A dűlőutakra fordított elégtelen beruházások, a helyi úthálózat nem megfelelő kezelése, valamint az öntözőrendszerek alacsony kihasználtsága komoly strukturális akadályt jelent a szerbiai mezőgazdaság termelékenysége szempontjából – állapította meg a Költségvetési Tanács.
A Szerbia mezőgazdasága a stagnálás és a reform között: termelés, árak és agrárpolitika című elemzésében a Költségvetési Tanács arra mutat rá, hogy az agrártámogatási rendszer átalakítása nem hozhat teljes eredményt olyan infrastrukturális beruházások nélkül, amelyek megkönnyítik a gazdálkodók termelését és piacra jutását, valamint csökkentik költségeiket, írja a Nova Ekonomija.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
Szerbiában az önkormányzati úthálózat mintegy 32 ezer kilométer hosszú, vagyis több mint kétszerese a körülbelül 15 ezer kilométeres állami úthálózatnak. Az önkormányzati utaknak azonban kevesebb mint 60 százaléka rendelkezik korszerű burkolattal, több mint 40 százalékuk murvás vagy földút.
2021 és 2025 között csaknem 130 milliárd dinárt, azaz mintegy 1,1 milliárd eurót fordítottak a helyi közúti infrastruktúrára. Ez az önkormányzatok teljes tőkebefektetéseinek hozzávetőleg egyharmadát jelentette.
A Költségvetési Tanács szerint ugyanakkor a beruházásokat nem kísérte az úthálózat rendszeres és tervszerű kezelése. Hiányoznak az utak állapotára vonatkozó megbízható nyilvántartások, valamint az építési, felújítási és karbantartási munkálatok összehangolt tervezése.
A közbeszerzésekkel kapcsolatban is problémákat tártak fel: korlátozott a verseny, gyakoriak a szerződésmódosítások, illetve eltérések mutatkoznak a munkálatok eredetileg meghatározott értéke és terjedelme között.
Különösen nagy problémát jelentenek a dűlőutak, amelyek rossz állapota növeli a szállítási költségeket, megnehezíti a termőföldek és a mezőgazdasági gépek megközelítését, valamint a termékek piacra juttatását.
Az összes szerbiai önkormányzat évente átlagosan alig több mint 50 millió dinárt fordít a dűlőutak építésére és karbantartására. A Költségvetési Tanács szerint ez az összeg az utak mezőgazdasági jelentőségéhez képest gyakorlatilag „statisztikai hibának” tekinthető.
2025-ben az önkormányzatok mintegy 85 millió dinárt költöttek a dűlőutakra, miközben sportpályák és stadionok építésére, karbantartására és felszerelésére ennek csaknem hatszorosát, körülbelül 500 millió dinárt fordítottak.
A Költségvetési Tanács az öntözési és vízgazdálkodási rendszerek elégtelen fejlettségére is felhívta a figyelmet.
2021 és 2025 között mintegy 70 millió eurót fektettek ezekbe a rendszerekbe, a beruházások hatását azonban csökkentették a tervezési késedelmek, valamint az, hogy a rendszer egyes részei nem működnek megfelelően.
Bár a közösségi öntözőrendszerek körülbelül 105 ezer hektárt, a magánrendszerekkel együtt pedig összesen 140–150 ezer hektárt fednek le, a gyakorlatban kevesebb mint 100 ezer hektárt öntöznek. Ez Szerbia mintegy kétmillió hektárnyi szántóterületének mindössze öt százaléka.
A 2021–2023 közötti időszakra vonatkozó akcióterv további 160 ezer hektár öntözésbe történő bevonását irányozta elő, ennek azonban mindössze mintegy 30 százaléka valósult meg. A 2027-ig tartó új tervezési ciklus kidolgozása pedig késik.
A Költségvetési Tanács arra figyelmeztetett, hogy az egyre jelentősebb éghajlati kockázatok mellett a fejletlen és nem megfelelően kihasznált öntözőrendszerek korlátozzák a terméshozamokat, veszélyeztetik a termelés stabilitását, és akadályozzák az intenzívebb mezőgazdasági termelésre való áttérést.
Az elemzés a kommunális infrastruktúra problémáira is kitér. Szerbia lakosságának több mint 80 százaléka számára biztosított a szervezett vezetékes vízellátás, a hálózati vízveszteség azonban jelentős. Vajdaság egyes részein és a Nagy-Morava völgyében a víz minőségével, Šumadijában és az ország déli részén pedig a rendelkezésre álló vízmennyiséggel vannak problémák.
A csatornahálózat a lakosság valamivel több mint 60 százalékát éri el, miközben a szennyvíztisztító telepekre mindössze a lakosság körülbelül 13 százaléka csatlakozik. Emiatt a szennyvíz jelentős része megfelelő kezelés nélkül kerül a környezetbe – állapította meg a Költségvetési Tanács.
Illusztráció (Fotó: Magločistač, Archívum)
