Ma 2025. 3. 30, vasárnap, Zalán napja van. Holnap Árpád napja lesz.

Szerző: Radics Viktória

Üzennek-e az elődeink?

Mielőtt bemutatnám a regényt, amelynek elolvasására biztatom az olvasókat, hadd tegyek fel egy kérdést: Érezte-e már Ön úgy, hogy valamelyik elődje, őse, felmenője, az anyja, az apja, a nagyanyja vagy a nagyapja üzen valamit Önnek? Hogy így vagy úgy legyen, ezt ne tegye, azt tegye, ez jó lesz, ez így nem lesz jó, vagy mintha valamit súgna a halottja, mintha létrejönne Önök közt egyfajta egymásra gondolás? Mintha az előd valaminek örülne, ami Önnel történik, vagy épp rosszallná? Mintha büszke lenne Önre, vagy ellenkezőleg? Mintha egy ölelést küldene, vagy mintha csak némán nézné, hogy Ön mit csinál? Mintha mondani akarna valamit?

Olvass tovább

Aszály és „lelki szárazság”

A hőhullámok és a csapadékhiány miatt az Alföld elsivatagosodik, mintha trópusi éghajlat alatt élnénk. Lassan már a szeptember is csatlakozik a nyári hónapokhoz. A század végére a mi zöld vidékünkből sztyeppe lehet, 2050 felé akár 47 fokos csúcshőmérsékletet is mérhetnek majd az Alföldön. Az egész régióban pusztít az aszály, de a legveszélyeztetettebb területek épp a tiszai Alföld és a Duna–Tisza köze. A Duna apad, különösen a romániai szakaszon. Szerbia egyes vidékein vízhiány van, Gornji Milanovacon az aszály miatt rendkívüli állapotot hirdettek ki, vízkorlátozás van érvényben. Szenvednek a növények, a fák levelei korábban sárgulnak, barnulnak, mert nincs erejük zölden tartani a leveleiket. A Krivajában a hőhullámok hatásának következtében nagy a halpusztulás. A kukorica és a napraforgó száradásnak indult, sok helyen kiszáradt, mert a száraz talaj felforrósítja a levegőt is. Már a kiadós eső sem segítene, amire viszont nincs is kilátás… A nem öntözött területeken igen gyenge lesz a termés, mert hiányzik a víz a talajból. Kiszáradnak a kutak. Ugyanakkor „kényszerérés” is tapasztalható – amikor a várhatónál korábban érik be a gabona.
(A cikk nyomtatott kiadásban a Családi Kör hetilap augusztus 22-ei számában jelent meg)

Olvass tovább

Teljesen mindegy

Természetesen minden további nélkül elfogadom a különféle zenei ízlések meglétét. Egyáltalán nem is a zene ellen tiltakozom most, kissé elnyűve a háromnapos idegfeszültségtől. A zenét művészetnek tartom, az emberi nem által létrehozott alkotások egyik nagyon értékes válfajának, azokkal is egyetértek, akik szerint zene nélkül élhetetlen lenne a világ.

Csakhogy azon a három estén, éjszakán és hajnalban nem zenét hallottam, hanem dübörgést. A Green Future fesztivál szervezői, fellépői olyan éktelenül fölerősítették az egyébként bizonyára nem rossz zenéjüket, hogy abból az utcákon áttörve puszta döngés, fülsértő dübörgés, robaj lett. A technika jóvoltából a zene elhalt, és megszületett a szörnyű zajjal való támadás a lakosság ellen. Egy egész városnegyed volt kénytelen három estén, éjszakán és hajnalon át tűrni ezt a ricsajt. Füldugó nem segített. A zárt ablakok remegtek. Engem a Népkerttől, ahol a fesztivál zajlott, elválaszt egy töltés, egy utca, egy kis rét, és mégis verte a dobhártyámat az elektronikus zene meg a dobolás dübörgése. Este hattól nem lehetett dolgozni, olvasni. Nem lehetett zenét hallgatni. Végül kénytelen voltam bevenni két altatót, mert három éjszakát nem bírtam volna ki alvás nélkül. Hajnali ötkor, amikor felébredtem, még mindig teljes hangerővel folyt a daj-daj.

Olvass tovább

reklám

Reklám

SZMSZ podcast

Audio Player
SZMSZ Podcasts
Lapszemle
00:00
03:10
Lapszemle
bySZMSZ Podcaster
Lapszemle
Lapszemle
Lapszemle
Az orosz úriember