bennük is pogány, felhőtlen násza volt
esztelen-szép gyermek-hitnek
s most már e nászt talán
csak az összebúvó félelem
végórái menthetik meg
szerelmetes szomorúság
foszlott felhőjű leple hull rájuk
szorongatón, sötéten:
„Bánjuk már, bánjuk!” –
s kettészakasztja őket a Föld
nincsen már senki, ők ketten vannak
a gyermekként eggyé lettek –
most két-Egyek
két széttépett Egy
két összebúvó Félelem
Úristen, mivé lettek!
