Tűzlépteinktől meghajlanak az erdők.
Új fákat ültetünk, te meg én.
Már tavasz óta a szívemen alszol,
s én gyöngyként tartalak balom helyén.
Felhők arcain lépkedünk a fényig,
mint színes kedv, félénk gyermekek.
Csillagszemünkben a Szeretet érik,
törékeny lelkünk új valót keres.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
