Szerző: Szabó Palócz Attila

„Nincs hatalom, mi elűzne e létmentes menedékről!, néztem szét a magasban, s megborzongva idéztem...

„Elhaló sóhajok párásította levegőt szívnak újra és újra be, majd ki, ahogy a tüdőben egyenletesre...

„Csapong a tűhó, A medveárnyék éber, Mancsában gyertya.” (Gyimesi László: Medveárnyék –...

„A könyv belém lapoz – – –, csöndtől szomorú vers fölött állok.” (Madár János: Fény és örök –...

„Egyszer az egyik tűbe lépett, s nem jöttek többé soha” (Kiss Anna: Cérnaszálon –...

„Kócos pálcán regimentjük durhalmozós tompítóval fényes lengők rege rejtjük deszkák résén fény...

„Csend van. Csöpög a csap. A szomszéd kozmoszból áthallatszik a veszekedés.” (Barna T. Attila: Gát...

„Eltévedt vadludak szállnak lombtalan táj felett” (Barcs János: Az éjszakák horpaszába –...