A világsajtó döbbenten foglalkozik a Salman Rushdie indiai-brit író elleni támadásról, amelyre a New York állami Chautauqua városkában meghirdetett előadás bevezetője alatt került sor. Az előadás témája éppen az lett volna, hogy az Egyesült Államok a világ különböző pontjain üldözött írók biztonságos menedékhelye. Noha az iráni kormány úgy nyilatkozott, hogy nem támogat semmiféle merényletet, a Homeini ajatollah által a Sátáni versek című Rushdie-regény miatt 1989-ben meghirdetett fatva (felszólítás „szent” gyilkosságra) gyarkolatilag továbbra is érvényben van.
Miközben a nyugati világ rémülten reagált a Salman Rushdie elleni támadásra, Iránban terjed a lelkesedés a merénylet miatt, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:
„Salman Rushdie indiai-angol író és amerikai állampolgár elleni merényletkísérlet rémületet váltott ki szerte a világon. Joe Biden amerikai elnök elítélte a »gyáva támadást«, és dicsérte Rushdie-t, amiért »megtagadta a megfélemlítést vagy az elhallgattatást«. Olaf Scholz kancellár »gusztustalan cselekedetről« beszélt. Kiemelte továbbá Rushdie rettenthetetlen elkötelezettségét a szólásszabadság mellett. Hasonlóan nyilatkozott Annalena Baerbock külügyminiszter és a PEN írószövetség képviselői is.
Szemtanúk szerint egy feketébe öltözött férfi rohant ki a színpadra és többször megkéselte Rushdie-t. Az elkövetőt legyűrték és letartóztatták, Rushdie-t pedig kórházba szállították. A hétvégén jelentették be, hogy Rushdie májsérülést is szenvedett és elveszítheti egyik szemét. Sajtóértesülések szerint vasárnap már egy kicsit jobban érezte magát, és azt mondta, tud beszélni. A rendőrség tájékoztatása szerint a támadó, egy 24 éves [iráni származású] amerikai állampolgár ellen emberölési kísérlet miatt folytatnak eljárást. A bűncselekmény indítékáról eddig nem volt információ. Egyes médiák arra utalnak, hogy a vádlott közel áll az iszlamizmushoz, de ártatlannak vallotta magát és egyébként hallgatott.
1989-ben Homeini ajatollah iráni vallási vezető felszólította a muszlimokat világszerte, hogy öljék meg Rushdie-t, mert szerinte az előző évben megjelent Sátáni versek című regénye az iszlámot gúnyolta. E mellett utalt arra is, hogy a fatva [iszlám vallásjogi döntés olyan esetben, mikor nincs egy konkrét vallásgyakorlati kérdésre válasz a Koránban] mindenkire vonatkozik, aki e könyv kiadásában részt vett. Rushdie könyvének japán fordítóját meggyilkolták, több más fordító és a könyv norvég kiadója pedig súlyosan megsérült az ellenük elkövetett támadásokban. A hétvégén a közösségi oldalakon is felcsendültek a támadó ünneplésének hangjai. A Kayhan című konzervatív iráni újság Rushdie-t viszont »bátor emberként« méltatta.”
A madridi El Mundo című közép-jobboldali napilap így vélekedik:
„A Salman Rushdie elleni támadás megmutatta a szabad világnak, hogy a fanatikusok nem fogadják el az elévülést. 34 év telt el azóta, hogy Rushdie kiadta a Sátáni versek című regényt. Ezt a könyvet az iszlámban azonnal istenkáromlásnak bélyegezték, ami miatt a szerző és a könyv nyilvános tiltakozások célpontjává vált – nemcsak a túlnyomórészt muszlim országokban. Homeini ajatollah fatvát adott ki Rushdie ellen, akit aztán hamis személyazonossággal volt kénytelen menedékéletet élni. 34 évvel a könyv megjelenése után Rushdie meggyilkolásának kísérlete figyelmeztetés a fanatikus megszállottság ellen. A dzsihadizmus destabilizálni akarja a szabad demokratikus világot, és annak toleranciáját saját céljaira használja fel.”
A londoni The Telegraph című napilap ezt írja a Rushdie ellen elkövetett merényletről:
„Az internetes megszállottság korában, amelyben élünk, a képek uralják a tömegkommunikációt. A szavak azonban felülmúlhatatlanok maradnak, amikor ötletek generálásáról és közvetítéséről van szó. Az írók – mint például Sir Salman –, akiknek megvan az a tehetségük, hogy művészi találékonysággal terjesszék az ötleteket, túlságosan is tisztában vannak ezzel a ténnyel. De ezt az ellenfeleik is tudják: azok, akik el akarják őket hallgattatni, felszámolni, kiirtani, megölni. A legnagyobb tisztelet, amit Sir Salman számos követője tehet neki, az a ragaszkodás a szólásszabadsághoz, ami a tollát inspirálta. Meg kell védeniük az egyet nem értés jogát, támogatniuk kell az egyet nem értés szabadságát, és ünnepelniük kell az eszmék cseréjét.”
Az ugyancsak londoni The Observer című szociál-liberális, illetve szociál-demokrata napilap így kommentálja a támadást:
„A véleménynyilvánítás szabadságához való jog alapvető fontosságú az emberi fejlődés szempontjából, de a történelem során azok az írók és gondolkodók szempontjából is, akik szembe mertek szállni koruk ortodoxiáival, az üldöztetéssel és az erőszakkal. Rendkívüli bátorságra van szükség ahhoz, hogy továbblépjünk a halálos fenyegetések ellenére, amelyek célja valaki megfélemlítése, elhallgattatása és terrorizálása. Salman Rushdie több mint 30 éve nem fogadta el, hogy megfélemlítsék egy fatvával, amelyet Irán akkori legfelsőbb vezetője, Homeini ajatollah adott ki, felszólítva az iszlám közösséget az író meggyilkolására. A Rushdie elleni erőszakos támadás nemcsak a világ egyik legélesebb mesemondójának élete elleni szörnyű kísérlet volt, hanem a szólásszabadság, a liberális demokrácia és maga a szabadság elleni támadás is.”
A sötétség nem győzhet a szólásszabadság felett, írja az Aarthus-i Jyllands-Posten című liberális-konzervatív dán napilap a merényletről:
„Az elkövető indítéka továbbra is ismeretlen, de a gyanú szerint az a fatva ihlette meg, amelyet az iráni rezsim több mint 30 évvel ezelőtt rendelt el Rushdie ellen a Sátáni versek című regénye miatt. Régóta tudjuk, mekkora nyomás nehezedik a véleménynyilvánítás szabadságára. De a Rushdie-ügy különösen jó példa arra, hogy mi történhet, amikor a nyugati hagyomány szólásszabadságával, kritikájával és szatírájával szembekerül a vallás azon felfogásával, amelynek tekintélye azáltal áll vagy bukik, hogy nem engedi meg sem a vitát, sem a kritikát. Például Theo van Gogh holland rendezőt a nyílt utcán gyilkolták meg, de volt egy hírhedt támadás a Charlie Hebdo ellen is, és jól emlékszünk a globális válságra, amely a Jyllands-Posten Mohammed-rajzfilmjei okoztak. Ezért nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a sötétség soha nem győzhet a véleménynyilvánítás szabadsága felett. Rushdie harca a mi harcunk is.”
Míg a teheráni vezetés nem ítéli el a merényletet, az iráni írók és értelmiségiek egy része igen. Félő azonban, hogy ez veszélyezteti a nukleáris tárgyalásokat, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung:
„A merénylő a keményvonalasok szócsövének számító három nagy példányszámú napilaptól kapta a legerősebb tapsot. A Kayhan című újság isteni bosszúállásnak nevezi a Rushdie elleni merényletet: »Ezer bravó annak a bátor és kötelességtudó embernek, aki megtámadta a renegát és gonosz Salman Rushdie-t New Yorkban. Meg kell csókolni annak az embernek a kezét, aki kicsavarta Isten ellenségének a nyakát.« A Chorasan című lap A Sátán a pokolba megy címmel indított egy cikket, a Watan-e Emruz című újság pedig Rushdie rosszindulatú karikatúráját tette címlapjára.
A legtöbb megjegyzés azonban visszafogottabb és átgondoltabb. Mohammad Marandi, aki a bécsi iráni delegáció egyik tanácsadója, azt írta, feltűnő, hogy a merényletre közvetlenül a tárgyalások forró szakasza előtt került sor. A múlt héten vádat emeltek az Egyesült Államokban egy iráni állampolgár ellen John Bolton volt nemzetbiztonsági tanácsadó meggyilkolásának kísérlete miatt. Marandi mindkét eseményből arra következtet, hogy Iránt nyilvánvalóan nyomás alá akarják helyezni.”
Egy ugyancsak a Frankfurter Allgemeine Zeitungban olvasható cikk pedig arról ír, hogy Rushdie a német PEN-centrum dísztagja lett:
„A németországi PEN Központnak […] új tiszteletbeli tagja van: Salman Rushdie, akit sietve neveztek ki, miután az írót múlt pénteken megkéselték. Rushdie, aki továbbra is »kritikus állapotban« (jelentette be fia, Zafar) és kórházban van, még nem vehette át a kitüntetést […]. Ez a szervezet elsősorban a közvetlenül fenyegetett szerzők védelmét szolgálja, így a kinevezés egy konstitutív aktus, amelyhez nem szükséges az elfogadása. Hogyan fogadhatta volna el például a cseh disszidens, Václav Havel azt a kitüntetést, amelyet a német PEN három és fél évtizeddel ezelőtt – börtönben vagy házi őrizetben – adományozott neki? A németországi PEN Központnak több mint száz tiszteletbeli tagja van, Rushdie a százhetedik. Ez a helyszám bosszantó, hiszen a Sátáni versek szerzőjét már régóta fenyegették.”
Salman Rushdie (Fotó: Shutterstock)
