Beleírtuk nevünket
A hegy vendégkönyvébe.
Odafönt, közvetlenül a szirt alatt.
A fák oda már nem követhettek.
Sorban lemaradoztak
Még a legkitartóbbak is:
A fenyők és a nyírek.
Fekszik a könyv egy sziklán,
Magasan, odafönt.
Szél lapozgat benne,
Betemeti a hó,
Amíg mi reggelit készítünk,
Autóba szállunk, vagy gyereket
Nevelünk. És ott lesz akkor is,
Ha egyszer majd elfelejtjük,
Hogy valamikor egy hegy
Vendégei voltunk.