Szerző: Radics Viktória

Érzékeny emlékművek

Hosszadalmas huzavona után megszületett a határozat, hogy Újvidéken, nem temetőben, hanem köztéren, a Limánon felemelhető az újvidéki partizán megtorlás (elsősorban magyar, de nem csak magyar) áldozatainak emlékműve, ami szintén egy madár, egy fehér turul lesz, Szilágyi László márványszobra, és az lesz ráírva magyar, szerb és német nyelven, hogy „Minden ártatlan áldozat emlékére 1944-45”. Ezen az emlékművön végül is nem szerepelnek majd nevek, azonban létezett egy lista 1500 áldozatról (ezt mellékelték a kezdeményezéshez). Többek szerint, akik az emlékműállítás ellen tiltakozásokat szerveztek és szervezni is fognak – a hangadó az Október 23-a Antifasiszta Front nevű szervezet –, ezen a listán is föllelhetők magyar és nem csak magyar háborús bűnösök (nyilasok, csendőrök) nevei, amelyek közül az emlékmű ellenzői sokat föl is sorolnak.

Olvass tovább

Uborkaszezon

Uborkaszezon idején a háború meg a dőzsölés nem szünetel, csak nem törődünk vele. Jachtozzanak csak a prostikkal a celebek meg a politikusok, viszont nekünk is kijár egy-két hónap, amikor nem esszük magunkat azon, hogy micsoda férfiúk és nők vezérlik és vezénylik a közmorált. Bár jachtoznának többet, ne enné őket a fene a munkás emberek fején táncolva, ne kellene őket nézni az újságok címoldalán nap mint nap, és minden második internetes felületen.

Olvass tovább

Nőverők ellen

Molnár Beáta doktoranduszként Kolozsvárott volt óraadó tanár a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen, aktívan részt vett az erdélyi magyar kulturális életben, verseket írt, értelmiségi körökben sokan ismerték. Ugyancsak sokan ismerték a 43 éves Boné Ferencet, aki egy éve még ugyanennek az egyetemnek a tanára volt. Szakmai és szerelemi kapcsolat fűzte össze ezt a két embert, de nem éltek együtt. Május végén kirándulni mentek a férfi kocsijával a havasrekettyei vízeséshez. Hazafelé tartottak, amikor útközben összevesztek, és a férfi megfojtotta a lányt.

Olvass tovább

Paradicsom vendéglő

Nálunk is van már biogazdálkodás, ezek szerény családi vállalkozások. Ilyen például a tóthfalusi Csikós biokertészet, mely kizárólag vegyszermentes, organikus élelmiszerek termesztésével, feldolgozásával és forgalmazásával foglalkozik, a saját 17 hektáros ökogazdaságukra támaszkodnak, több mint negyven zöldségfélét és néhány gabonafélét is termesztenek, összesen évi 200–250 tonnát.

Olvass tovább

Levél Izlandról

Valaha szegény volt ez a kopár, óceánparti ország, éhínségek sújtották, a vulkánkitörések hatalmas pusztítást végeztek, ma viszont a magasan fejlett jóléti államok közé tartozik, a vendégmunkásokat is a jó kereset vonzza ide. Izlandon gazdasági csoda történt – csakhogy ez nem „csoda” volt, hanem a kitartó munkálkodás, fejlesztés és a demokratizálódás eredménye. Izland e téren ősi hagyománnyal rendelkezik, mert itt jött létre a világ első „parlamentje”, vagyis döntéshozó népgyűlése 930-ban (!), és az izlandiak büszkék e hagyományukra. 

Olvass tovább

Mi szem-szájnak ingere Rokon Ilonka evangéliuma

Rokon Ilonkánk modern, emancipált asszony, aki kijárta a szocializmus és a vadkapitalizmus iskoláját, minden hájjal megkent, azaz van bizony öntudata jócskán, pontosan tudja, hol a helye és meddig mehet el. Olyan mértéket tud, amit a fiatalok – akik más kihívásokkal szembesülnek – már kevésbé.

Olvass tovább

Aranyfonal

Hogy fér össze a vallomásosság az értekező prózával, a kritikával, a könyvtári, levéltári kutatással? Erre a kérdésre a cím kínál választ. Az „identitáskeresés” ugyanis, magyarán szólva, annak az örök kérdésnek az újból és újból való felvetése és feszegetése, hogy honnan jöttünk, hol tartunk, hová megyünk, egyszóval: ki vagyok, kik vagyunk? Ezekre nemigen tudhatunk válaszolni, ezért vagyunk holtunkig identitáskeresésben.

Olvass tovább