Az idei csúrogi megemlékezés rendhagyó volt, ugyanis a szervezéssel járó nehézségeket a Magyar Nemzeti Tanács vette át. Teleki Júlia túlélő, és a megemlékezés kezdeményezője több mint két évtizedig szervezte kitartóan a kegyeletadást. Az ő állhatatos, és elszánt munkájának is köszönhető az, hogy ma már méltó körülmények között róhatja le tiszteletét a délvidéki magyarság az 1944-ben ártatlanul kivégzettek előtt. Csúrog jelképes emlékhely, és 1994 óta minden évben az egykori sintértemetőben emlékezik meg az 1944 őszén ártatlanul kivégzett magyarokról. A Megtépázott Krisztus című szoborkompozíció 2013-ben készült el, a két ország államfőinek közös főhajtása is ebben az évben volt.
Az idei kegyeletadáson azokra az ártatlan magyar áldozatokra is emlékeztek, akiknek jeltelen sírjára hosszú évtizedeken át virágot sem tehettek, értelmetlen halálukról pedig nem beszélhettek.
Először az áldozatok lelki üdvéért mondtak imát, a történelmi egyházaink képviselői, majd Teleki Júlia köszöntötte az egybegyűlteket. – Végre nem a szeméten keresztül kell megközelítenünk az emlékhelyet, hanem méltó körülmények között emlékezhetünk meg. Azonban ez a túlélőknek nem elég, még mindig hiányzik a bocsánatkérés, a vagyon-visszaszármaztatás – mondta Júlia.
A vasárnapi megemlékezésen beszédet mondott Jasmina Mina Jurišin, a Razzia 1942 Emlékegyesület titkára. Majd Pintér Attila Belgrád magyarországi nagykövete szólt az egybegyűltekhez. – A megbékélési folyamatnak köszönhetően szembenézhettünk a magyar–szerb közös múlt legérzékenyebb időszakával. Rá kellett döbbennünk, fel kellett ismernünk, hogy a két népet sokkal több dolog köti össze, mint amennyi elválasztja – mondta a nagykövet.
Pirityiné Szabó Judit, a magyar Nemzetpolitikai Államtitkárság főosztályvezetője beszédében azt hangsúlyozta, hogy hosszú út vezetett a végtisztesség kiharcolásához, majd külön megköszönte a Vajdasági Magyar Szövetségnek, és Pásztor István elnök úrnak, valamint a Magyar Nemzeti Tanácsnak a szerepvállalását ebben a folyamatban.
Pásztor István, a Tartományi Képviselőház, és a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke is szólt az emlékezőkhöz. Mint mondta, 1944-ben bűn volt magyarnak lenni, önmagában a magyar nemzethez tartozás elegendő volt ahhoz, hogy megkínozzák és faluvégi dögtemetőkbe lőjék az embereket. Szerinte amikor az előttünk álló napokban majd meggyújtjuk az emlékezés gyertyáit Vajdaság-szerte, ahol magyar áldozatok nyugszanak, mint ahogyan majd tesszük itt, Csúrogon is, emlékeznünk kell arra, hogy az ember legfőbb vágya, hogy otthon legyen a világban, hogy békében és jó szomszédságban éljen, hogy lássa felnőni az unokáit, hogy megmutathassa gyerekkorának színhelyeit.
A beszédek után a Zentai Magyar Kamaraszínház színészei adtak alkalmi műsort, a megemlékezés végén elhelyezték az emlékezés virágait.
