Dr. Krizmanics Imre: menjenek el, és szabad akaratuk és meggyőződésük szerint adják le szavazatukat Az Egyetemista lista 61. helyén szereplő magyar biológus professzorral beszélgettünk

Az Egyetemista lista – Az egyetemisták győznek választási listáján három magyar nemzetiségű jelölt is szerepel befutó helyen. Beszédes Nagy Andreával és Lázár Tiborral már beszélgettünk, és nevük valahogy a köztudatban is jobban jelen van. De van a lista 61. helyén egy biológus professzor, dr. Krizmanics Imre, akiről eddig keveset tudott a magyar közvélemény, miközben évtizedek óta harcol és rengeteget tesz a környezet védelméért. Dr. Krizmanics Imrével e-mailben készítettünk interjút, esetében is arra voltunk kíváncsiak, miért vállalta a felkérést és mit üzen a vajdasági magyaroknak.

Miért vállalta a felkérést, hogy szerepeljen az Egyetemista listán? 

Mindenekelőtt szeretném megköszönni, hogy felkértek, válaszoljak a kérdéseikre. Be kell vallanom, meglepett a megkeresés, mert a természet, illetve a környezet védelméért folytatott, immár negyvenéves küzdelmem során ez az első alkalom, hogy lehetőségem nyílik arra, hogy nyilvánosan is kifejtsem álláspontomat. Ezek az álláspontok azonban jóval többek a személyes véleményemnél. Egyben számtalan biológus és ökológus, valamint sok ismert és ismeretlen ember őszinte erőfeszítését is képviselik, akik egykor azért küzdöttek, és ma is azért küzdenek, hogy megőrizzék a természet egészségét. Hiszen a természet védelmével saját magunk, gyermekeink és utódaink egészségét is védjük.

Biológiaprofesszor vagyok, és pályám során az oktatás valamennyi szintjén dolgoztam. Pályám kezdetén két, kétnyelvű oktatást folytató általános iskolában tanítottam, ahol magyar és szerb nyelven oktattam biológiát. Szakmai pályafutásom legszebb évei ezek voltak, Piroson és Budiszaván.

Hosszú éveken át dolgoztam a Tartományi Természetvédelmi Intézetben, ma pedig immár több mint huszonöt éve tanítok a Belgrádi Egyetem Biológiai Karán.

És éppen a hallgatóim jelöltek erre a tisztségre, jóllehet kezdetben egyáltalán nem lelkesedtem az ötletért. Ennek egyszerű oka van: mélyen ellenzem a természet gátlástalan kizsákmányolását, bárhol is történjék, és függetlenül attól, hogy ki követi el – legyenek azok vajdaságiak, eszkimók vagy bárki más. Ennek elsődleges felelősei azok a gátlástalan politikusok és politikai pártok, amelyeknek a létezése nemhogy nem javítja a természeti környezet állapotát, hanem közvetlenül hozzájárul annak rombolásához.

Azért fogadtam el a jelölést, mert úgy gondolom, hogy ez az utolsó pillanat arra, hogy megállítsunk minden olyan megengedhetetlen és törvényellenes folyamatot, amely veszélyezteti társadalmunkat és a természetet. Mert ha nem sikerül… attól tartok, lehet, hogy a következő interjúra már nem lesz időnk.

Az Egyetemista listát azzal próbálja diszkreditálni többek között a Vajdasági Magyar Szövetség, hogy az nem „magyar”, és a kisebbségi magyarok csakis egy tiszta magyar opcióban bízhatnak, csak ők képviselhetik a jogaikat. Egyetért-e ezzel, és Ön például, harcol-e majd a kisebbségek jogaiért, ha az Egyetemisták győznek? 

Sajnálatosnak tartom, hogy bármely nemzeti kisebbséget azzal „félemlítsenek meg”, hogy csak az adott kisebbség képviselői képesek megvédeni őket; véleményem szerint ez a politikai manipuláció egyik formája. Ez része a kormányzó párt, illetve azoknak a korábbi radikális politikai irányzatoknak a jól ismert manipulációs eszköztárának, amelyekből a jelenlegi politikai erő kinőtt, és amelyek a többségi társadalom, illetve a kisebbségi közösségek között ellenszenv kialakítására törekednek.

A lakosságra gyakorolt pszichológiai befolyásolásnak ez a módja rendkívül vitatható, és célja az etnikai, illetve tágabb értelemben vett megbélyegzés további erősítése, valamint az adott térség megosztottságának elmélyítése a félelem, a szorongás és a gyanakvás terjesztésével.

Ez nem új minta. A nemzetiségek közötti feszültségek „szításának” azon eszköztárába illeszkedik, amely a saját politikai pozíció és társadalmi befolyás fenntartását szolgálja egy behatárolt térben.

Az Egyetemista lista programja határozottan szembeszáll az ilyen kísérletekkel, amelyek szorongást és félelmet keltenek Szerbia polgáraiban, függetlenül attól, hogy az ország bármely pontján valamely kisebbségi vagy többségi közösséghez tartoznak-e.

Megpróbálom ezt egy valós, személyes példával egyszerűbbé tenni.

Családom egyik fele szélesebb értelemben véve vajdasági és közép-európai eredetű, a másik pedig „háború utáni betelepülő”. Emiatt már nagyon korán, és meglehetősen fájdalmasan, a saját bőrömön tapasztaltam meg a nacionalista, illetve bizonyos elemeiben soviniszta retorika következményeit.

A múlt század hatvanas éveiben, a többségében kolonisták által benépesített településeken egy, az én családi hátteremhez hasonló gyermek mindennapos lelki és fizikai támadásokra számíthatott, az iskolában éppúgy, mint az utcán. Személyesen is megtapasztaltam, hogy egyik nap egy bizonyos nacionalista irányzat híveinek gyermekei vertek meg és sértegettek, másnap pedig egy másik nacionalista oldalhoz tartozó gyermekektől szenvedtem el ugyanezt.

A szűken vett nacionalista retorika akkor is, és ma is mindenekelőtt az említett ellenszenv elmélyítéséhez vezet, nem pedig a közösséghez tartozás és az együttélés érzésének megerősítéséhez. Márpedig éppen a közösségvállalás az Egyetemista lista egyik alapvető törekvése.

Ezért úgy vélem, hogy egy valódi, világosan demokratikus irányultságú, széles társadalmi front megléte, amely figyelembe veszi valamely kisebbségi közösség – így a magyar közösség – társadalmi és szociális életének valamennyi aspektusát, a korszerű és prosperáló társadalom egyik kulcsfontosságú jellemzője.

Ez különösen fontos a közös térben élők közötti bizalom és összetartozás kialakítása, fejlesztése és megszilárdítása szempontjából. Ezzel szemben veszélyes olyan elszigeteltségérzést kialakítani, amelyben azt sugallják a kisebbségi közösségnek, hogy csak olyan személyek – „védelmezők” – menthetik meg, akik ugyanahhoz az etnikai közösséghez tartoznak és ugyanazon az anyanyelven beszélnek.

Úgy gondolom, ezzel a kérdésük második részére is válaszoltam.

Az egyetemisták mint társadalmi csoport éppen azért különlegesek, mert a társadalom valamennyi rétegét és szociális kategóriáját magukban foglaló, rendkívül heterogén emberi közösséget alkotnak. Ugyanakkor olyan generációt képviselnek, amelyet a múlt kísértetei a legkevésbé terhelnek, ezért készek és képesek arra, hogy hidakat építsenek az emberek között, és a közöttük fennálló különbségeket előnnyé alakítsák.

Én, mind magánemberként, mind pedig képviselőjükként, ezeket a törekvéseket képviselem. A választások után azon fogok dolgozni, hogy intézményi szinten is lehetővé váljon a társadalom valamennyi csoportja közötti jóval szorosabb együttműködés és kapcsolat, különösen a kisebb közösségekben, ahol az összetartozás az egyenlőség egyik alapvető feltétele.

Mit üzenne a vajdasági magyaroknak, miért érdemes az Egyetemista listára leadni a voksukat?

A vajdasági magyaroknak, de minden más magyar embernek, valamint Szerbia valamennyi polgárának azt üzenem: menjenek el szavazni, és félelem nélkül, szabad akaratuk és meggyőződésük szerint adják le szavazatukat.

Olyan emberként, akit korábbi diktatórikus rendszerek idején komoly következmények értek azért, mert nem volt hajlandó feladni a szabad véleménynyilvánítás jogát, határozottan támogatom a véleménynyilvánítás szabadságának, valamint a választás szabadságának eszméjét.

Az Egyetemista lista esetében az egész program alapja egy egyszerű, mégis lényegi elv: vissza kell állítani annak a rendszernek a működőképességét, amelyet ma pártpolitikai érdekek sajátítottak ki, és amelyet korrupció, zsarolás, politikai ellenőrzési mechanizmusok, valamint a társadalom valamennyi területén jelen lévő, feltétel nélkül engedelmeskedő kiszolgálók terhelnek.

Mit tart a legégetőbb problémának az országban a korrupcióval való leszámoláson és az igazságügy felszabadításán túl? Tudjuk, hogy Ön sokszor felszólalt lítium ügyben is. Mi lenne még nagyon sürgős és fontos tennivaló?

A hatalmas méretű, rendszerszintű és államilag támogatott korrupció olyan rákos megbetegedés, amely megtámadta ennek a megalázott, veszélyeztetett és szétszakított, Szerbiának nevezett szervezetnek valamennyi szervét és szervrendszerét.

Ezért ez a kulcskérdés. Ha ezt a „rákot” nem távolítjuk el, semmilyen további beavatkozásnak nem lesz valódi esélye arra, hogy a rendszer gyógyulásához vezessen.

Sajnos a betegség annyira elterjedt, hogy a kezelés rendkívül bonyolult, hosszadalmas és költséges, akárcsak minden olyan betegség esetében, amelyet egészen előrehaladott stádiumig hagynak elhatalmasodni.

Természetesen, ha felállítjuk a prioritásokat, véleményem szerint a legfontosabb intézkedések sorrendje a megoldás sürgőssége alapján három nagy csoportba rendezhető.

A legsürgetőbb feladatként moratóriumot kell bevezetni minden titkos, rejtett és gyanús szerződésre és megállapodásra, egyúttal hatályon kívül kell helyezni azokat a káros jogszabály-módosításokat, amelyek az elmúlt tizennégy évben lehetővé tették a korrupciót és a közpénzek elköltésének átláthatatlanságát, valamint az igazságszolgáltatás, a közoktatás és a felsőoktatás leépítését.

Tisztában kell lennünk azzal, hogy ha folytatódik a foglalkoztatás ilyen pártpolitikai ellenőrzése, amely a szakmai hozzáértés helyett a kormányzó struktúrák iránti lojalitáson alapul, akkor a kérdés többé nem az lesz, hogy valahol ismét bekövetkezik-e egy katasztrofális mulasztás, hanem az, hogy mikor fog bekövetkezni. Ezt sajnos ki kell mondanom.

Ami engem ezen túlmenően különösen aggaszt, az az ország valamennyi természeti erőforrásának féktelen, gátlástalan és arrogáns kizsákmányolása, valamint az állam befektetési Eldorádóvá alakítása, amely a kapzsi befektetőknek – és nem lepne meg, ha közöttük hazai és külföldi bűnözők is lennének – lehetőséget biztosít illegálisan szerzett pénzek befektetésére, miközben valamennyiük számára elképesztő mértékű meggazdagodást tesz lehetővé.

Ami legtermékenyebb és legnagyobb síkságunkat, a Vajdaságot illeti, már teljesen világos, hogy az emberek és a legértékesebb termőföld elvesztése olyan drámai mértékű, hogy ha ezt azonnal nem állítjuk meg – feltéve, hogy ez egyáltalán még lehetséges –, a következmények szinte felbecsülhetetlenek lesznek.

Csak példaként említhető, hogy Vajdaság falusi lakossága 1948 és 2022 között mintegy 32,5%-kal csökkent, miközben az összlakosságon belüli aránya mintegy 60%-ról 38%-ra esett vissza. A nemzeti kisebbségek megtartása, valamint a vajdasági élet-, munka- és oktatási körülmények javítása nélkül ez a tendencia nem lesz megállítható.

Továbbá, a 2024-ben közzétett adatok szerint a Szerbiában beruházók által tervezett nagy naperőműveknek pontosan a fele Vajdaságban valósulna meg azok közül, amelyekre a beruházók csatlakozási kérelmet nyújtottak be az EMS-hez. A szélerőművek esetében ugyanezen forrás szerint ez az arány meghaladja a 60%-ot.

A kíméletlen urbanizációról, a környezetszennyezésről, valamint a felszín alatti és felszíni vizek eltűnéséről pedig még nem is beszéltünk.

Mindezen okok miatt alapvető célom egy olyan rendszer kialakítása, amely lehetővé teszi számomra azt a szabadságot, hogy visszautasíthassam: a kapzsi hazai és külföldi bűnözők áldozatává váljak, akiknek egyetlen és kielégíthetetlen vágya, hogy feltárják Szerbia rejtett kincseit, elszállítsák a lítiumot, a bórt, a rezet, az ezüstöt, az aranyat… nekünk és dédunokáinknak pedig örökre több száz millió tonna, rendkívül mérgező hulladékot hagyjanak maguk után.

Dr. Krizmanics Imre,