Ahol még a falak is mesélnek Kétszáz éves múltról regél a törökbecsei Glavaš-ház
A kétszáz éves múltat őrző ház a biedermeier korszak klasszikus példája, az itt található eredeti, illetve ajándékba kapott korabeli bútorok, a belső díszítések, az autentikus falfestések is a régi időket tükrözik. A régi fotók a család néhány tagját, a korabeli aracsi előkelőségeket, egyházi személyeket és egyszerű földműveseket is ábrázolnak, valamint régi aracsi épületeket mutatnak be. Josif Marinković szintén aracsi származású zeneszerző emlékére is kialakítottak itt egy emlékszobát, mivel a zeneszerző Glavaš-házzal szembeni szülőházát nem őrizték meg. A házban megtekinthető még egy előszoba, egy hálószoba és egy szalon is. A vitrinekben angol és japán porcelánkészletek sorakoznak, a korabeli konyhában pedig eredeti edények, tálak, lábosok, vasalók kaptak helyet.
Négyféle egyéniség, egyféle szeretetnyelv Interjú Losoncz Ágnessel, aki két Down-szindrómás és két egészséges gyermeket nevel(t)
A magyarkanizsai Losoncz Ágnes egy Down-szindrómás fiú, két egészséges, immár felnőtt lány édesanyja, és egy ugyancsak Down-szindrómás kislány nevelőanyja. Négy gyermek, négyféle egyéniség, egyféle szeretetnyelvre hangolva – türelemmel, idővel, akarattal. Nehézségekről, lehetőségekről, támogatásról, és az együtt erejéről beszélgettünk.
Akkor, amikor Tibor megszületett és kiderült, hogy Down-szindrómás, egyértelmű volt, hogy mindennek ellenére vállalnak még gyermeket?
– Tibor születésekor, amikor közölték velem a diagnózist, még nem sokat tudtam a Down-szindrómáról. Egyszerűen csak arra vágytam, hogy a karomba vehessem, és elmondhassam neki, hogy mindig szeretni fogom, bármit is hozzon a holnap. Miután viszont tudatosult bennünk, hogy miről is van szó valójában, sokakkal ellentétben kifejezetten fontosnak tartottuk, hogy Tibornak idővel testvérei szülessenek.
Intézkedések az iskolai erőszak ellen
A magaviseleti osztályzat és az erőszakos magatartás szorosabb összefüggésben van egymással. A tanulók magatartásának értékelése az egyébként jól alkalmazható értékelési feltételek alapján nem is számíthatna fából vaskarikának, Szerbiában ellenben végtelenül mély gyökereket eresztett az a téves felfogás, hogy a tanulók magatartását a priori „példásnak” kell minősíteni. Bizonyos, de kellően körül nem írt körülmények alapján ezt lehetne/kellene esetleg „csökkenteni”, ám ez „necces” feladat, könnyen támadható, így az iskolák túlnyomó részében csak a diákok elenyésző hányada kap „jeles vagy jó” osztályzatot a magaviseletére, míg a „kielégítő, netán a nem kielégítő” minősítés alig fordul elő. A javasolt módosítás annyi újat hozna, hogy ezentúl az ötödiktől osztálytól számítják majd be az átlageredménybe.
Három testvér három országban
– Eddig nem volt igazán gond a számlák kifizetésével meg a lakbérrel. Ha valaki Londonban szeretne bérelni lakást, házat, akkor az egyik fél egész fizetése csak arra megy el. Az élelmiszer itt olcsóbb, mint Anglia többi részén. Ruházati cikket, elektronikai dolgokat is nagyobb választékban lehet találni, ezért olcsóbbak is. A koronavírusos időszakban az állam támogatta a munka nélkül maradt embereket, aminek most isszuk meg a levét. Plusz még a háború miatt a gáz és az áram ára is az egekbe szökött. Az első drágulásnál 80 százalékot emeltek a villany- és gázáron. Októberben volt még egy drágulási hullám, akkor mintegy 20–40 százalék közötti drágulás volt. Legközelebb majd januárban emelkedik mindennek az ára. Ezt már tudjuk előre. Majd pedig áprilisban ismét várható egy áramemelkedési hullám. Pont valamelyik nap ért egy kellemetlen meglepetés: tizenöt nap alatt elhasználtuk azt az összeget, amit eddig egy, illetve másfél hónap alatt a gázra. A fűtés nem is ment egész nap, mert nem volt olyan hideg. Egyes előrejelzések szerint mintegy 10 font (1300 dinár) fog kelleni napi szinten majd a hidegebb napokon, de akkor is csak egy átlagot, napi 8 órás fűtest számoltak. Érdekes lesz! Mindemellett az élelmiszerárak is rohamosan nőnek.
Mennyire gyötör benneteket a honvágy?
– Az utóbbi időben egyre jobban küzdünk a honvággyal. Tudjuk azt, hogy otthon se rózsás a helyzet, de valahogy az ember csak eltűri, jobban elviseli, ha ott vannak a barátok, rokonok. Ami legjobban hiányzik itt nekünk, az talán a szociális élet. Én reggel nyolc előtt elmegyek dolgozni, és este nyolc körül érek haza. Férjem hat órára jár, és gyakran előfordul, hogy délután ötig dolgozik.
Az óbecsei Harkai testvérek: Hadnađev Csilla, Harkai Mónika és Harkai Réka mesélt arról, hogy jelenleg milyen az élet Angliában, Skóciában és Ausztriában.
Esélyek és ünnepek
Nem folytatják viszont a tiltakozást a koszovói szerbek, akikből megint hülyét csinált a szerb államfő. Aleksandar Vučić ugyanis szólt, hogy ideje lebontani a december elején felállított barikádokat, ideje hazamenni most már. Hogy történt-e valami a torlaszállítás és azok lebontása között? Lényegében nem. Ugyan a koszovói hatóságok házi őrizetbe helyeztek egy szerb nemzetiségű exrendőrt (aki letartóztatásba sem került volna, ha Belgrád nem kezd el „ügyeskedni”), de ennyi. Nem változott a pristinai vezetés álláspontja a rendszámtáblaügyben, nem alakult meg a koszovói szerb községek közössége – éppen semmilyen előrelépés nem történt az ügyükben. Vučić a legrosszabb amatőrökre jellemző módon csinált egy végtelenül rossz és teljes egészében előre látható végkimenetelű előadást, majd, amikor látta, hogy semmire sem jut vele, egyszerűen csak odaszólt, hogy ideje pakolni.
Minden jó, ha jó a kezdet
Csaknem egyértelművé vált ugyanis, hogy a hazai jogrendben a „hivatalos személyt” megillető privilégiumokat az állam a saját „tartóoszlopai” (rendőrség, katonaság, képviseleti és kormányzati tisztségviselők stb.) számára tartja fenn. Ebbe a kategóriába „mezei” pedagógusok hada nem fér bele.
Úgyhogy érdemi párbeszéd nem is indult a kérdésről. Helyette a kormány népes bizottságot állított fel azzal a feladattal, hogy december 20-áig pontosítsa a módosításra szoruló jogszabályok listáját, és állítson össze egy javaslatcsomagot azokról az intézkedésekről, amelyekkel el lehetne érni az iskolai erőszak megelőzését és leállítását. („Ha nem tudsz valamit megoldani, akkor hozz létre egy bizottságot!” – tartja a régi mondás, amely immár a Kezdő menedzserek kézikönyvének egyik kulcsmondata is.)
Amikor az idegek elpattannak
„Ez a lista mindennél jobban bizonyítja, mennyire igazoltak a koszovói szerbek félelmei, illetve a követelésük, hogy vonják vissza az igenis létező letartóztatási listákat” – mondta minderre a Koszovó-ügyi Iroda szerb vezetője.
Ebből is látszik, hogy sem Pristina, sem Belgrád nem igazán érdekelt abban, hogy a helyzet rendeződjön. Mindeközben az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok is kezdi türelmét veszíteni, úgyhogy szépen szólt Brüsszel is, Washington is: ha bármilyen komoly incidens történik Koszovóban, annak a felelősét büntetni fogják. Hivatalosan azzal, hogy „lezárják előtte az Európai Unióba vezető utat”, amit magyarra úgy kell lefordítani, hogy a vétkestől megvonják az uniós pénzeket.
A háború(k) vérebei
A ki tudja, hányadik balkáni háború – hála Istennek – lecsengett, ám az életveszélyes, de viszonylag könnyű pénz szerzése nem ment ki a divatból, nemrég ugyanis napvilágot látott, hogy az ukrán fronton (is) felbukkantak szerbiai állampolgárok. Akárcsak Boszniában, Horvátországban és a volt Jugoszlávia más területein, a Dnyeperen innen, majd az oroszok meghátrálása után a nagy folyón túl szabadcsapatokba szerveződtek, s bőszen harcolnak az ukránok ellen. Egy bizonyos Dejan Berić a világhálón számolt be ezekről az eseményekről. Ő ugyanis már hét éve, tehát a Krím-félsziget oroszok által történt megszállás óta zsoldosként tengeti napjait Moszkva keblein. Pedig 2014-ben, vagyis amikor Berić beszállt ebbe a buliba, Szerbia képviselőháza elfogadott egy törvényt, amelynek értelmében az idegen országban történő harcolást bűncselekménynek tekinti, és hat hónaptól öt évig terjedő börtönbüntetéssel sújtja.
Mindennapi csínytevések – nem csak gyerekektől
De „bejött” az egyik „tömbmagyar” vajdasági község pártvezéreinek csínytevése is, akik óvodásokkal díszíttették fel a saját köztéri ünnepi dekorációikat. Amikor a szülők tiltakozni próbáltak az ellen, hogy gyermekeiket politikai akciókban használják fel, az intézmény vezetője magabiztosan egy újabb „micsíntést” jelentett be: a haladók díszítési akciójában szintén részt vesznek a gyerekekkel!
Koronaékszerek szorongatása
Nagyon egyszerűen: hiába arcoskodott a magyar kormány, hogy bizonyos döntéseket megvétóz, amikor eljutott a falig, és kiderült, hogy vannak ebben az unióban mások is, akik hajlamosak a keménykedők koronaékszereit az asztal alatt szorongatni, miközben az asztal felett diplomatikusan mosolyognak, csak elfeledkezett az „elvi” vétóról. Mert ügyesek voltak a csehek, addig nem is engedték szavazásra a kérdést, amíg nem dőltek el a dolgok – azok sorrendjét pedig úgy állították össze, hogy előbb a magyar félnek kellett nyilatkoznia, s csak utána következett a Magyarország számára fontos dolgok jóváhagyása.