Szerző: Kocsányos Pálma

A kormánypárti sajtóban megjelenő címekből arra következtetek, hogy elkezdték felkészíteni a polgárokat arra, hogy bevezethetjük a szankciókat Oroszországgal szemben. Ezt úgy magyaráznák, hogy nem Vučić árulta el Putyint, hanem az orosz elnök szerb szövetségesét Koszovó kapcsán” – mondta Filip Švarm, a Vreme szerkesztője az olyan szalagcímekre utalva, amelyek szerint „Putyin tőrt döfött Szerbia hátába”, „Putyin a Koszovó-kártyára játszik”, „Putyin elismeri Koszovót”; mindezt azért, mert Putyin kijelentette, hogy Donyecknek és Luhanszknak éppúgy joga van a függetlenségre, mint Koszovónak.

Pásztor István szerint „harmadlagos kérdés”, ki viszi a borítékokat. Nem az, és ezt Pásztor pontosan tudja. Ha az lenne, akkor bárhol hozzá lehetne jutni a szavazócédulákhoz, akkor egy választó több szavazólapot is igényelhetne a szavazóhelyeken (a rokonság, szomszédság számára, példának okáért). Ugye, milyen bizarr ez így?

A műsorvezetőnek az arca sem rezdült, nyugodtan olvasott tovább, a vezérlőben ülő kolléga azonban résen volt, azonnal képet váltott. De a kárt csak kisebbíteni lehetett, jóvátenni már nem: oroszok millióihoz jutott el az üzenet öt másodperc alatt. Öt másodpercig volt olvasható a Pervij Kanalon az igazság arról, amit Oroszországban csak „különleges katonai műveletnek” szabad nevezni, s amit a világ nagyobbik fele egyszerűen ukrajnai háborúnak nevez.