Persze a cím egy kicsit megtévesztő. Ha ugyanis a tisztelt olvasó most azt gondolja, hogy a továbbiakban Victor Hugo 1862-ben kiadott világhírű művével szeretnék foglalkozni, akkor sajnálattal kell közölnöm, hogy csalódást fogok okozni. De jó is lenne a kényelmes fotelban hátradőlve, más gondok hiányában elmerülni a szépirodalom halhatatlan műveiben!

De a szürke valóság ennél, sajnos, sokkal prózaibb. Esetünkben például a „nyomorultak” kifejezés a VMSZ zentai szervezetére vonatkozik.

Írásaimban és nyilvános fellépéseim során eddig sem túl hízelgő módon vélekedtem erről a kvázi „vajdasági magyar” pártról. Jelen esetben azonban már nem is tudom eldönteni, haragudjak rájuk, vagy inkább sajnáljam a zentai „fiókintézetüket”. Ugyanis olyan mértékben merültek el a törvénytelenségben, erkölcstelenségben, a lakosság félrevezetésében, hazugságokban, közpénzpocsékolásban, nepotizmusban, hogy az már a nemzetáruló VMSZ szabadkai vezetőségének is feltűnt.

Aminek meg is lettek a következményei. Alig egy hónap múlt el azóta, hogy a zentai VMSZ egyik sztárjának, Urbán Zsuzsának, a zentai általános iskolák igazgatónőjének Pásztor István „ukázát” követően le kellett mondania a második mandátumáról. Az ok: nyilvánosságra jutott, hogy Zsuzsanna úgy vezeti a kiemelkedően fontos zentai intézményt, és egyben tagja a felsőhegyi helyi tanácsnak is, hogy közben életvitelszerűen Szegeden él.

Az újabb „ áldozat” pedig Varga Viktor, a zentai községi tanács gazdaságfejlesztéssel megbízott tagja. A „verdikt” persze ezúttal is Pásztor Istvántól jött. Varga Viktor a következő ciklusban már nem kerülhet a VMSZ választási listájára és nem vállalhat semmilyen tisztséget. Az ok? Nos, nála is nyilvánosságra került, hogy több tízmillió dinárral tartoznak a vállalkozásai az állam és más vállalkozók felé. Feleségének cége pedig érdekes módon megnyerte az önkormányzati pályázatok döntő többségét az építészeti felügyelettel kapcsolatban.

Ha most esetleg valaki azt gondolná; „milyen igazságszerető ez a Pásztor István” – akkor nagyot tévedne. Őt nem érdekli a jog, a tisztesség és az igazság. Ő csak egy ravasz, tapasztalt és dörzsölt politikus, aki észrevette, hogy az említett személyek már csak koloncot jelentenek a családi párt nyakán. Rájött, hogy ilyen mértékű visszaéléseket közvetlenül a választások előtt még ő sem nyomhat le a kifosztott zentaiak torkán.

És hogy miért is „nyomorultak” a zentai meszesek? Nos, azért, mert nekik sikerült az, ami a többi párttársuknak nem. Olyan mélyre süllyedniük, hogy már a pártvezérük is próbál megszabadulni és elhatárolódni tőlük. Olyan pénzéhesek, tehetségtelenek és kétbalkezesek, hogy a hasunkat fogva röhögnénk rajtuk – ha közben nem tennék tönkre Zentát.

Boris Zec, okleveles jogász, a Zenta a zentaiaké! frakció tagja