Az Egészségügyi Világszervezet milliók halálát jósolja a következő 25 évben. Van-e segítség az antibiotikum-rezisztencia elleni küzdelemben?

„A fenyegetés hatalmas” – mondja Jean-Pierre Nyemazi, az antibiotikum-rezisztenciával foglalkozó részleg vezetője az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által szervezett virtuális sajtótájékoztatón – írja a Deutsche Welle.

Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!

Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal

„A következő 25 évben várhatóan 39 millió haláleset következik be közvetlenül az antibiotikum-rezisztencia miatt” –mondja Nyemazi, aki kiemeli, hogy a WHO tagállamai világos célt tűztek ki: 2030-ig tíz százalékkal kell csökkenteni az antibiotikum-rezisztencia okozta halálozási arányt. Hozzátette: „Ha megnézzük a jelenlegi trendeket, beruházásokat és intézkedéseket, nem úgy tűnik, hogy jó úton haladnánk.”

Antibiotikumok nélkül a modern orvostudomány nem létezne

Egy olyan világ, amelyben az antibiotikumok már nem hatnak, visszatérést jelentene abba a korba, amikor még a legártalmatlanabb fertőzések is életveszélyt jelentettek – magyarázza Can Imirzalioglu, a gießeni Justus Liebig Egyetem Orvosi Mikrobiológiai Intézetének professzora és igazgatója. „Ha az antibiotikumok megszűnnének hatni, a modern orvostudomány – olyan formában, ahogyan ma ismerjük – egyszerűen többé nem lenne lehetséges.”

Imirzalioglu nemcsak az antibiotikum-rezisztencia szakértője, hanem az „Egy Egészség” (One Health) megközelítésé is – ez egy olyan koncepció, amelyet 2004-ben fogadtak el a humán orvoslás, az állatorvoslás és a természetvédelem szakértői. Ez a szemlélet abból a feltételezésből indul ki, hogy az emberek, az állatok és a környezet egészsége elválaszthatatlanul összefügg.

Végül is az antibiotikumok és a velük szemben ellenálló mikroorganizmusok nem csupán a kórházakra korlátozódó problémát jelentenek. Megtalálhatók a farmokon, az állati eredetű termékekben, a szennyvízben és a trágyában – és ezáltal a növényeken is. „Az »Egy Egészség« megközelítés mindezt igyekszik figyelembe venni” – mondja Imirzalioglu.

A klinikai gyakorlatban és az alapellátásban ez azt jelenti, hogy az antibiotikumokat a lehető legtakarékosabban és legpontosabban kell alkalmazni. Ennek érdekében a kutatások jobb és gyorsabb diagnosztikai módszerek kifejlesztésére irányulnak. Németországban az antibiotikumokat gyakran írják fel légúti vagy húgyúti fertőzésekre – jegyzi meg Imirzalioglu. Az antibiotikumok azonban csak baktériumok ellen hatnak, ha a fertőzést vírus okozza, hatástalanok.

Ettől függetlenül az antibiotikumok minden egyes alkalmazásának következményei vannak: károsítja a bélmikrobiomunkat – azt a milliárdnyi mikroorganizmusból, elsősorban baktériumokból álló összetett ökoszisztémát, amely elengedhetetlen az emésztéshez, az anyagcseréhez és az immunrendszerhez. „Amikor károsítjuk ezeket [a baktériumokat], a rezisztens kórokozók elszaporodhatnak, és átvehetik a helyüket” – magyarázza Imirzalioglu.

Egy másik probléma – teszi hozzá –, hogy a rezisztens kórokozók szaporodása a belekben gyakran észrevétlenül zajlik, mivel a legtöbb esetben semmilyen tünettel nem jár. Ennek eredményeként az egyének „rezisztens kórokozók hordozóivá válnak, amelyeket aztán visszaengednek a környezetükbe”.

Ily módon a rezisztens kórokozók a kórházakból – a vécéken és mosdókon keresztül – a szennyvízbe juthatnak, onnan pedig eljuthatnak a Balti-tengerbe, ahol a vadon élő madarak felveszik őket. Ezt a terjedési útvonalat Katharina Schaufler, a Helmholtz „Egy Egészség” Intézet (HIOH) állatorvosa és mikrobiológusa fedezte fel egy kutatás keretében.

Antibiotikumok az állattenyésztésben

Az antibiotikumokat régóta intenzíven alkalmazzák nemcsak az embereknél: az állatorvoslásban történő túlzott használatuk is olyan helyzethez vezetett, amelyben ma már szinte minden elérhető antibiotikummal szemben létezik rezisztencia – mondja Schaufler.

2006-ban az Európai Unió egész területén hatályba lépett az antibiotikumok hozamfokozóként történő használatának tilalma a takarmányokban. Azóta antibiotikumokat csak akkor szabad használni, ha az állatnak gyógykezelésre van szüksége.

A probléma az, hogy az intenzív állattenyésztés állandó szükségszerűséggé teszi az antibiotikumok gyógyászati célú alkalmazását. Már maga az a tény, hogy az állatok rendkívül szűkös helyeken élnek együtt, a fertőzések gyors terjedéséhez vezet.

A helyhiány és az unalom miatt az állatok megsebesítik egymást – méghozzá egy olyan környezetben, amelyet már eleve „magas bakteriális nyomás” jellemez, ahogy Katharina Schaufler fogalmaz.

Az antibiotikum-rezisztens kórokozók az istállótrágyán keresztül jutnak a környezetbe. „Bebizonyosodott például, hogy rezisztens baktériumok még a salátafejeken is megtalálhatók” – jegyzi meg az állatorvos. A húson szintén gyakran kimutatnak rezisztens baktériumokat.

Az „Egy Egészség” megközelítésből következik, hogy a nemzeti szintű megoldások nem elegendőek. Schaufler kifejti, hogy sok országban az antibiotikumok továbbra is a takarmányok megszokott adalékanyagai maradnak. Mi több, Imirzalioglu rámutat, hogy egyes térségekben az antibiotikumok szabadon, orvosi recept nélkül megvásárolhatók. Mindkét szakértő egyetért abban, hogy ezek a tényezők rendkívül megnehezítik az antibiotikum-rezisztencia elleni globális küzdelmet.

Az antibiotikum-rezisztencia elleni küzdelem a fertőzések megelőzését jelenti

Az antibiotikum-rezisztencia problémájának megoldása politikai akaratot igényel. Can Imirzalioglu a „Guardian” projekten dolgozik, amelyet a német Szövetségi Kutatási, Technológiai és Űrkutatási Minisztérium finanszíroz.

A projekt célja a rezisztens baktériumok okozta járványkitörések megelőzése a szennyvíz megfigyelése és elemzése révén Közép-Hessen régióban.

Imirzalioglu emellett tanácsadóként is tevékenykedik az Európai Unió „Egy Egészség – antimikrobiális rezisztencia” (Antimicrobial Resistance One Health Network) hálózatában. A politikusokkal való közös munka során szerzett tapasztalatairól így nyilatkozik: „A szakértők és a különböző csoportok jó ötletekkel állnak elő, de ezeket gyakran már a legelején korlátozzák vagy leállítják.”

Talán éppen az elegendő politikai akarat eddigi hiánya az oka annak, hogy Jean-Pierre Nyemazi, az Egészségügyi Világszervezet munkatársa minden egyes emberhez intéz felhívást. Elmagyarázza, hogy az antibiotikum-rezisztencia megelőzése a fertőzések megelőzését jelenti – higiénia, rendszeres védőoltások, orvosi vizsgálatok, valamint a gyógyszerek orvosi utasításoknak megfelelő, helyes alkalmazása révén.