Vajdaság és a régió egyik legrégebbi magyar irodalmi táborát az idén 69. alkalommal szervezték meg. A szeptember 9-től 11-ig tartó nagy múltú esemény hagyományosan a magyarkanizsai Népkertben vette kezdetét. Az eseményt ünnepi beszédével Verebes Ernő, a szervezőbizottság elnöke nyitotta meg.

Az esemény szervezőbizottsága, a helyi önkormányzat, a József Attila könyvtár és az MNT képviselőinek közös koszorúzása után a Dobó Tihamér Képtárban folytatódott a program. A muravidéki fotókból összeállított kiállítást Találkozásaink címen, Antalovics Péter és Bence Lajos nyitották meg. A tábor csütörtöki napja az Art Caféban lezajlott beszélgetéssel zárult. A Magyar Írószövetség Szociográfiai Szakosztályának elnökével, Horváth Júlia Borbála írónővel, antropológusnővel Ternovácz Fanni és Lennert Móger Tímea beszélgettek. Az első nap a Művészetek Házában ért véget, ahol a Fedák Sári című monodrámát tekinthették meg a jelenlevők, Szűcs Nelli, a budapesti Nemzeti Színház művésznője előadásában.

Az írótábor tartalmas második napjának délelőtti része az Ifjúsági Otthonban folytatódott. A rendezvény központi eseményét, a 11 órakor kezdődő irodalmi tanácskozást, egy megemlékező beszélgetés előzte meg: a tavaly tragikus hirtelenséggel elhunyt Patócs László emlékét idézte meg Bakos Petra és Berényi Emőke, aki nem csak Patócs szerkesztőtársa, Híd Kör-ös alapítótársa és egyetemi kollégája volt a Magyar Tanszéken, hanem a fiatal író, szerkesztő régi ismerőse és közeli barátja is. A személyes hangvételű bevezetés után a Na veslu priča című sorozat megrázó epizódját vetítették le, amelyben Patócs László szerepelt. A megemlékezés záró gondolatai után egy kisebb szünet következett, majd az irodalmi tanácskozás vette kezdetét.

Várady Tibor az Írótáborba írt szövegét olvassa

A süket hallgató és a néma zenekar – a fenntarthatóság villanásai elnevezésű tanácskozásra az érdeklődő vajdasági magyar írók, költők egy előzőleg beküldött alkotással jelentkezhettek. A szervezőbizottság elnökének megnyitó beszéde után, a címben idézett fogalmak által született szövegek, a vajdasági irodalmi szcéna, egy részének, hihetetlen sokoldalúságáról tett tanúbizonyságot. Az elgondolkodtató, anekdotikus, élvezetes szövegektől, a szórakozásra nem szánt, ám annál szórakoztatóbb alkotásokig mindenféle iromány elhangzott. Az intellektuális lírától kezdve, az informatív, rövid, esszéisztikus prózán át, az ultramodern, kortárs vajdasági rövidprózáig hallhattunk szövegeket. Mindezzel párhuzamosan délelőtt fél tíztől délután egy óráig a Mécsvirág együttes oromi, oromhegyesi és a magyarkanizsai általános iskolákban szerepelt Radnóti Miklós megzenésített verseivel.

A pénteki nap délutáni irodalmi műsorai a kanizsai Art Cafében zajlottak. Délután háromtól Az irodalom új terei címen Losoncz–Kelemen Emesével, Beszédes Istvánnal és Keresztes Balázzsal beszélgetett Fehér Miklós. Miként a modernitás utáni, mindennapi élettereink legtöbb szegmensét is, úgy a legtermészetesebb módon az irodalom tereit is behálózó világháló elterjedéséről, és az irodalommal való kapcsolatáról hallottunk egy érdekes beszélgetést. A shakespeare-i klasszikusokat népszerűsítő blogoktól kezdve, az instagramon népszerűsített(vajdasági) magyar irodalmon át, a világháló egyik legrégebbi, magyar, irodalmi internetes oldaláig, a zentai zEtna irodalmi portálig volt szó mindenféléről. A beszélgetés pozitív hangnemben folyt és zárult: az irodalom él és virul, nem igaz, hogy a fiatalok nem olvasnak szépirodalmat, és mindehhez csak hozzásegített az irodalom interneten való terjesztése is.

A Szegedi Szimfonikus Zenekar a Művészetek Házában

A következő beszélgetés a Művészeti áthallások címet viselte, amely keretén belül L. Simom Lászlót és Verebess Ernőt Kucor Tamara és Patyerek Réka faggatták. Az irodalom és a pandémia egymásra hatását fejtegető első negyedóra után a különböző, kortárs művészeti terek (konkrétabban az irodalom és a képzőművészet) belterjes voltáról, egymással való kapcsolatának hiányáról hallhattunk. Egyebek mellett a funkcionális írástudatlanság és a minden művészeti ágban nélkülözhetelen szakmai tudás szükségességének fogalmai körül folyt a beszélgetés az olykor itt-ott elengedett, enyhén konzervatív, apró, politikai utalásokkal tűzdelve.

Az irodalmi estet az Írótábor díszvendégeként érkezett Zalán Tiborral való beszélgetés zárta. A neves magyar író, költő, Gruik Ibolya és Verebes Ernő kérdéseire válaszolva, főként a Vajdasággal való régóta tartó kapcsolatairól beszélt: a nyolcvanas évek eleji, Új Symposion-os íróbarátaitól kezdve a zentai Magyar Kamaraszínháztól nemrégiben kapott érdekes felkéréséig, amely a vajdasági partizánok által a magyarokon elkövetett atrocitásokról szóló második világháborús dráma. A beszélgetést a megzenésített Zalán Tibor-versek szakították meg időnként, amelyet Zalán Tibor régi barátja, a neves zeneszerző, Huzella Péter adott elő gitárja kíséretében.

A péntek estét a Szegedi szimfonikus Zenekar hangversenye zárta a Művészetek Háza nagytermében. A műsorra tűzött darabok kortárs zeneszerzők kompozíciói voltak, konkrétan az előadás sorrendjében: Mezei Szilárd, Márkos Albert, Madarász Iván és Tallér Zsófia zeneművei.

Az Írótábor utolsó napján a tavaly óta sajnálatos módon elhunyt neves vajdaságiakra emlékeztek: Böndör Pálra, Jung Károlyra, valamint Béla Durancira – utóbbira Dévavári Beszédes Valéria emlékezett vissza.

Zárásként az Írótábor hagyományainak megfelelően átadták az írótábor Vándorkulacsát, amely az idén Sinkovits Péterhez került.

Lenkes László

Zalán Tibor, az Írótábor díszvendége