Nem volt kétséges, hogy a 200 ezres szerbiai kisebbség állampártja, a Fidesz délvidéki fiókszervezeteként működő Vajdasági Magyar Szövetség megnyeri a vasárnapi választásokat a 35 tagú kisebbségi „parlament” mandátumaiért. Az egyetlen érdemi kérdés az volt, hogy hányan mennek el szavazni: itt megbuktak.

A véglegesnek vehető adatok szerint a regisztrált majdnem 130 ezer vajdasági magyar szavazó mindössze 36 százaléka járult az urnák elé. Ez a valaha legrosszabb részvételi arány.

Amióta ugyanis Szerbiában törvényi szintre emelték a kisebbségi önkormányzatiságot vagy perszonális/kulturális autonómiát immár harmadszor tartottak választásokat a magukat valamilyen kisebbséghez tartozónak vallók körében. A több mint húsz szerbiai nemszerb nemzetiség közül a magyar a messze a legnépesebb (a tömeges elvándorlás ellenére még mindig 200 ezer körül lehet). A megválasztott önkormányzati testület a nemzeti tanács, a mi esetünkben a Magyar Nemzeti Tanács. Ennek a testületnek beleszólási vagy véleményezési joga van oktatási, kulturális és médiaügyekben.

A gyakorlatban például ez úgy néz ki, hogy az egyetlen magyar nyelvű nyomtatott napilapnak, a Magyar Szónak már régen nem a tartományi (Vajdaság) törvényhozás az alapítója, hanem a nemzeti tanács. Ennek az lett a következménye, hogy a jobb időket is látott és a hatalommal egykor nyíltan szembeszálló (Milošević idején) Magyar Szó az MNT-ben négyötödös többséggel rendelkező VMSZ propaganda szócsövévé vált. Mivel a párt vezetése (Pásztor István és fia Bálint) a Fidesz feltétel nélküli kiszolgálója, ez a napilap is pontosan olyan témákról (migránsok, Soros) és olyan hangnemben ír, mint mondjuk a Magyar Idők vagy a Magyar Hírlap.

De ennek fejében folyamatosan jön a magyarországi adófizetők pénze, stadionokat, fociakadémiákat avatnak. És szállítják a szavazatokat a Fidesznek bárminemű választásokra. Legutóbb április nyolcadikán, de, úgy tűnik, a jövő májusi európai parlamenti megmérettetésre is. Még csak a magyarországi önkormányzati választásokra kell találni valamilyen formulát, hogy lakcímkártya nélküli állampolgárok hogyan választhatják meg a helyi polgármestereket.

Nos, a nemzeti tanácsi rendszer bevezetése óta ez a vasárnapi volt a harmadik megmérettetés. Az elsőt 2010-ben tartották, akkor 138 660 személy szerepelt a magyar választói névjegyzékben. A választások alkalmával 76 900-an mentek el szavazni, ami 55,46 százalékos részvételt jelentett.

A 2014-es Magyar Nemzeti Tanács választásakor 137 111-en iratkoztak fel a választói névjegyzékre, s ebből 55 671-en adták le a voksukat, ami nem egész 15 százalékkal volt kevesebb, mint négy évvel korábban (40,6 százalék).

Amikor kiírták a 2018-as nemzeti tanácsi választásokat, a magyar választói névjegyzéken 129 328 név volt. És közülük mindössze 45 ezren szavaztak (a 36 százalékos részvételi arány ennyit jelent).

Ez a 200 ezres vajdasági magyarságnak még a negyede sem.

De még ez a torta sem egészében a VMSZ-é, mert a párt egykori disszidensei és néhány liberális értelmiségi által alapított Magyar Mozgalom ebből lecsípett néhány szeletet.

A választások estéjén Pásztor István pártelnök és Hajnal Jenő, a VMSZ listavezetője és az eddigi MNT elnök azt nyilatkozta, hogy a 35 helyből a VMSZ 30-at, a MM ötöt szerzett.

Mindebből azt a következtetést lehet levonni, hogy a Fidesz vajdasági fiókpártja mindössze 35-37 ezer vajdasági magyar bizalmát élvezi vagy azt a magyarországi adófizetők pénzén megvette.

A szavazók megállíthatatlan és folyamatos fogyásának a trendje fog elvezetni Orbán Viktor és Pásztor István eddig megbonthatatlan és örök barátságának a végéhez.

Szerző: Bódis Gábor, fuhu.hu