Miközben a gazdák Vajdaság-szerte egyre gyakrabban szembesülnek aszállyal, erős szelekkel és a termőföld pusztulásával, az illetékes intézmények csaknem másfél évtizeden át elhanyagolták a szélvédő erdősávok telepítését.
Ezekre az adatokra Rosvita Pakoci derített fényt, miután közérdekű adatigényléssel fordult a Tartományi Mezőgazdasági, Vízgazdálkodási és Erdészeti Titkársághoz – írja a Volim Zrenjanin.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
A titkárság válasza aggasztó tényt tár fel: 2011 óta Vajdaság területén nem finanszíroztak szélvédő erdősávok telepítésére irányuló munkálatokat.
Mi az oka ennek?
„2011 óta nem finanszírozták a szélvédő erdősávok telepítését, mivel nem volt érdeklődő fél a rendelkezésre álló támogatások igénybevételére” – áll a titkárság hivatalos válaszában.
A dokumentum szerint a szélvédő erdősávok létrehozását 2010-ig az Erdészeti Költségvetési Alapon keresztül támogatták, ezt követően azonban egyetlen projektet sem jelentettek be.
Lehetséges okként a bonyolult eljárásokat, a földterületek erdőterületté történő átminősítésének szükségességét, valamint a különböző intézmények számos jóváhagyásának beszerzését említik.
Más szóval: az adminisztratív akadályok erősebbnek bizonyultak annál az igénynél, hogy megvédjék Vajdaság legértékesebb erőforrását – a termőföldet.
Eközben az éghajlatváltozás hatásai egyre erőteljesebbek, a szakemberek pedig évek óta figyelmeztetnek arra, hogy a fasorok és szélvédő erdősávok eltűnése felgyorsítja a talajeróziót, csökkenti a talaj nedvességmegtartó képességét és fokozza az aszály okozta károkat.
A titkárság által szolgáltatott adatok szerint Nagybecskerek városa utoljára 2009-ben részesült támogatásban szélvédő erdősávok telepítésére. Abban az évben összesen hárommillió dinárt ítéltek meg a városnak. Azóta nincs adat újabb beruházásokról.
Ez számos kérdést vet fel: hol telepítették az ebből a támogatásból finanszírozott szélvédő erdősávokat, mekkora azok összterülete, milyen állapotban vannak ma, a kiültetett facsemeték hány százaléka maradt életben, ki volt felelős a fenntartásukért, és léteznek-e jelentések a projekt eredményeiről?
Sajnos sok kérdésre talán soha nem érkezik válasz. A titkárság ugyanis közölte, hogy az iratanyagokat öt évig őrzik meg, ezért az ennél régebbi dokumentáció már nem hozzáférhető.
A szélvédő erdősávok nem csupán ökológiai díszítőelemek a szántóföldek mellett. Szerepük sokrétű: csökkentik a szél sebességét és megakadályozzák a termőréteg elsodródását, megőrzik a talaj nedvességtartalmát, mérséklik az aszály következményeit, védik a növénykultúrákat a szélsőséges időjárási viszonyoktól, növelik a biodiverzitást, csökkentik a homokviharok kialakulását, valamint hozzájárulnak a magasabb és stabilabb terméshozamokhoz.
Az agrárerdészet területén végzett számos kutatás szerint a megfelelően kialakított szélvédő erdősávok száraz években 10–20 százalékkal is növelhetik a mezőgazdasági kultúrák terméshozamát.
Bánátban, ahol a szél gyakran viharos erősségű, jelentőségük még nagyobb.
A tartományi titkárság válaszából az derül ki, hogy nem a pénz hiányzott ezekre a célokra, hanem a helyi önkormányzatok és más potenciális kedvezményezettek részéről nem volt elegendő kezdeményezés. Ez pedig felveti a felelősség kérdését.
Ha az eljárások túl bonyolultak, miért nem egyszerűsítették őket? Ha a helyi önkormányzatok nem mutattak érdeklődést, miért nem indított a tartomány összehangolt akciót?
Ha a szélvédő erdősávok stratégiai jelentőségűek a mezőgazdaság számára, hogyan lehetséges, hogy teljes tizenöt éven át egyetlen új, tartományi forrásból finanszírozott projekt sem valósult meg?
A mezőgazdasági szektor szereplői évek óta hangsúlyozzák, hogy a problémát rendszerszinten kell megoldani. A leggyakrabban említett javaslatok között szerepel a dűlőutak felújítása és pontos kijelölése, egy egységes szélvédő erdősáv-hálózat kialakítása az állami földterületek mentén, valamint az engedélyezési eljárások egyszerűsítése.
Fontos lenne továbbá a felelősségi körök egyértelmű meghatározása a tartomány és a helyi önkormányzatok között, a meglévő erdősávok rendszeres karbantartása, valamint minden projekt és azok eredményeinek nyilvános hozzáférhetősége.
Mert hosszú távú terv és felelősségvállalás nélkül minden új telepítés könnyen csupán rövid távú, fényképezkedésre alkalmas akcióvá válhat.
Vajdaság Európa egyik legjobb minőségű mezőgazdasági termőföldjével rendelkezik. Az éghajlatváltozás, az egyre gyakoribb aszályok és a védősávok hosszú éveken át tartó elhanyagolása azonban komolyan veszélyezteti ezt a potenciált.
A kérdés már nem az, hogy ültetünk-e fákat. A kérdés az, mennyi időnk maradt még arra, hogy megállítsuk a termékeny síkság eltűnését.
És az első dolog, amit a polgároknak joguk van tudni: ki a felelős az elvesztegetett tizenöt évért, és végre elszámoltatnak-e valakit ezért.
