„Amikor azt állítják, hogy módosítani akarom a határokat, nem mondanak igazat. Mindent meg akarunk tenni, amit lehet és meg akarunk őrizni mindent, amit lehet Koszovóban: meg akarunk szerezni minden jogot Önöknek Koszovóban, amelyek Önöket megilletik; az élethez, a szabadsághoz, az oktatáshoz és gyógykezeltetéshez való jogot egyaránt“ – üzente Aleksandar Vučić beszédében, amelyet vasárnap tartott Koszovszka Mitrovicában.
A szerb államfő beszédének kezdetén elnézést kért Banje falu lakóitól, hogy mégsem tudta meglátogatni őket, azonban hozzátette: nem ez volt az utolsó alkalom, hogy szerette volna meglátogatni ezt a falut, s hogy legközelebb el is jut oda. Ugyanakkor a helyieknek megköszönte a fogadtatást és a Szerbia iránti szeretetet. „Lezárták az utakat, autógumikat és fákat gyújtottak fel, randalíroztak és lövöldöztek, hogy megijesszék a szerbeket, akik saját otthonaikban élnek“ – mondta a szerb államfő az albánok vasárnap reggeli demonstrációjáról, amellyel megakadályozták, hogy ellátogasson a drenicai faluba.
„Sokszor jöttem Koszovóba, azokat a pillanatokat válogatva, amikor Önöknek nehéz volt. Nem tudom, hogy 1998-ban, 1999-ben, 2000-ben, 2004-ben vagy ma a nehezebb. Mindig az volt a véleményem, meg kell mutatnom, hogy Önök mellett állok, bármilyen gondok is sújtsák Önöket. Ma nagyobb a felelősségem, kötelez, hogy minden szerbért küzdenem kell. Kötelességem kimondani, hogy jóban és rosszban mindig Önök és a koszovói szerb nép mellett leszünk. Azért jöttem, hogy elmondjam az igazat a nehéz helyzetről, amelybe kerültünk. Majdnem 30 évvel ezelőtt sokan ünnepelték Milošević beszédét, sokan énekelték hittel és meggyőződéssel a dalt, amely arról szól, hogy »Ko to kaže ko to laže Srbija je mala« (szabad fordításban: Ki állítja, ki hazudja, hogy Szerbia kis ország – a szerk.). Sok háborút vívtunk, nem a magunk, de nem is kizárólag a mások hibájából. Szerbek haltak meg Kninért, Szarajevóért, Pristináért. Nem vagyunk már ott Rigómezőn, Pristinában összesen három szerb él“ – sorolta a szerb államfő, aki köszönetet mondott az orosz barátoknak, akik Szerbia mellett álltak, amikor senki más nem. Kiemelte, hogy felelősségteljes politikája miatt Szerbia válaszhatja a jövőbe és az Európába vezető utat. „Mindenki jobb életet akar a polgárainak, egymás mellett kell élnünk, együtt és ezért a végkimerülésig tárgyalni fogunk, ha arra van szükség“ – emelte ki Vučić.
„Csak két dolgot nem akarok: nem akarok az országom ellenében tenni és nem akarok hazudni a népemnek. Nem vagyunk jelen egész Szerbiában, nem vagyunk jelen egész Koszovóban sem, nem születünk elegen, túl sokan halunk meg, elhagyjuk a városokat és falvakat. A legerősebbek és legbátrabbak maradtak itt. 1991-ben háromszor ennyien voltunk itt szerbek, mint ma, ezért beszélek a realitásokról, ezért nem éneklek harci dalokat, ezért nem akarom Önöket lázítani, nem fogok fegyvert és lőszert ígérni Önöknek, és senkinek sem fogjuk megengedni, hogy fegyvert és lőszert használjon Önök ellen. Élve akarjuk látni Önöket, szerb gyerekeket akarunk, iskolákat nekik, tankönyveket, óvodákat, hogy Önöknek legyen elég munkája, hogy akarják ezeket a gyerekeket, hogy Önöknek mindene meglegyen az ittmaradáshoz. Nincs hová mennünk, meg kell találnunk a béke és méltóság mértékét. Amikor azt mondják Önöknek, hogy módosítani akarom a határokat, hazudnak. Mi egyet gondolunk, az albánok valami mást. Az egyetlen, amit akarunk, hogy több jogot biztosítsunk Önöknek és eljussunk a kompromisszumos megoldásig“ – mondta Vučić.
