Aztán fölmosták a vért. Kimeszelték a falakat.
– Korai volt – mondta néhanapján az egyik.
– Nem akart velünk maradni – felelte rá a másik.
A fénykép fiatal nőt ábrázolt, kurta fehér ruhában.
Teltek az évek.
Forró nyári nap volt, éppen teáztak, amikor becsöngetett.
Leültették, elővették a vitrinből a harmadik poharat.
– Semmit sem változtál – mondta az egyik.
– Még mindig szereted a kaviárt? – kérdezte a másik.
Jó kedvük volt, éjfélig nem fogytak ki a történetekből.
– És hova tettétek a kést? – szólalt meg egyszercsak a vendég.
– Megtalálod a kredencben – válaszolta az egyik.
– Nem emlékszel? Jobbra a második polcon – tette hozzá a másik.