Szerző: Németh János

Az elnöki ígérgetések sorsa

Ismételnem kell önmagamat, hiszen ezen a helyen többször leírtam: 1995. március 20-án a horvátországi Glina városának zsúfolt művelődési termében a szerbiai Szerb Radikális Párt akkori főtitkára, egy bizonyos, jogot végzett fiatal politikus megígérte a helyieknek: Itt soha többé nem lesz sakktáblás zászló, ti mindannyian Nagy-Szerbiában élhettek. Három hónappal később jött a Villám-hadművelet, majd pedig (augusztus 5-én) a Vihar, amely felszámolta a Republika Srpska Krajina (Krajinai Szerb Köztársaság) elnevezésű bábállamot, amely Belgrád, a miloševići rendszer hathatós anyagi, erkölcsi és fegyveres támogatásával jött létre és maradt fenn. Ideig-óráig. Ezek ma már történelmi, megcáfolhatatlan tények. 

Olvass tovább

Katonák

Ahogy minden hadseregben, úgy a néhai Jugoszláv Néphadseregben is esküt tettek a katonák, a sorkötelesként bevonultatott bakák éppúgy, mint az elöljárók, akik ezt már a katonai középiskolában megtették. Nem igazán lehetett félreérteni az eskü szövegét: „A haza védelmében akár az életemet is feláldozom” – próbálom felidézni jó fél évszázaddal később a kórusban általam is elmondottakat. Aztán ki-ki mégis különbözőképpen értelmezte azt a szöveget. Volt, aki a kilencvenes években éppen az esküjére hivatkozva utasította el a katonai behívót, és akadtak, persze, olyanok is, akik – ugyancsak az esküjükre hivatkozva – elmentek a harcterekre.

Olvass tovább