Határokon túl és innen
A szerb-magyar határátlépésekről szóló történetek többek önmaguknál. Az igazat megvallva gyűjteni...
Olvass továbbVataščin Péter | 2023. aug. 6. 8:52 | Közélet, Szubjektív
A szerb-magyar határátlépésekről szóló történetek többek önmaguknál. Az igazat megvallva gyűjteni...
Olvass továbbÍrta: Vataščin Péter | 2023. jún. 29. 6:46 | Közélet, Magyarság, PLUSZ
Erdélyben és Vajdaságban látszólag jónak tűnik a helyzet olyan értelemben, hogy a vezető pártok bizton számíthatnak kormánytagságra. Ennek okai gyökeresen különböznek, mivel Románia turbulensebb közélete teljesen más, mint a tekintélyelvű populizmusba ájult Szerbiáé, ahogyan a választói bázisok állapota is máshogy fest – ám tény az, ami tény. Az RMDSZ és az VMSZ is részesül a végrehajtó hatalomból. A számban második legjelentősebb szlovákiai közösségben jelenleg krónikus káosz uralkodik. Ugyanakkor mindhárman közösek abban, hogy nem diktálják, csupán elszenvedik a feltételeket. Annak potenciálja, hogy akármelyik fajsúlyosabb pártjuk határozza meg a játékszabályokat, egyre fakul. Ezt azonban csak (nagyobb) részben okozza a alacsony születésszám, a magas halálozás és elvándorlás vaskerekei között szenvedő választói csoport…
Mennyiségben kisebb, de elviekben mégis jelentősebb baj az, hogy a kisebbségi magyar politikai pártok és közéletek mintha elvesztették volna a képzelőerejüket. Az csak egy dolog – noha egyike a legjelentősebbnek –, hogy igyekeznek mindenáron jó szelet kapni az Orbán-kormányoktól… A másik egy sokkal finomabb szövetből font valami – amit Finta Márk áprilisi cikkében a szlovákiai magyar politika éthoszának nevezett, amit „a választókban felépített, kényszeres bizalom”-nak is nevez. Ez arra a választói meggyőződésre alapozódott, hogy a szavazatunkat élvező alakok a „jó oldalon” állnak. A diagnózis némi korrekció és kontextualizálás után szinte mindegyik kisebbségi magyar közéletre alkalmazható.
Írta: Vataščin Péter | 2023. máj. 25. 9:12 | Közélet, Magyarság, PLUSZ, Szubjektív, Vajdaság
A VMSZ elleni kritika éle nem a félresikerült demográfiai becslésekre szokott irányulni. Sokkal inkább a párt által művelt hatalmi kultúrát szokta piszkálni. E tekintetben idézzünk egy Pásztor-interjúból, amelyet 2016 karácsonyán készített vele a Vajdaság Ma. A kontextusról annyit, hogy ekkorra sikerült – máig tisztázatlan körülmények között – zátonyra futtatni a Magyar Mozgalom köztársasági választási szereplését, ill. kiiktatni a szervezet vezetői közül Korhecz Tamást egy alkotmánybírói mézesmadzaggal. Mit mondott tehát Pásztor? Ezt:
„Még azok is tőlünk kérik és várják a segítséget, akik egy-másfél évvel ezelőtt egy másik politikai opcióban látták a potenciális segítségnyújtót. Ennek eredményeként jutottam abba a helyzetbe, hogy – mert fontos intézményről van szó – intéznem kellett a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar működésének feltételit, az épület további felújításának ügyét, a szabadkai Népkör épületének állagmegóvását és felújítását. Függetlenül attól, hogy e két intézmény embereinek egy része politikailag, emberileg nem volt korrekt sem hozzám, sem a VMSZ-hez. De a csata befejeződött, új helyzetet teremtett, ebben egy felelős közösségi vezetőnek a feladata – mert ebben a pillanatban én vagyok az, tetszik ez valakinek vagy sem –, megpróbálja konszolidálni a viszonyokat, ügyeket intézzen, az előrehaladás érdekében, és én ezt fogom csinálni mindazokkal, akikkel lehetséges. Bennem nincs gyűlölet, sem revansizmus, túl tudok lépni az árnyékomon, és ezt nem csak mondatokkal tudom bizonyítani.”
Olvass továbbÍrta: Vataščin Péter | 2023. máj. 10. 12:14 | Közélet, Vajdaság
Talán a kelleténél kevesebb szó esett az elmúlt két hétben a 2022-es szerbiai népszámlálás...
Olvass továbbÍrta: Vataščin Péter | 2023. ápr. 28. 6:44 | Közélet, PLUSZ, Szerbia, Szubjektív
Vagyis bármennyire is fontos valakiknek tartja magát a két szerb elnök, ők maguk nem többek szimptómáknál. Nem azért mondhatnak ilyeneket, mert ezt tartja a kedvük, hanem mert ezekre a szavakra jelentős igény van a társadalom egy részében… A szerbiai emberek közül nem kevesen vesztesei az elmúlt évtizedeknek, mégpedig nem is kismértékben. A „tranzíció” és a félperifériás kapitalizmus beszedte a vámot, s akár akarta a mindennapok embere, akár nem, kamatostul megfizette azt, miközben nem nézett mélyen önnönmaga társadalmi énjébe, s végképp nem döntötte el, hogy belefog egy igazságosabb és egyenlőbb világ felépítésébe. Mi több, egy relatív többség egyenesen azokra a politikusokra adja a szavazatát, akik (látszólag!) stabilitást teremtenek.
Olvass továbbÍrta: Vataščin Péter | 2023. ápr. 10. 18:56 | Nagyvilág, PLUSZ, Szubjektív
Hosszú évek óta kísért a gondolat, hogy a közokatásban sürgősen be kéne iktatni egy új tantárgyat, amely a politikai kommunikáció dekódolásáról szólna. Amennyire a testünk számára dukál a C- vagy a D-vitamin, ugyanígy van...
Olvass továbbÍrta: Vataščin Péter | 2023. jan. 27. 6:23 | Közélet, Magyarság, PLUSZ, Szubjektív, Vajdaság, Vélemény
Itt pedig el is érkeztünk a következő lépcsőfokhoz az MNT-hez képest. Az elmúlt évtizedben történtek csúnya dolgok a vajdasági ég alatt, néhány helyütt újra kéne gondolni bizonyos személy(zet)i kérdéseket. Nem tisztogatásra, karatergyikosságra vagy egzisztenciális ellehetetlenítésre gondoljunk, Isten ments! Ne váljunk mi is a pásztori VMSZ-szé! Hanem a szerencsésebb esetekben arra, hogy egyszerűen hagyjuk dolgozni az embereket. Hogy például ne menjenek a telefonok a szerkesztőségi gyűlések előtt, amelyek hatására stábok mennek piszkálni bizonyos, a pártnak fontos ügyeket. Vagy hogy választások alkalmával ne x darab szervezet mögé bújva járja a tartományt a Pásztor & co. És itt erről, az alkalmazott módszerekről most egy vaskos tanulmányt írhatnánk…
Összegezve: a symposion vezértémájának a pásztori VMSZ visszanyesésének kellene lennie. Nem pusztítóan, hanem szelíden, bízva a résztvevők bölcs belátásában és jóindulatában. A pártnak (amely ellen az ismert történeti kockázatok miatt nem szabad helyet adnunk holmi jakobinus hévnek) mindössze arra kéne köteleznie magát, hogy végre valahára megtalálja a helyét a vajdasági magyar társadalomban, közösségben, hasznos s a maga módján nélkülözhetetlen munkával töltvén el azt az időt, amely számára megadatott.
Írta: Vataščin Péter | 2022. dec. 20. 10:52 | Közélet, PLUSZ, Szubjektív, Vajdaság
A vajdasági magyar ellenzék megroppanásával a VMSZ irányítását lassacskán átvevő fiatal generáció megnyugodhat: lesz munkája. Olyan, leginkább politikusokról van itt szó, mint Pásztor Bálint, Fremond Árpád (nehogy valaki azt gondolja, hogy neki a Magyar Nemzeti Tanácshoz lesz csak köze ezentúl, őt oda helytartónak küldték), Kovács Elvira, Juhász Bálint és a többiek. Jó eséllyel a ő műsorukat fogjuk nézni a következő húsz vagy akár harminc évben – úgy, ahogy a 90-es évek elején rendezkedhetett be a választópolgár Kasza Józsefre vagy az ő nemzedékénél fél generációval fiatalabbakra gyakorlatilag egészen máig.
Olvass továbbÍrta: Vataščin Péter | 2022. dec. 7. 9:26 | Közélet, Szubjektív, Vajdaság
Meglehetősen kevés figyelmet kapott a szlovákiai magyar nyilvánosságban a Vajdaságban csaknem egy...
Olvass továbbÍrta: Vataščin Péter | 2022. nov. 26. 6:39 | Közélet, MNT-választások, PLUSZ, Szubjektív, Vajdaság
A másik példa a Hét Nap online kiadásában november 16-án közölt „Mennyien vagyunk?” című újságírói kommentárra vonatkozik, amelyben többek között az áll, hogy a 40 000 Magyar Összefogásra leadott szavazat „életigenlés”. Az említett számnak csaknem a kétszerese, nagyjából 75 ezer, a választói névjegyzékre feliratkozott ember nem szavazott november 13-én, így adja magát a kérdés: ők ezzel a „halálra” szavaztak? S mi a helyzet azokkal, akik talán még Vajdaságban élnek magyarként, de nincsenek rajta ezen a listán?
Jelentéstani értelemben tehát jócskán, évek óta folyamatban van azok verbális kirekesztése a közösségből, akik nem tapsolnak a VMSZ-nek. Úgy is mondhatnánk ezek alapján: a jó vajdasági magyar a VMSZ-re szavaz, ők alkotják a közösséget. Erről árulkodnak a teljességet sugalló választási szlogenek, a kampányok során használt szókészlet is.
Írta: Vataščin Péter | 2022. okt. 2. 17:32 | Közélet, MNT-választások, Szubjektív
Meg sem merném becsülni, az elmúlt egy-két évben hányszor hallottam azt különféle emberektől, hogy...
Olvass továbbÍrta: Vataščin Péter | 2022. aug. 31. 6:30 | Balkán, Közélet, Nagyvilág, PLUSZ, Szubjektív
Az egykor félreeső helyeken elfekvő, a jugoszláv időkben a nyugalom oázisának számító kempingeket sűrűn teleépített utak, utcák, apartman- és hoteltömbök veszik körül ma már. Mindennek tetejébe pedig nyilvánvalóan nem valamely közvállalat vagy közösség tulajdonát képezik a különösen az elmúlt 10–20 évben gombamód szaporodó épületek – hanem magántulajdonban vannak.
Olvass tovább