Miközben szárazság perzsli a kontinenst, az ország a víz 50 százalékát elpazarolja

Szerbia olyan állam, ahol a projektekben a vásárokra, az adatközpontokra és a fegyverkezésre helyezik a hangsúlyt, miközben a valóságban a lakosságnak vízre, élelemre és áramra lenne szüksége. Az utóbbi háromba fektettek be a legkevesebbet, az energetikába is csak valamivel többet az elmúlt két évben. A vízhálózat fejlesztésére Szerbia eredetileg az Európai Uniótól vett fel hitelt, amelyet időközben felmondott, és helyette Kínától vett fel kölcsönt. Ennek ellenére a terepen kevés dolog valósult meg. A legutóbbi gát, a Svračkovo-gát, amelynek elkészültét Aleksandar Vučić szerb elnök 2030-ra ígérte, abban segítene, hogy ez a vízellátó rendszer jobban működjön. Ám azon kívül, hogy az elnök hirtelen megemelte a projekt árát 120-ról 150 millió euróra, a szakmabeli szakértők úgy vélik, hogy az még hosszú ideig nem fog elkészülni.

A Nova ekonomijának nyilatkozó szakértők kiemelik, hogy júliusban, augusztusban és szeptemberben természetes paradoxon alakul ki: ekkor van az embereknek a legnagyobb szükségük a vízre, miközben az erőforrásokból a legkevesebb áll rendelkezésre, ami a megnövekedett igények mellett a rendelkezésre álló források hiányához vezet.

„A rendszerben meghibásodások történnek, mert túl nagy a terhelés, és magát a rendszert 1991-ben helyezték üzembe, azóta pedig nem fektettek be a karbantartásába. Az olyan projektek, mint a gátak, nem építhetők fel egyik napról a másikra, és ezzel az építési tempóval biztosan nem készül el még legalább öt vagy hat évig. Felmerül a kérdés, hogy az állam újabb hitelekből oldja-e meg a problémákat, mert nyilvánvaló, hogy korábban nem fektettek be, így valószínűleg nincs rá pénz, vagy a vízhálózat fejlesztése nem volt prioritás. Egyértelmű, hogy a rendszer régi, és időközben nem tartották karban, ami a jelenlegi rossz állapothoz vezetett” – magyarázza prof. dr. Aleksandar Đukić elismert hidrotechnikai mérnök, a Belgrádi Egyetem Építőmérnöki Karának professzora.

A víz ráadásul nemcsak alapvető emberi szükséglet, hanem az ipar, az energetika és a mezőgazdaság erőforrása is.

Žaklina Živković aktivista megdöbbentő adatot közöl: Szerbiában a hálózat rossz állapota miatt a víz 50 százaléka elvész.

„Az Egyesült Nemzetek Szervezetének adatai szerint Szerbia lakosságának egynegyede küzd ivóvízproblémákkal, vagyis időszakosan vagy folyamatosan nincs hozzáférése a vízhez. Az ivóvízhez való hozzáférés emberi jog. Az ENSZ elvárja, hogy minden lakos számára garantáljanak napi körülbelül 40 liter vizet ivásra, főzésre és tisztálkodásra. A javaslat az, hogy ez az alapmennyiség ingyenes legyen, mert a vízhez való hozzáférés nem függhet az egyén vagyoni helyzetétől” – mondja.

Kritikák érik a helyi önkormányzatokat és a víztározók kezelését is. A szakértők a helyi felszín alatti vízbázisok használatára való áttérést javasolják, amelyekből a legtöbb községben van elegendő, ám ezt gyakran figyelmen kívül hagyják.

2025 nyarán a „Pravo na vodu” kezdeményezéshez Szerbia-szerte 108 helyszínről érkezett bejelentés probléma miatt – a kiszáradt kutaktól és a víz hiányától kezdve a hálózati meghibásodásokon át a vízminőségi gondokig. Fontos hangsúlyozni, hogy ez nem hivatalos állami statisztika, hanem a polgárok bejelentéseinek nyilvántartása, de világosan mutatja, hogy nem csupán néhány elszigetelt esetről van szó – magyarázza Ognjan Pantić, a Belgrádi Nyitott Iskola munkatársa.

Amit 2026-ban látunk, az tovább erősíti ezt a mintázatot. Májusban a regionális Rzav-rendszer két egymást követő meghibásodása miatt csaknem 250 000 felhasználó maradt rendszeres vízellátás nélkül Čačak, Arilje, Lučani és Gornji Milanovac területén, Čačakon és Gornji Milanovacon pedig rendkívüli helyzetet hirdettek. Alig néhány hónappal később, augusztusban, a Rzav állapotának ismételt romlása miatt korlátozásokat vezettek be Čačakon, míg Gornji Milanovacon a polgárok alkalmanként 12 órán át maradtak víz nélkül. Augusztus elején az ariljei község több falujában is korlátozásokat vezettek be. A civil szféra adatai szerint ez 300 000 honfitársunkat érintette.

A környezetvédelmi kérdésekkel foglalkozó szervezeket tömörítő Koalicija 27 a legutóbbi jelentésében úgy értékeli, hogy Szerbiának továbbra sincs működőképes klímapolitikai rendszere, és a meglévő keretek végrehajtása súlyos csúszásban van, ezzel párhuzamosan késésben vagyunk azzal az infrastruktúrával is, amelynek növelnie kellene a vízellátás biztonságát.

Mivel a szerbiai polgárok által a vízhasználatért fizetett ár alacsony – és csak az elmúlt években kezdett növekedni –, az egyetemi professzorok elmondása szerint lenne tér arra, hogy a szolgáltatási árakon keresztül javítsák az egész rendszert, és ezáltal magát a szolgáltatást is. A félelem valójában azzal kapcsolatos, amit a szerbiai szavazók már évtizedek óta tapasztalnak: a közvállalatokat csődbe kergetik vagy veszteségessé teszik, a rendszert privatizálják, majd egy magáncég veszi át az ellátást. Egyes vízforrásokat amúgy is bérbe adtak már külföldi vállalatoknak. Amellett, hogy a természeti erőforrásokat szándékosan pazarolják magánszemélyek vagy cégek meggazdagodása érdekében, Szerbia híres a mezőgazdaságba és az élelmiszerszektorba történő beruházások hiányáról, valamint a levegő- és vízszennyezési problémák szándékos letagadásáról.

Fotó: Magnific