Ez a gondolat a Miatyánk egyik legfontosabb kérése, amely a keresztény tanok szerint arra tanít, hogy Isten irgalmát a felebarátaink iránti megbocsátásunk mércéjével kérjük.
Egy olyan országban élünk, ahol a többség kereszténynek vallja magát – nem csak a többségi nemzet, de a magukat kisebbségnek nevezők is. Holott nem igazán látom a helyét a kisebbség kifejezésnek egy a hitre esküdő társadalomban, ahol az erkölcsi kérdéseknek és erkölcsös gondolatoknak kellene dominálnia, nem csak a keresztényeknél.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
Az erkölcsi értékek nagyjából egybeesnek a zsidóknál meg a mohamedánoknál meg a keresztényeknél is. Csak azért említem ezt a három monoteikus vallást, mert tudomásom szerint nekik van komoly befolyásuk a társadalomra Kelet-Közép- Európában. Hogy az erkölcsi értékeket egyesek hitnek, vallási értéknek, lelkiismeretnek vagy egyszerűen becsületnek, emberhez méltó magatartásnak tarják-e, végső soron mindegy. Bár van, aki csak olyan törvénynek nevezi, amely kötelező érvényűnek kellene legyen mindenkire.
Bosszút kell állni!
Azért ez a hosszú bevezető, mert úgy tűnik, nem így van. Szerbia állítólag választásokra készül, parlamentiekre meg elnökválasztásra is, és az eddig tapasztalatak alapján a mostani hatalomnak esze ágában sincs távoznia. Ebben az országban az autokrácia már túlnövi meghatározását – ami szerint ez egy olyan politikai rendszer, ahol a hatalom egésze egyetlen személy vagy személyek kis zárt csoportja kezében összpontosul, aminek a döntéseit nem korlátozzák külső jogi megkötések – és közelít a diktatúra meghatározásához, azaz egy olyan politikai berendezkedéshez, amelyben a korlátlan hatalom egyetlen személy (diktátor) vagy egy szűk csoport (pl. párt, katonai junta) kezében összpontosul. A hatalmat nem a társadalom szabad akarata, hanem erőszak és elnyomás tartja fenn. Nem nagy a különbség a kettő között, de mi még itt Kelet-Közép-Európában érezzük a különbséget, hiszen kommunista diktatúrában éltünk vagy fél évszázadig.
A hatalom szemmmel láthatóan visszakozott azokban az időkben, amikor a legerélyesebben nyilvánult meg a tömeg dühe, tavaly március idusán és környékén, de ahogy szűnik a nép indulata, úgy jön vissza a hatalom mersze, ami bosszúvá fajult. “„Gyáva népnek nincs hazája” – mondja a jól ismert magyar szólás. Én azt mondanám, tapasztalatlan népnek sokáig tart erkölcsökön alapuló demokráciát építenie. Vessünk egy pillantást Európa térképére. Hol működnek az autokráciák? Jobbára ott, ahol 50 évig elnyomták a demokratikus fejlődést, többé kevésbé a Jáltában meghúzott határokig. A nép pedig jobbéra hallgat, gondolja, ez a normális. A hatalom pedig uralma alá rendelte a rendfenntartókat.
Pénz, paripa, fegyver, minden kell!
Úgy látszik, a hatalomnak eszébe sincs lemondani a hatalommmal járó minden fölényről, pénzről, paripáról, fegyverről. Az ODIHR (az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala) a napokban arra figyelmeztetett, hog Szerbiában nagy a veszélye annak, hogy erőszakba fulladnak a választások, mert nagyon megosztott a társadalom. Egy erőszaknak pedig hogyan lehet véget vetni? Erőszakkal. Az sem kizárt, hogy az uniformizált és felfegyverzett bűnözők olyan légkört teremtenek utasításra, amely megköveteli a rendkívüli állapot bevezetését.
Láttuk már eddig is, hogy egyetlen községet sem ad át a hatalom. Nem osztaná a pénzt a nugdíjasoknak, nem csökkentené a gyógyszerek árát csupán azért, mert rájött az adományozás kényszere. A hatalom minden áron való megtartása az egyedüli motor.
A lehetőségek tehát korlátlanok. A hatalmat cask úgy maguktól nem adják át, az ilyesmi a civilizált társadalmak ismérve. A civilizált viselkedést évszázadokig kell tanulni.
Nincs megbocsátás ellenük vétkezőknek.
Illusztráció: Shutterstock
