Keresztény testvérek!
Mindannyian egyetértünk abban, hogy karácsony az egyik legörömtelibb, vagy jobban mondva, legnépszerűbb keresztény ünnep; abban is, hogy mindannyian ünneplik, hívők és kevésbé hívők, akik nem járnak templomba. Karácsony olyan örömet hordoz önmagában, amely úgy tűnik, nagyban hiányzik ennek a világnak.
A mai ember számára karácsony ünnepének lényege nem életbevágó. Könnyen meglehet, hogy karácsony ünnepének csak a felszínét látjuk a régi mondást igazolva, miszerint a vallásosság a nép ópiuma, amely megnyugtat, örömet okoz, és amely nem akadályozza meg a helyes látást.
Próbáljunk meg a felszín alá tekinteni ezen az éjszakán. G. K. Chesterton mondta: „karácsony egy gyönyörű és szándékos paradoxon alapszik; paradoxon, hogy a hajléktalan születését minden otthonban megünneplik.“ Isten hajléktalanként születik a szegények családjába, egy istállóban, mert számukra nem volt hely a szálláshelyen. Ez a tény sokkal többet jelent karácsony egyszerű megünneplésénél. Isten a kezdetektől fájdalmasan megtapasztalta az emberlétet. Tehetetlen gyermekként jött el, hogy ne zavarja meg a világot, vagy rákényszerítse a világot elfogadására.
Ezt tapasztalták meg a születés első tanúi, a pásztorok. Az ő meghitt tapasztalatuk az angyalok énekével nem tartott sokáig. Talán annyi ideig tart, amíg egy éjféli mise. Mi sem rendelkezünk kész megoldással, kétezer évvel a pásztorokat követően. Meg kell állnunk, és engedni, hogy Isten a csendben válaszoljon nekünk.
Karácsony alapvető üzenete: megismerni a Megváltót, az együtt érző Istent, aki meg tudja menteni az embert a problémái között. Végső soron Isten megtestesülésével egyetlen célt akar közölni az emberrel: olyan személlyé válni, amilyen Ő lett karácsonykor. Isten nem azért jött el közénk a földre, hogy szép mesével rövid ideig tartó ópiumot adjon nekünk. Isten kegyelme jelent meg minden ember megmentésére; arra tanít minket karácsonykor, hogy hagyjuk el istentelen és világi szokásainkat, igazul és vallásosan éljünk a mai világban, és nyissuk meg szemeinket Isten eljövetelére.
Ezt legjobban úgy tudjuk elérni, ha a pásztorokhoz hasonlóan mi is minél mélyebbre ereszkedünk a valóságba, annak nyers valójába, és felismerjük azokat az embereket, akiket az élet felőrölt és őröl most is. Számukra Jézus a Megváltó, az Orvos és a Felvidító. Először is azzal, hogy együtt szenved velük, és velük együtt járja az élet útját. Ezen emberek csendes imája, keserűsége nem ismeretlen számára. Ők az Övéi, és értük is imádkozunk. Az értük végzett ima valójában magunkért való ima is egyben.
Helyesen szeretnénk megünnepelni karácsonyt? Találjuk meg a módját annak, hogy együtt szenvedjünk valakivel, együtt járjuk az élet útját, és Isten kegyelmével vidítsuk is fel. Ez lehet a közös csend, mely nem akar tolakodni a cselekedetekkel.
Ezekkel a gondolatokkal kívánok minden jó szándékú embernek áldott karácsonyt és újévet!
Dr. Pénzes János, szabadkai megyéspüspök
