Drónt fogtam, nem ereszt
A véderőminisztérium közölte, hogy a katonaság november 2-án „Kopaonik térségében lelőtt” egy minidrónt, úgynevezett quadrocoptert. Azt a fajtát, amivel koncerteken, lakodalmakban csinálnak felvételeket. Azóta meg sehogy sem találják… A témához kicsit is értők a hasukat fogták a röhögéstől. A MIG-ek (persze, fajtája válogatja) hangsebességgel (vagy annak többszörösével) repülnek, ezek a drónok meg olyan tíz-húsz kilométeres óránkénti sebességgel. A pilóta nagyjából nem is látja, mit kellene leszednie, de máris az ország túlfelén van…
Pedagógusnap után
A szavazásra invitáló cédulát vegyes érzelmekkel raktam félre, mert az idei választáson ijesztően visszaköszön az elfeledettnek hitt múlt. A szavazólapon ugyanis egyetlen, ráadásul valódi pártlista szerepel. Abból kell „választani” egyet! Ezt a tuti biztos módszert a kommunista érában megannyi más, kipróbált „politikatechnikai” eszközzel (elszigetelés, kirekesztés, ellehetetlenítés, elhallgattatás, vazallusi viszony építése, középszerűség kiemelése stb.) együtt előszeretettel gyakorolták, és vélhetően tanították is a kumroveci pártiskolában. Nincs kizárva, hogy listát állító egypárt gerontokratái közül ott sajátíthatta el valaki, és ma elégedetten örökíti át az utódokra.
Világszerte nő a nők befolyása Eltérő helyzet a politikai, a gazdasági és a sportéletben
Terjed a hír, hogy világszerte növekszik a nők befolyása a politikai és gazdasági életben. De mi a valóság? Milyen szerepük van valójában a nőknek ma a politikai és a gazdasági életben? Nos, valóban egyre nagyobb, de a kezdet nem volt könnyű. A nők az amerikai Wyoming...
A Nagy Titok
Az ellenzéki érzületű szakemberek azonban arra is célozgatnak, hogy az állapot felmérése és a szükséges átszervezési és egyéb, hatékony intézkedési javaslatok mögött akár az is állhat, hogy az ország vezetése a Szerbiai Villanygazdaság magánosítását igyekezik előkészíteni. Ennek azonban ellentmond a tény, hogy az országos (és helyi) szintű közvállalatokban általában a politikai téren történő „osztozkodás”, vagyis a kevés (vagy semennyi) munkával járó, de jól fizető munkahelyek megszerzéséből kimaradt pártkatonák mintegy jutalomfalatként munkaszervezetekben lelnek menedékre.
Hányadán állunk a fegyelemmel?
A „jó fiú”, „jó kislány” helyébe a „vagány srác” és a „menő csaj” mintája lép. Ehhez társadalmi megerősítés is társul, hiszen a média, a közbeszéd, a közösségi oldalak elsősorban ezeket a trendinek tartott értékeket helyezik előtérbe. Ez nem okvetlenül jelenti, hogy a sikerélmény fő mértéke az iskolában kiérdemelt dicséret. Jelentősen megváltozott a fiatalok által választott példaképek sora is.
Kényszeredett bravúr
Így aztán az idén valahogy elmaradt a központi ünnepség, a magyar miniszterelnök pedig, aki a nagypolitikába annak idején az orosz csapatok hazaküldésével jelentkezett be, az idén „ünnepi beszédét” nem állami vagy pártrendezvényen, nagy tömeg előtt, hanem egy múzeum megnyitóján mondta el, lekordonozott térben, ahová csak meghívóval lehetett belépni. Gondosan ügyelt arra is, hogy „az oroszokat”, netán „a lengyeleket” meg se említse (1956-ról szólva ez azért komoly bravúr!), a jelenkori párhuzam kimerült annyiban, hogy „akik a brüsszeli magaslesről lövöldöznek, ott fogják végezni, ahol az elődeik”, noha az nem volt teljesen egyértelmű, hogy most éppen az Európai Uniónak vagy a magyarországi ellenzéknek üzen-e ezzel.
Memorandum II. (?)
A dokumentum bemutatása alkalmából szervezett gyűlésen megjelent az ellenzék néhány vezetője is. A kiáltványt az a Matija Bećković ismertette, aki Zentán történő születésével olyannyira elkötelezte maga iránt a várost (és polgárait), hogy tizenkét évvel ezelőtt díszpolgári címmel tüntették ki annak ellenére, hogy a városból szinte csecsemőként való távozása óta egy szalmaszálat sem tett keresztbe a Tisza-parti település érdekében. Másrészt egyáltalán nem titkolta és titkolja szélsőjobboldali, royalista politikai hitvallását.
Hasfájós világ, ottfelejtett gyermekek
És vajon fáj-e olykor a hasuk azoknak az apróságoknak, akiket a munkaidő lejárta után egy órányira is „bent felejt” a szülő a napköziben? Akár azért, mert „sürgősen el kellett intéznie valamit”, akár mert töredelmesen beismeri, munka után „beugrott egy kávéra”. Netán azért, mert olyan hirtelen elröppent az idő a strandon! Ezt ugyan nem az „ottfelejtett” gyerkőc anyja ismerte be, hanem a vizes haja, strandtáskája és a bikinitől átnedvesedett ruhája árulta el.
Ki megy ma tanárnak?
A hivatalossággal, a politikával való konfrontálódás nagyon energiaigényes, és a túlterhelt, fáradt tanároknak nincs sem kedvük, sem erejük ilyen összetűzésekre, épp elég bajuk van azzal, hogy folyton érkeznek a kötelező instrukciók, az utasítások a felügyeleti szervektől és a minisztériumtól. Meg aztán az állását is félti mindenki. Nem beszélve arról, hogy a Vajdaságban a magyar állam anyagi támogatása a tanügybe is belefolyik, a politikai nyomásgyakorlás az oktatásban is érvényesül, és ahogy a nép mondja, jobb hallgatni. Ne szólj szám, nem fáj fejem!
A sértődöttség hozadéka és következménye
Nem lehet szó nélkül hagyni, hogy a jókívánságaival a magyar miniszterelnök jókora bakot lőtt. Úgy tűnik, hogy Budapesten nem ismerik a délvidéki magyarok Dodikra és a szerbiai adófizetők pénzének tekintetében feneketlen zsák szerepét játszó „odaáti“ vezetésre vonatkozó véleményét. Pedig nehezen képzelhető el, hogy a miniszterelnöki tanácsadó testületben senkinek sem szúrt szemet Dodik számos megvető nyilatkozata, amelyeket Christian Schmidt, a nemzetközi közösség boszniai főképviselője személyére tett.