Boldog legény, istenek párja,
szemben ki ülhet szép szemeddel,
édesen kacajos közeleddel,
kacajoddal, mely sziven-vágva
fogja a mellem.
Hacsak már látlak, elalélok,
torkomon a szavak elfulnak,
bőrömre zápor-szikrák hullnak,
szememben sötét vad árnyékok,
s lárma fülemben.
Hideg verejték veri testem,
remegően, félve, halóan,
az őszi füszálnál fakóbban
állok és már érzem a vesztem,
meghalok érted.
Ady Endre fordítása
