47 tavasz hava áztatott
nyár heve tikkasztott
ősz lombja takargatott
tél fagya zsibbasztott
a folyóparton sétáló lányok fehér lábszára
a nappal térdig a széllel combtövig kacérkodott
amíg a fagylalt olvadt
a kávéház teraszán valaki felakasztotta magát egy pohárba
a cognac lüktetését visszaverték a dobhártyák
minden asztalnál beszélgettek valamiről
a szoba nyirkos levegője pipafüstbe mártotta magát
hogy a kacajok pengéje vékonyabbra szelhesse a sóhajokat
a hanggörbék jégvirágot rajzoltak a szemek üvegére
magnetofonszalagra
és minden köpésnyi hang megjegesedett
Újvidék, 1967. február 20.
