csak el
talán egy lassú bluest beoperálva
a fogak mögé a nyelv alá a szájba
menni nagyszótárnyi csöndekkel az arcon
amit elfelednél az eszméletig oldva
megnyugodva mintha zsebedben pisztoly lapulna
csak el
téblábolni az óceánon át
olcsó vendéghajjá hervad a kötél
s kék helikopter lesz a nagyvilágból
kiröppen magából s újra visszatér
„akkorra” gerinced már ezüst szobor
isten szájában lógó szaxofon
mely fagyos ajka közt tovább zenél
