A fiatal mesteremberek szinte mind elmentek Szerbiából Majdnem százezer mester hiányzik

Ha egy háztartásban meghibásodás történik, napokig kell várni, míg kijön a mester, sőt komolyabb munkák esetén hetekig, vagy akár hónapokig is. Nagyon nehéz mesterembert találni, legyen szó akár szobafestőről, burkolóról, vízvezeték- vagy villanyszerelőről.

Az építőiparban mindenféle profilú szakemberből hiány van Szerbiában, összesen mintegy kilencvenezer mesterember hiányzik – közölte az Építész Kamara.

Goran Rodić, az Építész Kamara alelnöke szerint manapság már lehetetlen jó és fiatal mestert találni, az építőipari munkások átlagéletkora ötvenöt év.

„Ma már nincs jó és minőségi munkára képes mester. Csak a betanított munkások maradtak. Ha otthon kell valamit megjavítani, akkor csak nyugdíjas mestert lehet találni. A fiatalok ugyanis mind elmentek külföldre, vagy pedig hétköznap valamelyik szerbiai cégnél, hétvégenként pedig Ausztriában vagy Svájcban dolgoznak” – nyilatkozta a Tanjug hírügynökségnek Goran Rodić.

A kamara alelnöke szerint ez a probléma azért állt elő, mert a szerbiai építőipari vállalatok nem kapnak kellő támogatást, mert ha azokat nagyberuházásokon alkalmaznák, ez hosszú távú anyagi biztonságot jelentene számukra. Hozzátette, egy jó mesterember napidíja Szerbiában mintegy ötven euró, ennek ellenére a fiatalok részéről gyér az érdeklődés az építészeti iskolákba való iratkozást illetően.

A munkaerőhiányt nemcsak az elvándorlás okozza

A szabadkai Monolit Gradnja építőipari cég a tervezéstől és az engedélyeztetéstől kezdve teljes körű építőipari szolgáltatást nyújt, hogy kulcsrakész épületeket adhasson át a szerződő feleknek. Irsai László igazgató a Családi Körnek elmondta, hogy a munkaerőhiány miatt a cége alvállalkozókat alkalmaz:

– Most már az alvállalkozóknak is gondjuk van a munkaerővel, mert a munkaerőpiacon jelenleg fellelhető szabad munkások nagy része olyan, hogy néhány napig dolgoznak, majd nem jönnek többet – ezzel olyan problémát is okoznak, hogy be, majd ki is kell jelenteni őket stb. –, vagy pedig megvárják az első fizetést, és azt követően nem jelennek meg a munkahelyen. De a munkaerőhiánynak nemcsak az elvándorlás az oka, hanem az is, hogy az oktatás ma már nem úgy zajlik, mint régen. Nincsenek inasiskolák, ahonnan azt a fiatal munkaerőt várnánk, amelyet, ha betanítunk, helyettesíteni tudják a szakképzett ácsot vagy kőművest. Ezekre a szakmákra nem is igazán jelentkeznek a fiatalok. Tehát nemcsak az oktatási rendszerrel, hanem azzal is probléma van, hogy nem akarnak jelentkezni ezekre a szakmákra! Nem tudjuk, hogy miért. Lehet, hogy ez nehezebb szakma, viszont egy jó szakember ebből szépen megélhet. Ma már nem úgy van, mint 2008-ban, a gazdasági válság idején, amikor nagyon alacsonyak voltak a fizetések, mostanra ez a helyzet megváltozott, egy szakképzett munkás meg tud élni a béréből. Lehet, hogy az iskoláknak sincs jó marketingje vagy megfelelő hozzáállása a neveléshez, de erről nincsenek pontos információink – magyarázta Irsai.

Cége az aktuális munkától függően átlagban húsz-huszonöt szakembert, illetve fizikai munkást alkalmaz. Ennyit is nehéz toborozni, mert nincs szakember a munkaerőpiacon. Arra a kérdésre, hogyan lehetne a helyzeten változtatni, Irsai László rámutatott, hogy egyes szakmák esetében az oktatás már úgy zajlik, hogy a tanulók hetente három napot a szakmában dolgoznak, és kettőt járnak iskolába, így már jól fel lehet készíteni és kinevelni a szakkádert, de az építőipari szakmák esetében ez még nem így történik.

– Valamikor voltak olyan nagy állami vállalatok, mint az Integral vagy a Május 1. vagy a moravicai vállalat, amelyek építőhelyein a tanulók hetente dolgozhattak, és a szakképzett munkások mellett maguk is el tudták sajátítani a szakmát. Ez a magánszektorban másképpen működik. Mindenki fél, hogy a diákokkal ne történjen valami baj az építőhelyen. A tanulók mellé minden építőhelyen kellene egy oktató-vezető, aki a gyerekeket felügyeli, útbaigazítja és megmutatja nekik, hogy mire kell vigyázni. Sajnos ilyen sincs. A mai, úgymond, szakemberek is inkább betanított munkások. Ők valamelyik kőműves vagy ács mellett valamennyire elsajátították a szakmát. De hiányzik az a tudás, amire egy oktatónak szüksége van, hogy elő tudja adni, és ez nagy baj! – hívta fel a figyelmet a vállalkozó.

„Külföldön biztosabb a munka, több a pénz”

A szerbiai építőiparban tapasztalható munkaerőhiánnyal a közelmúltban a Deutsche Welle is foglalkozott. A német lap rámutat, hogy a probléma nemcsak az, hogy elmennek a mesteremberek, azokkal is gond van, akik itthon maradtak. Lazar Lazić építészmérnök tapasztalatai szerint elsősorban a betonvasszerelőkkel és az ácsokkal van gond.

– Mind kevesebb a munkás, mert egyre többen külföldre mennek, azok pedig, akik itthon maradnak és mestereknek mondják magukat, minőségben a valamikori átlagos fizikai munkásoknak felelnek meg. Konkrétan az általam vezetett építkezésen hét csapat ács dolgozott, közülük csak egyről mondhatom el, hogy jók voltak, és megfelelően dolgoztak – nyilatkozta a mérnök a német lapnak.

A Szerbiában tapasztalható mesterhiány egy másik változást is hozott, mégpedig az órabér tekintetében. Lazar Lazić szerint a rossz mesterek maradtak itthon, akik magasabb órabért követelnek. Ugyanakkor az árak várostól városig változnak. Nišben például két euró az órabér, Belgrádban valamivel több, viszont külföldön sokkal magasabb. A Deutsche Wellének nyilatkozó Saša Miljković vízvezeték-szerelő azt mondta, hogy ha tavaly Horvátországban dolgozva jól járt, akkor Németországban a következő télen még jobb lesz.

„Szerbiában 250 munkaóra alatt 500 eurót lehet megkeresni. Ugyanezzel a szakmával, ugyanennyi munkaóráért Németországban legalább négyszer ennyit fizetnek. Tavaly Horvátországban, Porečban dolgoztam teljes munkaidővel, és a bérezés megközelítette a németországit. Ez jó tapasztalat volt számomra, és azt tervezem, hogy megint elmegyek. Az év végén minden bizonnyal Németországba utazom” – nyilatkozta a vízvezeték-szerelő, és rámutatott, a munka mindenhol egyformán nehéz, de amiben jelentős különbség van, az a biztonság és a pénz.

„Ha nálunk reggel héttől este hat-hét óráig dolgozom, akkor, ha hazaértem, beesek az ágyba, és alszom, mindezt ötszáz euróért. Igaz, külföldön idegen ágyban kell aludni, de kétezer euróért. Na, ez a nagy különbség!” – emelte ki a mester, és hozzátette, hogy külföldön egész egyszerűen sokkal rövidebb idő alatt sokkal több pénzt meg lehet keresni.

„Külföldön dolgozol kilenc hónapot, hazajössz, és nyugodt vagy egy évig. Nem kell semmit csinálnod, mert meg tudsz élni abból, amit ott megkerestél. Nálunk azért is nehéz elegendő pénzt keresni, mert nincs folyamatosan munka, a megfizettetés is nehéz, ebből a szempontból külföldön sokkal biztosabb” – hangsúlyozta Miljković, és kiemelte, az egyik legnagyobb gond Szerbiában az, hogy nem tisztelik a mestereket, hanem a munkaadók elvárják, hogy a munkás napi tizenkét órát dolgozzon minél alacsonyabb órabérért. Ezért a gyerekeit sem irányította a szakmára, amit ő már évtizedek óta végez.

Kevesebben állnak munkába, egyre több ágazatban munkaerőhiány van

Az észak-bácskai körzetben az építőiparban a kőműves-, ács-, betonvasszerelő- és szobafestőmesterekből van hiány. Az egészségügyben nővérekből és ápolókból van kevesebb, mint amire szükség lenne. Az elektro és gépészeti ágazatban nemcsak a középiskolai, hanem a főiskolai és egyetemi végzettségű szakemberek (lakatos, CNC-mesterek, hegesztők, mérnökök) is hiányoznak. A vendéglátóiparban pedig nincs elég szakács és pincér. Hiányszakmának számít még a kozmetikus, a fodrász, a bolti eladó, a kereskedő és a raktáros is, de a gyári munkások, takarítók, segédmunkások iránt is kereslet van – tudtuk meg Szécsi Erdmann Elvirától, a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat szabadkai fiókintézetének munkaügyi tanácsadójától.

Az illetékes rámutatott, hogy a Nemzeti Foglalkoztatási szolgálat idén több tanfolyamot is szervezett, melyek októberben kezdődnek. Öt-öt munkanélküli számára nyílik lehetőség, hogy befejezze a cukrász, a férfi-női fodrász, illetve a villástargonca-vezetői tanfolyamot. A képzések átlagban három hónapig tartanak, elméleti és gyakorlati részből állnak. A gyakorlati részt a munkaadónál végzik. Aki sikeresen befejezi, oklevelet kap.

– Fogyatékkal élő személyek számára is szervezünk két tanfolyamot: Szabadkán tíz személy részére indítunk kezdő szintű német nyelvtanfolyamot, Topolyán pedig tízen informatikai kurzuson vehetnek részt – mutatott rá Szécsi Erdmann Elvira.

A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat augusztusi adatai szerint a tavalyi év azonos időszakához képest az észak-bácskai körzetben 21,58 százalékkal csökkent az újonnan foglalkoztatottak száma. Szabadkán 27,65, Kishegyesen pedig 19,51 százalékkal kevesebben jutottak munkához, ezzel szemben Topolyán 27,65 százalékkal növekedett a foglalkoztatottak száma.

Augusztusban az észak-bácskai körzetben 1679 személy jutott munkahelyhez, közülük 1288-an meghatározott, 391-en pedig meghatározatlan időre kötöttek munkaszerződést. A gépészeti és fémmegmunkálási ágazatban helyezkedtek el a legtöbben (34,52 százalék), ezt követi a vegyi, a nemfém-ipari és a grafikai ágazat (22,80%), majd a földtan, bányászat és kohászat (13,71 százalék), a textil- és bőripar (8,86 százalék), az erdészet és famegmunkálás (6,47 százalék), valamint a közlekedés (5,16 százalék).

Az újonnan foglalkoztatott személyek több mint fele (51,38 százalék) három hónapnál rövidebb idő alatt talált munkát. A nyilvántartásban szereplő munkanélküliek 10,68 százaléka már több mint tíz éve nem tud elhelyezkedni. A legnagyobb arányban az 55 és 59 év közöttiek szerepelnek a nyilvántartásban, ők teszik ki a munkanélküliek 14,75 százalékát, őket követi az 50–54 éves korosztály. A munkanélküliek felét a szakképzetlen (47,79 százalék) vagy félig szakképzett (4 százalék) személyek képezik. A nyilvántartásban szereplők 15,78 százaléka rendelkezik hároméves, 22,56 százaléka pedig négyéves középiskolai végzettséggel. Míg a főiskolát vagy egyetemet fejezett, illetve tudományos fokozattal rendelkező munkanélküliek aránya egy számjegyű.

A cikk a Családi Kör október 3-ai számában jelent meg.