Szerbia legidősebb lakosai izgatottan várják az őszt: már szeptember közepén minden nyugdíjas – a nyugdíjának összegétől függően – egyösszegű, 20 000 és 35 000 dinár közötti juttatást kap. De ez még nem minden, emelés is várható, így az átlagnyugdíj meghaladja majd az 500 eurót. Ha figyelembe vesszük, hogy a jelenlegi átlagnyugdíj 56 486 dinár, reális, hogy a növekedés eléri a tíz százalékot, de akár ennél valamivel magasabb is lehet.
Így a nagyszülők jobb kedvvel és valamivel több pénzzel a kezükben várhatják a már régóta lebegtetett választásokat, még ha a pontos dátumot egyelőre nem is határozták meg. Noha az emelés mindenképpen jól jön, a nyugdíjasok bevételei továbbra is szerények maradnak, és a növelést követően is csupán a szerbiai átlagbér 46,4 százalékát teszik majd ki. Ha felidézzük, hogy ezelőtt az átlagnyugdíj alig érte el az átlagbér 42 százalékát, a jelenlegi szint „kielégítőnek” tűnik.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
Az európai országokban azonban a nyugdíjakat az átlagfizetések 55–60 százalékán tartják, és szinte elképzelhetetlen, hogy a felénél alacsonyabb szintre essenek. Mindenki csodálattal tekint Svédországra, ahol – Dániához, Norvégiához és Finnorszához hasonlóan – arra törekednek, hogy a nyugdíjak a lehető legközelebb legyenek az átlagbér 70 százalékához.
Nálunk még a munkabérekből is nehéz megélni, a cél valahogy kihúzni „elsejétől elsejéig”. Az állam megpróbált valamivel jobb életszínvonalat biztosítani a szépkorú polgároknak, és 2013-ban a nyugdíjak még az átlagbér 62 százalékát is elérték, miközben a közszférában dolgozók bére is magas volt, és erre a bruttó hazai termék (GDP) több mint 11 százalékát fordították.
Ez ahhoz vezetett, hogy az év végén Szerbia költségvetési hiánya elérte a GDP 6,6 százalékát, ezért a Nemzetközi Valutaalap (IMF) közbelépett, és – hogy megelőzzék az állam pénzügyi összeomlását – emlékeztetett arra, hogy a közszféra béreire nem fordítható a GDP több mint kilenc százaléka. Ezután drasztikusan csökkentették a béreket, aminek következtében az összes nyugdíjat is mérsékelték; a csökkentés mértéke – a járandóság összegétől függően – a 20 százalékot is elérte. Azoktól az évektől kezdve – aminek már egy évtizede – Szerbiában a nyugdíjakat rendszeresen és időben folyósítják, de szembetűnően alacsonyabbak – írja a 021.rs.
Régebben egy nyugdíjasra öt-hat dolgozó jutott. Az emberek rövidebb ideig éltek, és egy kedvezményezett átlagosan nyolc és fél évig részesült nyugdíjban. Az idők azonban megváltoztak. Ma hosszabb ideig élünk, és egy kedvezményezett átlagosan – függetlenül attól, hogy a korábbi 60 év helyett most 65 évesen vonulnak nyugdíjba – közel 14,5 évig élvezi munkája gyümölcsét. Most minden egyes nyugdíjasra alig másfél munkavállaló jut.
Az elmúlt körülbelül tizenöt évben Szerbia lakossága 7,1 millióról 6,58 millióra csökkent, akik közül mindössze 4,1 millió a munkaképes korúak. Hivatalosan közel 2,3 millióan állnak alkalmazásban, akiknek a munkájából 1,67 millió nyugdíjat fizetnek ki. Vagyis másfél dolgozóra jut egy nyugdíj fedezésének kötelezettsége. Hasonló demográfiai trendek egész Európában nehézségekhez vezettek. Már meglehetősen megszokottá vált az a szabály, hogy később lépnek nyugdíjba az emberek, így jelenleg a 65. életév jelzi az aktív kor végét.
A nyugdíjba vonulást a jövőben is tovább halasztják majd – körülbelül 7-8 évente egy-egy évvel –, így 2060 körül a 68. életév betöltésével lehetne nyugdíjba vonulni. Az átlagos élettartam további növekedését is jósolják, Szerbiában a század közepére a jelenlegi 76,2 évről 79,8 évre.
Kérdéses azonban, hogy elegendő lesz-e pusztán a nyugdíjkorhatár fokozatos emelése. A demográfiai mutatók kétségbeejtően rosszak, emiatt a fiatal, dolgozó réteg jelenleg meglehetősen túlterhelt, miközben az idősebbek, a nyugdíjasok elégedetlenek a nyugdíj összegével.
A kiutat abban látják, ha a munkavállalók kiegészítő befizetéseket tennének a saját nyugdíjuk érdekében. Ma minden munkavállaló a bruttó munkabérének 26 százalékát fizeti be az állami nyugdíjalapba. A javaslat az, hogy az állami alapba történő befizetésen felül a dolgozók a bruttó jövedelmük körülbelül egy százalékát (a munkaviszony második felében két százalékát) elkülönítsék, és befektetési vagy magánnyugdíjalapba fektessék személyes magánnyugdíj céljára. Így idős korba érve két nyugdíjjal rendelkeznének: az államival és a magánnyugdíjjal.
Fotó: Pixabay
