Most, a gyáva szemérmetlenség
Kurjongató, rossz éjjelén,
Böcsületére jól vigyázzon
Minden nemes szegény legény.
Egy életünk és egy halálunk
S a régi, hős idők alatt
Élet s Halál peremén jártunk,
Nekünk nem új e gondolat.
Kit elsodor e zagyva éjjel,
Ki megmarad fészek-rakón,
De mi közülünk játsszék csinján
Mindenki a tárogatón.
Mi másoknál messzebbről jöttünk
És örök, amit akarunk,
Ha úgy akarja a muszájság,
Jól van, jól van, hát meghalunk.
De az a mi gyönyörüségünk,
Hogy, ha minden reped, szakad,
Böcsületes szegény legények
Pihennek a romok alatt.
Megállott, de lehet folytatni
A jó szemek, a szép szemek
Érdemes, őrült látomását,
Az Életet, az Életet.
1915 március
