A világszerte használt BlaBlaCar utazásmegosztó alkalmazás Szerbiában is egyre népszerűbb. A platform segítségével az azonos irányba utazók kapcsolatba léphetnek egymással, és megoszthatják az utazás költségeit. Nem hivatalos információk szerint az alkalmazást sehol a világon nem tiltották be kifejezetten, ugyanakkor egyes országokban bizonyos korlátozások vonatkoznak a használatára.

Most Szerbiában is hasonló helyzet alakult ki.

Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!

Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ)Banki átutalás vagy Paypal

A Biznis.rs igazságügyi körökből származó értesülései szerint a szerbiai szabálysértési bíróságok már több ítéletet is hoztak a BlaBlaCar alkalmazással való visszaélés, illetve illegális személyszállítás miatt.

A közúti személyszállításról szóló törvényt 2015-ben fogadták el, ugyanabban az évben, amikor a BlaBlaCar – a regionális Autohop platform utódjaként – megjelent Szerbiában.

Bár a jogszabályt azóta többször módosították, legutóbb 2020-ban, az utazásmegosztást továbbra sem szabályozza kifejezetten. Emiatt a jelek szerint ezekre az esetekre is a közforgalmú személyszállításra vonatkozó rendelkezéseket alkalmazzák.

Mikor számíthat illegálisnak az utazásmegosztás?

Marija Milojković ügyvéd szerint a törvény ismeri az „illegális személyszállítás” szabálysértését.

Ezt olyan személy követheti el, aki nem rendelkezik hivatalos fuvarozói státusszal, de egy nap, hét vagy hónap alatt két vagy több alkalommal végez személyszállítást olyan útvonalon, ahol létezik tömegközlekedés, illetve olyan helyeken vesz fel vagy tesz ki nem családtag utasokat, ahol autóbusz-megálló található.

Milojković szerint ez rendkívül pontatlan és szűkszavú jogi meghatározás. Ilyen megfogalmazás mellett ugyanis akár olyan abszurd helyzetekre is alkalmazható lehet, mint amikor valaki barátaival közösen indul kirándulni egy olyan helyre, ahová egyébként tömegközlekedéssel is eljuthattak volna.

A törvény nem azt határozza meg, milyen feltételeknek kell megfelelnie a legális személyszállításnak, hanem azt sorolja fel, milyen esetek minősülhetnek illegálisnak.

Ilyen lehet, ha a fuvarért pénzt kérnek; ha olyan útvonalról van szó, ahol létezik menetrend szerinti közlekedés; ha ötnél több utas van a járműben; ha „háztól házig” történik a szállítás; ha nyilvánosan meghirdették az utazást; vagy ha a sofőr önállóan nem képes viselni az utazás költségeit.

Milojković hangsúlyozta, hogy már egyetlen ilyen feltétel fennállása elegendő lehet ahhoz, hogy az ügy szabálysértési eljárás tárgya legyen.

Ha a bíróság megállapítja a felelősséget, 50 ezertől 150 ezer dinárig terjedő pénzbírság szabható ki. Az ügyvéd szerint a szerbiai szabálysértési bíróságok gyakorlatában erre már volt is példa.

Az ellenőrök megállíthatják a BlaBlaCaron meghirdetett autókat

Igazságügyi források szerint az ellenőrök és más felhatalmazott személyek gyakorlatában előfordul, hogy megállítják azokat a járműveket, amelyekkel az utazást előzőleg az alkalmazásban meghirdették.

A bírságot azonban nem a helyszínen szabják ki. Ehelyett az illetékes bíróságnál szabálysértési eljárás megindítását kezdeményezik.

Ennek azért van jelentősége, mert a bizonyítási teher a kérelmezőn – vagyis az ellenőrön vagy más felhatalmazott hivatalos személyen – van. Ahhoz tehát, hogy valakit megbüntessenek, a bíróság előtt bizonyítani kell, hogy az adott utazás a törvény értelmében valóban illegális személyszállításnak minősült.

Nem mindegy, hogy valaki üzletszerűen fuvaroz, vagy csak megosztja az útiköltséget

Milojković szerint az ellenőrző szervek tisztában vannak azzal, hogy léteznek nem regisztrált fuvarozók, akik profitszerzés céljából visszaélnek a BlaBlaCarral.

Például a platformon feltüntetett ár kétszeresét kérik el az utastól, vagyis valójában üzletszerű személyszállítást végeznek, miközben a törvényesen működő, regisztrált fuvarozókkal versenyeznek.

Az ügyvéd saját tapasztalatai alapján ugyanakkor azt mondta, hogy az ilyen esetek száma elenyésző.

Mint fogalmazott, hosszú évek óta használja a BlaBlaCart utasként Szerbiában és külföldön egyaránt, és tapasztalatai szerint jellemzően olyan emberekkel utazott, akik egy másik városba járnak dolgozni, és nem szeretnének egyedül autózni.

Milojković szerint van azonban egy alapvető jogi kérdés, amelyre egyelőre nincs egyértelmű válasz: a szerb jog ugyanannak tekinti-e a személyszállításért felszámított díjat és az utazási költségek megosztását?

Külön kellene szabályozni az utazásmegosztást

Az ügyvéd szerint a megoldás az lenne, ha a szerb jogszabályok pontosan meghatároznák az utazásmegosztás fogalmát, és világosan elkülönítenék azt a közforgalmú személyszállítástól.

Franciaországban például az utazásmegosztást úgy határozzák meg, mint a gépjármű közös használatát a vezető és egy vagy több utas által egy olyan, nem kereskedelmi célú utazás során, amelyet a sofőr saját szükségletei miatt egyébként is megtenne.

A sofőr tehát nem kereshet az utazáson, csak megoszthatja annak költségeit az utasokkal.

Milojković szerint más országok jogrendszereiben már léteznek jól működő példák, amelyeket hozzá lehetne igazítani a szerbiai joghoz és gyakorlathoz.

A kérdés most különösen aktuális, mivel idén augusztusban nyilvános felhívást tettek közzé az új közúti személyszállítási törvény tervezetéről szóló közvita kapcsán. A vita szeptember elején lezárult.

Egyelőre azonban nem tudni, hogy az új szabályozásban foglalkoztak-e az utazásmegosztás kérdésével.

Miért választaná valaki a drágább megoldást?

A BlaBlaCarhoz kapcsolódó jogi viták nem csak Szerbiában jelentek meg. Spanyolországban például autóbusz-társaságok tisztességtelen versenyre hivatkozva beperelték a platformot működtető vállalatot.

Milojković egy konkrét példával érzékeltette a helyzetet: ha egy regisztrált fuvarozó 100 eurót kér azért, hogy Újvidékről kivigyen valakit a belgrádi repülőtérre, miközben a BlaBlaCaron található egy sofőr, aki egyébként is a repülőtérre tart, és öt euró hozzájárulást kér az útiköltséghez, akkor érthető, hogy az utas miért az utóbbit választja.

Hasonló a helyzet Spanyolországban is: ha Alicante és Valencia között körülbelül 20 euróba kerül az autóbuszjegy, miközben BlaBlaCarral feleennyiért is el lehet jutni, az utas számára egyértelmű az olcsóbb megoldás vonzereje.