„…mit érlel annak a sorsa…”
Meg egyébként is, mondják a tapsikolók, nyáron is megtörténik néha, hogy csak 18–20 fokra megy föl a hőmérő higanyszála, mégsem húzunk pulóvert, és nem indítjuk el a fűtést. Mit lehetne kérdezni tőlük? A 18 fokos szobahőmérséklettel a saját és a nemzeti közösség túlélési indexét azonosító, a fentiekben már idézett asszonytól? Tanult-e valaha fizikát, környezetismeretet? Tanult-e valaha?
Van egy tippünk
Tehát a szerb terrorellenes, kémelhárító biztonsági szolgálat születésnapján az ország első embere úgy ünnepelte meg a szervezetet, hogy közölte: egyszerűen nem végzi a dolgát, hiszen kémek grasszálnak a fővárosban, s erről még egy ilyen ünnepi alkalomkor is lehet beszélni, hiszen köztudott dologról van szó. Na, kösz, máris megnyugodtunk. S hogy még nyugodtabbak legyünk, elnökünk azt is elmondta: „Ma nem engem, Aleksandar Vučićot fenyegetnek az elnöki székben, hanem kendőzetlenül az egész országunkat, annak fennmaradását fenyegetik. Nagy gondok nyomják a vállamat, hiszen Szerbia soha nem volt nehezebb helyzetben.”
Szankcióügyben nincs jutalomfalat
Hogy értsük, miről van szó: az Európai Unióban már korábban megállapodtak arról, hogy a tagállamok november 1-től nem vásárolnak tengeri úton érkező kőolajat Oroszországtól. Azok az országok, amelyekbe vezetéken érkezik az orosz nafta (Magyarország is ezek közé tartozik), felmentést kaptak ez alól a tilalom alól. Szerbia viszont, bármilyen furcsa is, a tengerről szerzi be a kőolajat: az tankerhajókkal érkezik a horvátországi Krk szigetén lévő kikötőbe, onnan pedig a Janaf kőolajvezetéken szállítják a szerbiai finomítókba.
Érdekvédelem vagy politikai csata?
Különösen kilátástalan a részben óra nélkül maradó vidéki tanárok helyzete, hiszen státusuk rendezése nem számít prioritásnak, és vállalható feltételekkel nemigen tudják pótolni a hiányzó óraszámukat. Így ugyan munkaviszonyban maradnak (tehát még a munkát keresőket megillető támogatásra sem számíthatnak), fizetésük viszont az elveszített óraszám arányában, legrosszabb esetben (pl. kémiatanárnál) akár a 20 százalékra is lecsökkenhet.
Iskolai hitoktatás – szükséges vagy felesleges? Szülők, hitoktató, plébános a hittan fontosságáról – A hitoktatás nemcsak oktató, de nevelő jellegű is
Arra kéri Szerbiát a Szerbiai Helsinki Bizottság, hogy tartsa tiszteletben az Alkotmányt és a szekularitás elvét, és ezzel összhangban szüntesse be a hittantanítást az állami iskolákban. Ennek kapcsán kérdeztünk a szülőket, a hitoktatót és a plébánost, helye van-e a...
Vágyak és határok
Egyesek képtelenek elfogadni, hogy ma már nem szabad a máséhoz nyúlni, mert csak vereség lehet a vége. Ékes példája ennek a Jugoszlávia széthullását eredményező négyéves háború és a „minden szerb egy államban” miloševići lázálom. A Karlovac–Karlobag–Ogulin-i határ visszaszorult a Drina folyóhoz, mi több, az Ibartól délre fekvő terület is már csak a belgrádi földrajzkönyvekben tartozik a köztársasághoz.
A megvilágosodás pillanata
Az a tény viszont, hogy ennyi idő után a vajdasági magyar politikai élet legfőbb szereplője is kimondja az igazságot, nem köntörfalazva, nem hivatkozva „Európa kapujára és Schengen bejáratára”, komolyan meglepett. Miért kellett annyi idő ehhez a felismeréshez? Miért nem lehetett korábban odaszólni a szerbiai koalíciós partnernek, hogy a gyakori állami szintű találkozókon tegyék már szóvá az áldatlan állapotokat? Netán a magyar miniszterelnökkel találkozva rákérdezni erre a jelenségre, felhívni a figyelmét rá?
Erőszak vagy „hőstett”?
Az egyik belgrádi napilap nagyszabású felmérést végzett az iskolai erőszakról, amelyből kiderül, hogy 2021-ben Szerbiában összesen 570 alkalommal tettek feljelentést iskolai erőszak miatt, idén májusig pedig 212 esetben. Ez azonban csak a jéghegy csúcsa, ugyanis csak a legsúlyosabb, harmadik szintű erőszakos cselekményeket (verekedés, fojtogatás, dobálás, égési és egyéb sérülések okozása, fegyveres támadás stb.) kell bejelenteni, továbbá a lelki jellegű, a közösségi és a szemérem elleni erőszak legsúlyosabb formáit, de ezekről – bár gyakran előfordulnak – kevesebb szó esik.
Temerinben került elő a 150 éves zentai kottás kántorkönyv
Amire egyáltalán nem számítottam: a keményfedelű füzetekben döntő többséggel magyar nyelvű kottás egyházi énekeket találtam, ráadásul a belső borítókon mindenhol ez állt: „Elme Imre Zentán, 1872.” Döbbenten álltam a felfedezés helyén. Az egyházzenei szakirodalom nem tesz említést semmilyen zentai kottás kéziratos kántorkönyvről, ráadásul itt egy olyan, több kötetes sorozatról lehet szó, amelynek a liturgikus-zenei repertoárja a teljes egyházi évet lefedi. A feltárt forrás értékéhez nem fért semmi kétség – véletlen egybeesés, hogy éppen a német miseénekek keresése közben bukkantam rá. Az viszont nem véletlen, hogy Temerinben található eme egyetlen, idén 150 éves kántorkönyvünk.
Quo vadis, iskolai hittan?
Đinđić egykori miniszterelnök Pál pátriárkával folytatott ominózus megbeszélése után azt mondta: „Rövidesen a gyakorlatban is látni fogjuk, hogy társadalomként nyertünk-e, vagy veszítettünk azzal, hogy a hitoktatás visszakerült az iskolákba.”