Szerző: Szabó Palócz Attila

Földanya jusson eszedbe midőn meginog ma a létben, bősz talaj-sóhajok elnyelik árva szilánkok...

Esik eső, nyári zápor, Rabot visznek itt pórázon, Rabot visznek itt pórázon, Rúzsa Sándor feje...

Kontra Ferihez …mert valék csak holmi gaz …mert a bűnben meglelem önmagam s önmagamból...

a hosszúra nyúlt vitákban elporlad az ember kitartása belefásul ösztöne, s nagyot néz az elárvult...

holdfény felett zihál az ég gyenge harmat olt most parazsat zendülő zápor mossa el nyomunkat a...

Mondd, mit érlel annak a sorsa, aki mindent hátrahagyva útra kél, gyalogszerrel, vagy úszva,...

Valahol a Tisza partján, nedves lehelettel ajkamon, képeslapokat írok, sűrű hegyvidékről,...

sinkovits péternek nem férnek el a háromhasábos képek továbbra sem – a lapzárta ördöge – s hacsak...

viseletes ruhákat azonosítok a szárítókötélen itt nincs udvarunk csak a balkonon kifeszített...

a pillanat kritikai arcéle tükörképeket karcol az ablaküvegre

Babics Imrének baráti öleléssel Kicsit szomorkás talán még az ég alja – Isten tudja:...