Verdiktre vársz, verbális tankra,
s már minden mozgó: célpont, mivel
ő mozgatja. Elképzelem, mint
tépem föl előtted ingem, lőj!
Annyira valószerűtlen, nem
állom meg nevetés nélkül.
Sehogy sem tudod hova tenni,
hisz rettegnem illenék. Veled.
Kívülről érkezik védelem —
ígéred. Csupán el kellene
fogadnom: megint megeshet, hogy
akár önmagammal szemben is.
Belemelegedsz, és szélesen
magyarázod a tévedésről, hogy
kölcsönös. Hogy te meg-, míg én el-,
a múlt pedig már soha többet.
Tanultál belőle, ugyanis.
Elnézem, ahogy gesztikulálsz,
s bólintok befelé, hát persze.
Hívd inkább a tankokat, mondom.
