Hajnal. Óriásira nőtt mészároslegények készítik a holnapot. A halálok felárazva. Darabokká egészül a test. Romokba öltöztet a fény. Jó szanaszét heverni az egyben. Álmom súlya könnyelműség! Csak kiülsz a hegytetőre, mint öröm az arcra. Képzelegsz, sellő mellei közé szorult tengeri csillagot…
Már egy éve csak azt jegyzem meg, amit elfelejtek, és szerte széjjel lakom a világban, bogarak zúgó villamossága ingerel, a maradék sört az útra öntöm, hadd fusson részegen.
Nem mindenki tapasztalja meg a szomorúság örömét.
Lehet, hogy nem tanultam meg jól élni.