzplantációra váró betegen lehetne segíteni.

Az egyesület mind a 38 donorkórháztól közérdekű adatigényléssel szerzett információkat, majd ezeket elemezte. Az eredmények szerint az elmúlt három évben tíznél is kevesebb kórházban állapítottak meg  agyhalált. Ezek túlnyomórészt olyan egészségügyi intézmények voltak, amelyek egyben transzplantációs központként is működnek.

Az egyesület nagyobb átláthatóságot követel, és azt szeretné, ha rendszeresen részletes éves jelentések jelennének meg a donorkórházak munkájáról, az elvégzett szervátültetésekről és a várólistákról.

A konferencián bemutatták a Szerb Köztársaság szervátültetési rendszerének fejlesztését célzó stratégia kiindulópontjait is.

Az Eurotransplant tagállamainak tapasztalatairól Erwin de Buijzer, a szervezet orvosigazgatója beszélt. Mint mondta, a szervadományozásra vonatkozó jogszabályoknak egyensúlyt kell teremteniük az egyén védelme, a kulturális és vallási szempontok, valamint a donor alkalmasságának megállapítására rendelkezésre álló orvosi lehetőségek között.

Az egyesület felszólította az illetékeseket arra is, hogy biztosítsák a törvény teljes körű alkalmazását, a polgárok számára pedig tegyék lehetővé, hogy világos és könnyen hozzáférhető módon nyilatkozhassanak a szervadományozásról.

A legfontosabb teendők között említették egy szerbiai szervátültetési stratégia, valamint a potenciális kórházi donorok felismerésére vonatkozó kötelező országos protokoll elfogadását. Emellett bővítenék azok körét is, akik élő donorként szervet adományozhatnak.

Az egyesület szerint a jelenlegi korlátozások olyan embereket is kizárnak az adományozásból, akik egy hozzájuk közel álló személynek szeretnének szervet adni – például negyedfokú rokonnak vagy akár barátnak.

Szükségesnek tartják a keresztdonációs transzplantációk tényleges bevezetését is. Ennek lehetőségét a szerbiai jogszabályok már nyolc éve biztosítják, az egyesület adatai szerint azonban eddig egyetlen ilyen beavatkozást sem hajtottak végre az országban.

Keresztdonációról például akkor beszélünk, amikor két ember egy-egy hozzátartozójának szeretné felajánlani az egyik veséjét, de egyikük sem kompatibilis saját hozzátartozójával. Ha viszont kiderül, hogy mindketten alkalmas donorok lennének a másik pár transzplantációra váró tagja számára, akkor mindkét szervátültetés elvégezhető.

A „Szerbiai transzplantációs rendszer fejlesztése – európai együttműködés és jó gyakorlatok révén” című második nemzetközi konferenciát A szervadományozás hősiesség egyesület szervezte. A rendezvényen hat ország több mint száz képviselője vett részt. A jogszabályokról és a szükséges stratégiáról, a donorkórházak működéséről, a betegek és családtagjaik pszichológiai támogatásáról, valamint a betegegyesületek szerepéről is tárgyaltak.