Többen megállítottak a Homok városrészen lakók közül, magyarok és szerbek is, s azt kérdezték, hallottam-e arról, hogy szerdán a városháza előtt tüntetés lesz. Mindenkinek elmondtam, igen, hallottam róla, és vártam a következő kérdést, amely szinte minden esetben úgy szólt:
– És elmész tüntetni, sétálni?
Mindenkinek azt feleltem, igen elmegyek, mert ami most zajlik, az ellen lépni kell. A VMSZ-es barátaim is tudják, négyszemközt mondják is, hogy összeomlás előtt áll az egészségügy, az általános iskolákban osztályösszevonások várhatóak több iskolában is, ami azt jelenti, legalább 6-8 tanár vagy tanító veszíti majd el a munkáját. A vagyon-visszaszármaztatás nem halad, az államnak sehogy se akaródzik visszaadni a földeket a magyaroknak, mindig húzzák, halasztják, mondvacsinált kifogásokkal. Ha valaki végigsétál a városban este, azt hiszi, hogy egy sikátorban van, olyan sötétek az utcák, s úgy tűnik, a városvezetőséget ez egyáltalán nem érdekli.
A minap megjelent, hogy az adóhivatal nem tette közzé a legnagyobb adósok listáját, pedig ez a zentai községhez tartozókat is érinti, mert többen is szeretnék tudni, hogy az alpolgármester felesége nevén levő cégnek mi lett a 170 ezer eurós, mintegy 21 millió dinár adótartozásával…
170 ezer eurós adótartozása van a zentai alpolgármester felesége nevére bejegyezett cégnek
Az adóhivatal a Szerbiai Pénzügyminisztérium honlapján közzétette a legnagyobb adótartozást felhalmozó cégek és vállalkozók neveit. Szabadkáról összesen öt cég található a 389 nevet tartalmazó listán, amelyen azok a vállalatok kaptak helyet, amelyek még most is aktívak, vagyis nem indult ellenük csődeljárás. A Top level vállalatnak 127,8 millió dinár adótartozása van, majd következik a Budućnost bútorgyártó cég 115,2 millió dinárral.
A városházán – tisztelet a kivételnek, mert azért ilyen is akad, előttük kalapot emelek, hogy szó nélkül tűrik a hülyeségeket – alkalmatlan pártkáderek ülnek, akiknek csak az a fontos, hogy mindegy melyik párt színében, de megőrizzék a jól fizető munkahelyüket. És most valaki biztosan felhúzza a szemöldökét a jól fizetőre, azonban a legtöbbjük esetében az elvégzett munka nagyon messze van attól a bértől, amit megérdemelnének.
Nem beszélve a hatalmas botrányt kavart túlórákról, amelyekkel a vezetők az amúgy sem rossz fizetéseiket egészítették ki évente még egy-két átlagbérrel.
Ezért fogok sétálni, ezért leszek ott az emberek között, mert, habár még nem látom azt az erőt, amely leváltja a jelenlegi garnitúrát, de mindenki tudja, hogy ez be fog következni. Lehet, hogy csak 2020-ban, lehet, hogy később, de a mostani pöffeszkedő kiskirályoknak igenis tudomására kell adni, hogy ők vannak a zentaiakért, és nem a zentaiak vannak őértük. Az egyik szerbiai hírportálon olvastam, hogy a belgrádi tüntetés szervezője azt mondta: „Sokat fogunk még itt az utcán találkozni, sokat fogunk még sétálni.”
Nem baj, én állok elébe, hiszen a heti egy séta biztosan nem fog megártani.
Surányi Zsolt
