Mario Reljanović, a Munkajogi Intézet munkatársa az N1 televíziónak nyilatkozott a Dél-Szerbiában tapasztalható elbocsátási hullámról. Kiemelte: a becslések szerint ez a trend nem áll meg a jelenlegi eseteknél, mint amilyen a kraljevói Leoni gyár példája is. Reljanović szerint alaptalanok a szerb elnök vádjai, miszerint a befektetők azért távoznak, mert a munkavállalók túl sokat mennek betegszabadságra. Mint magyarázta, a gyakorlati adatok azt mutatják, hogy az ilyen esetek aránya csupán ezrelékekben mérhető.
Reljanović kitért a szerb elnök munkásokat érintő vádjaira is, és hangsúlyozta: nem lehet őket hibáztatni a külföldi befektetők távozásáért, mivel a gyakorlatban nem mérhető magas betegszabadság-arány.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
„Az ilyen vádak komolytalanok. Nem tudom, honnan származnak azok az adatai, miszerint a betegszabadságok ennyire elterjedtek lennének. Soha nem jegyezték fel, hogy egy vállalatnak azért lennének problémái, mert túl sok dolgozó ment betegállományba. Nem hallottunk egyetlen érvet sem, amely ezt alátámasztaná, viszont számos érvet hallottunk amellett, hogy az ilyen vádak értelmetlenek” – jelentette ki Reljanović.
Rámutatott, hogy bár a mezőgazdasági idénymunkák idején van némi hajlandóság a betegszabadságok kivételére, ez még mindig csak ezrelékekben kifejezhető szinten mozog. „A Köztársasági Egészségbiztosítási Alap adatai szerint a munkáltatók által visszaélés gyanúja miatt indított ellenőrzéseknek csak egy egészen elenyésző százalékában állapítják meg valóban a visszaélést” – tette hozzá.
„Ha valóban ilyen magas, mondjuk 15% feletti lenne a betegszabadságok aránya – és nem influenzaszezonról vagy egyéb általános okról van szó –, az riasztó lenne. Ilyenkor azonban mindig felmerül a gyanú, hogy a munkaszervezéssel van baj: a munkások védelme nem megfelelő, nem adottak a biztonságos és egészséges munkakörülmények, vagy a túlzott fáradtság, esetleg a hosszú munkaidő miatti sérülések állnak a háttérben. Hagyományosan az első három ország között vagyunk Európában a heti munkaórák számát tekintve – átlagosan többet dolgozunk a teljes munkaidőnél, ami aggasztó tény. Ha ilyen magas betegszabadsági arányt kapnánk, először azt kellene megvizsgálni, mi történik a gyárban. Itt viszont a munkáltató meg sem szólal, nem ért egyet az elnök értékelésével. Ebből kifolyólag azt mondanám, hogy ezek a kijelentések légből kapottak és nincsenek összhangban a valósággal” – mondta a szakértő.
Reljanović meggyőződése, hogy a hatalom a felelősséget a munkásokra akarja hárítani, holott az elbocsátások a közvetlen külföldi tőkebefektetésekre épülő politika egyik hosszú távú következménye, amelyre a szakemberek már korábban is figyelmeztettek.
„Úgy tűnik, ennek a hatalomnak az a módszere, hogy mindig valaki más a hibás. Ha a külföldi befektetésekre alapozott politika 15 év után nem hoz hosszú távú eredményeket, és a mostani külső válságok miatt a befektetők piaci helyzete befolyásolja a létszámot, akkor megmutatkoznak ennek a politikának a hatásai. Ilyenkor jön a gondolat: hárítsuk a felelősséget a munkásokra. De nemcsak a tények nem támasztják alá ezt a tendenciát, hanem a munkáltatónak megvannak a jogi eszközei is, hogy fellépjen a betegszabadsággal való visszaélés ellen” – fejtette ki Reljanović, hozzátéve, hogy egyedül az állam az a szereplő, amely ezt problémaként tálalja.
„Abban a helyzetben vagyunk, hogy sem a munkáltató, sem a munkások nem állítják, hogy gond lenne a betegszabadságokkal, csak az állam hangoztatja ezt. Ahhoz, hogy megértsük, miért állítják ezt, védekező politikába kell kezdenünk. Valójában az elhibázott gazdaságpolitika a bűnös, amire sok jogász és szakember évek óta figyelmeztet” – zárta gondolatait.
Vučić: Többet kell dolgozni, a betegszabadság pedig elriasztja a befektetőket
