Kegyelmi periódus: nem a napi belpolitikai csatározások állnak a hírek élén. Idő és mód van tehát, valamint figyelem is juthat arra, hogy néhány általános problémával foglalkozzunk. Ilyen például a hamis hírek világa.

 

Az amerikai elnökválasztás durvasága sokakat megrémített, és mindkét fél kész példákat hozni, hogy ügyesen megfogalmazott hamis hírekkel miként próbálták a választókat befolyásolni. Ezzel nem akarom azt mondani, hogy mindkét fél egyaránt bűnös, de most nem a felettük való ítélkezés a feladatom.

A téma nemcsak az Egyesült Államokat érinti. Divattá lett Európában is szónokolni a hamis hírek ellen, sőt például Németországban balról is, jobbról is keresik a jogi lehetőséget ezeknek a híreknek a kordában tartására. Vannak persze, akik a szólásszabadság bajnokai, s még a nyilvánvaló bajok ellenére is kitartanak a korlátlan liberális megoldások mellett.

Az Európai Parlament is vitát nyitott az álhírekről. Ekkor figyeltem fel egy érdekes jelenségre. Az egységes digitális piacért felelős európai biztos, Andrus Ansip majd egy évtizedig Észtország miniszterelnöke volt. Ő nem tagadva a kérdés fontosságát, szemmel láthatóan idegenkedett a témától. Túl sokáig éltem egy orwelli rendszerben, mondta, s ezért valamiféle Igazság Minisztérium felállításától óvakodnék. Érthető álláspont egy volt szovjet állampolgártól, de nem visz jó irányba. Az államilag generált hamisság és az érdekcsoportoktól származó rágalmak között nincs lényegi különbség. A hamis hírekkel való befolyásolás ellen fel kell lépni, kövesse el azt egy érdekcsoport valamely versengő demokráciában, vagy maga a hatalom egy diktatúrában.

A modern ember pedig, ha felismeri, hogy az orránál fogva vezetik és ez ellen védelmet keres, többnyire csak újkori Pilátusokkal találkozik, akik a „Mi az igazság?” szkepticizmusával megoldhatatlannak nyilvánítják a feladatot.

A kommunizmusról mondtuk, hogy valójában antropológiai tévedés: ha az ember tökéletes lenne, a kommunizmus is működőképes lehetett volna. Megtapasztaltuk, hogy nem lett. De éppen ezért a minden tekintélyt elvető korlátlan liberalizmus is működésképtelen. A szabadsággal való visszaéléssel szemben jelenleg nincs a jognak használható fegyvere.

A totális diktatúra, éppúgy, mint liberális társa, mint a fürdővízzel a gyereket, kilöttyintette a tekintélyt az ablakon. Kár volt. Valamit tönkre tenni könnyű, megjavítani nehéz. Egyedül a polgárok felelős magatartásában bízhatnánk, ami viszont valláserkölcsi döntéseket is feltételez. Ám ezeket szintén sikeresen felszámolták. Itt az ideje, hogy újra felfedezzük őket. Nincs más út, csak az Isten útja, hallottuk az idén már harmincnégy éve a dalt.

Vendégszerzőnk: Surján László, a KDNP tiszteletbeli elnöke