Újabb két németországi tatományi választás foglalkoztatta a világsajtót a héten. Mindkét helyen megrendült ugyanis a CDU: Mecklenburg-Elő-Pomerániában mindössze 4,9 százalékot, Berliben 18,8-at ért el. Az AfD Schwerinben (38,2%-t), a Balpárt pedig Berlinben (47%-t) nyert, de a kormányalakítás ott sem lesz könnyű. Ilyen eredmények után Friedrich Merz kancellárra még nagyobb nyomás nehezedik. Az első prognózisok a korábbi erőviszonyok felborulását mutatják, miközben a kormányalakítás mindkét helyen többpárti egyeztetéseken múlhat. Az oroszországi választások eredménye ugyanakkor egyáltalán nem meglepő. Trump amerikai elnök keddi beszéde – durva kirohanásai – az ENSZ-közgyűlés idei ülésszakának megnyitóján sok reakciót váltott ki. Trump ismét kirohant Irán ellen is, miközben a háttérben folytak a tárgyalások a háború befejezéséről. Az USA ugyanakkor egyezséget kötött Dániával a grönlandi amerikai katonai jelenlét fokozásáról. Hszi kínai elnök New York helyett Washingtonba utazott, hogy Trumppal megvitassa a kereskedelmi vámháborút, de az újonnan izgalmassá vált mesterséges intelligencia-témát is. – Átlapoztuk a világsajtót Koppenhágától Hongkongig és Washingtontól Tokióig.
Választások Mecklenburg-Elő-Pomerániában és Berlinben
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
Két tartományban is megrendült a CDU, az AfD viszont nyert Schwerinben, a Balpárt pedig Berlinben, írja a budapesi Népszava című baloldali napilap:
„Két tartományi választás két különböző politikai irányt rajzolt ki Németországban vasárnap este. Az ARD megbízásából dolgozó infratest dimap 18 órakor közölt első prognózisa szerint Mecklenburg–Elő-Pomerániában az AfD 37,0 százalékkal végzett az élen, szorosan az SPD 35,5 százaléka előtt. Berlinben ezzel szemben a Balpárt 24,5 százalékkal lett a legerősebb, a CDU 20,0, az AfD 16,0, a Zöldek 15,0, az SPD pedig 12,0 százalékon állt. […]
A CDU egyszerre került történelmi veszélyzónába Schwerinben és veszítette el berlini első helyét. Mecklenburg–Elő-Pomerániában a vasárnap est egyik legfontosabb száma a CDU 5,5 százalékos eredménye. A kereszténydemokraták történetük során még soha nem estek ki tartományi parlamentből, most viszont alig fél százalékponttal állnak a bejutási küszöb fölött. A Balpárt 7,5, a Zöldek 5,5, a BSW pedig pontosan 5,0 százalékon állt az első becslésben, így néhány tizedszázalékos elmozdulás is átírhatja a mandátumarányokat és a lehetséges koalíciókat. A CDU számára ezért nem pusztán egy újabb gyenge tartományi eredményről van szó: a párt parlamenti jelenléte is kérdésessé vált egy olyan tartományban, ahol korábban magától értetődő része volt a politikai középnek.
Schwesig visszahozta az SPD-t. A mecklenburgi választás hónapokon át az AfD biztos fölényéről szólt, az utolsó hetekben azonban Manuela Schwesig miniszterelnök személyére épített SPD-kampány jelentősen csökkentette a különbséget. A szociáldemokraták a »Die Frau gegen Blau«, vagyis »a nő a kékek ellen« jelszóval gyakorlatilag közvetlen párharccá alakították a választást Schwesig és az AfD között. Az utolsó ZDF-Politbarometer már 37 százalékot mért az SPD-nek és 36-ot az AfD-nek, az első vasárnapi prognózis pedig fordított sorrendet, de továbbra is szoros állást mutatott.
Az SPD ezzel látványosan jobb helyzetbe került annál, mint amit a nyár eleji felmérések jeleztek, miközben a kampány kétpólusúvá válása szinte kiszorította a középpártokat. Ez különösen a CDU-n látszik, amelynek támogatottsága a választási hajrában sem tudott érdemben magához térni. Schwesig számára ezért akkor is politikai eredmény lehet a szoros verseny, ha az SPD végül a második helyen marad: a kormányalakításban továbbra is megkerülhetetlen lehet, miközben az AfD-nek első hely esetén sincs természetes koalíciós partnere.[…]”
Az amszterdami De Telegraaf című, legnagyobb példányszámú konzervatív populista holland napilap a következőképpen értékelt:
„Németország újabb politikai csapást szenvedett el. Az AfD Mecklenburg-Elő-Pomeránia legerősebb pártjává vált, míg a Baloldali Párt megfosztotta trónjától a CDU-t Berlinben. Miután a CDU szavazataránya a felére csökkent Szász-Anhaltban, ahol az AfD most kormányalakítási kísérletet hajt végre, ezek az új választási eredmények rendkívül fájdalmasak Friedrich Merz kancellár számára. Mivel a németek annyira elégedetlenek a politikájával, Merzt teszik nagyrészt felelőssé a választási vereségekért.”
A milánói Corriere della Sera című, történelmi jelentőségű, 1876-ban alapított, legolvasottabb olasz napilap válságban látja a CDU-t:
„Drámai órák és napok állnak a CDU előtt. Vajon Merz nyilatkozata röviddel a szavazóurnák lezárása után, a hozzá tartozó hívószavakkal – »gerinc, kitartás és türelem« – elegendő lesz-e ahhoz, hogy lecsillapítsa a párton belüli nyugtalanságot? A döntő ülésre valószínűleg kedden kerül sor a parlamenti frakcióban, ahol az idegesség és a csüggedés kéz a kézben jár, és senki sem hajlandó engedményeket tenni.”
A londoni The Telegraph című, 1855-ben alapított konzervatív napilap ezt jegyzi meg:
„Ez a vereség messze a legrosszabb volt, amit a CDU, a világ egyik legsikeresebb jobbközép pártja valaha is elszenvedett. Az a tény, hogy Adenauer és Kohl pártját ilyen mértékben megalázták, Friedrich Merz politikai karrierjének végét jelentheti.”
A zürichi Tages-Anzeiger című közép-baloldali napilap ezt fejti ki:
„A siralmas közvélemény-kutatási eredmények alapján az új választások sem a CDU, sem pedig az SPD számára nem lenne opció. Ez csak azt a lehetőséget hagyja meg, hogy a jelenlegi Bundestag válasszon új kormányfőt. Valójában a kancellárváltással kapcsolatos találgatások egyre erősödnek – bár egy ilyen változás szokatlan Németországban, és Nagy-Britanniával ellentétben valószínűleg nem fog zökkenőmentesen lezajlani. Ez a vasárnapi választás még tartós hatással lehet a németországi politikai tájképre.”
A párizsi Libération című közép-baloldali, Jean-Paul Sartre és Serge July által alapított napilap megkérdőjelezi, hogy Merz továbbra is élvez kancellárként politikai támogatottságot:
„Senki sem követeli a »jóléti állam reformjának« keresztülvitelét. Németország kancellárjának lenni jelenleg egyenértékű a politikai öngyilkossággal. Ez magyarázza, hogy Észak-Rajna-Vesztfália és Bajorország tartományi miniszterelnökei, Hendrik Wüst és Markus Söder, akiket jelöltnek tartottak, miért nem igazán akarnak hátat fordítani tartományaiknak, hogy »megmentsék Németországot«.”
A tokiói Asahi Shimbun című, 1879-ben alapított, reggel 5,1 millió és este 1,55 millió példányszámban kiadott, a világ harmadik legnagyobb példányszámban megjelenő közép-baloldali, liberális napilapjának vendégkommentátora megdöbbentőnek tartja:
„… hogy a CDU-nak nem sikerült átlépnie az 5 százalékos küszöböt Mecklenburg-Elő-Pomerániaban, és ezért már nem képviselteti magát a tartományi parlamentben. Az AfD elleni küzdelemben Merz kancellár pártja szigorított a migrációs politikával kapcsolatos álláspontján – visszatekintve azonban ez segítette az AfD-t, mivel ez a téma végül a választási kampány központi kérdésévé vált. Berlinben a Baloldali Pártnak sikerült megszólítania az elégedetlen szavazókat a lakhatási és szociális politikára összpontosítva. Ez azt mutatja, hogy az AfD felemelkedése mégsem elkerülhetetlen.”
A madridi El Mundo című közép-jobboldali napilap aggasztó tendenciát lát a német tartományi választások eredményében:
„A hagyományos centrista pártok veszítenek a területükből, míg a szélsőséges erők lendületet vesznek. A német közép válsága az egész kontinenst érinti. A növekvő belső megosztottság és az orosz agresszió fenyegeti. A választási eredmények intő jel. A demokratikus pártok felelőssége, hogy helyreállítsák az intézményekbe vetett bizalmat.”
A prágai Respekt című független hetilap, amely főként oknyomozó újságírással, valamint politikai, gazdasági és kulturális támákkal foglalkozik, így ír:
„Európa sorsdöntő választások előtt áll 2027-ben: elnökválasztás Franciaországban, valamint parlamenti választások Lengyelországban, Spanyolországban, Olaszországban, Szlovákiában és Észtországban. Több országban is növekszik az autokrácia felé hajló pártok esélye; az AfD sikere jelzésértékű számukra. A mainstream pártok kudarcot vallottak. Egy teljes évtizeden át elhanyagoltak olyan problémákat, mint a gazdasági stagnálás, a megoldatlan migrációs válság és az infrastruktúra hanyatlása. A választók nem a demokráciába vetett hitüket veszítik el, hanem a türelmüket. A sok válság felhalmozódása és a régi bizonyosságok összeomlása aligha oldható meg régi megoldásokkal. Most reformokra és új politikusokra van szükség. A liberális demokrácia továbbra is a legsikeresebb rendszer. De korszerűsítésre szorul.”
Ujjongás a Baloldali Pártban, borúlátás a CDU-ban. Fej-fej mellett? Nem igazán. Elif Eralp magabiztosan nyer, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:
„A Berlin-Treptow-i Kreuzberg bálterem zsúfolásig megtelt, amikor vasárnap este 6 órakor fülsiketítő éljenzés tört ki a Baloldali Párt választási ünnepségén: az ARD első berlini tartományi választásokra vonatkozó előrejelzésében a Baloldali Párt az első helyen áll 24,5 százalékkal. Röviddel ezután a korai előrejelzések még 25 százalék körüli eredményt mutatnak. Ez több mint kétszerese a három évvel ezelőtti eredményüknek. A Baloldal vezető jelöltje, Elif Eralp ezzel megdöntötte a Berlini Baloldali Párt 2001-es rekorderedményét is. Akkoriban a párt ikonja, Gregor Gysi 22,6 százalékot szerzett elődpártjának, a PDS-nek.
A választási ünnepségen egyértelmű, hogy milyen régen voltak azok az idők: nagyszámú fiatal van jelen. Sokan közülük Gysi választási győzelme után születtek. Most pedig buzgón ünneplik Eralp sikerét. A bálteremben található nagy kivetítőkön a Zöldeket (15 százalék) és az SPD-t (12 százalék) jelképező oszlopok egyértelművé teszik, hogy matematikailag lehetséges egy vörös-zöld-vörös koalíció a Képviselőházban.
Eralp eltökélt szándéka, hogy megragadja ezt a lehetőséget. »Mától kezdve együtt változtatjuk meg Berlinünket, és jobb hellyé tesszük!« – kiáltja a bálteremben 18:10-kor. Pénteken a Berlini Baloldal pártkonferencián dönt arról, hogy tárgyalásokat kezd-e a Zöldekkel és az SPD-vel. A treptowi partin a F.A.Z. interjúalanyainak többsége arra számít, hogy Eralp zöld utat kap. Az SPD-vel folytatott tárgyalások azonban valószínűleg nem lesznek könnyűek. A szociáldemokraták szkeptikusak a nagy lakásépítő vállalatok kisajátításával kapcsolatban. Ez pedig a Baloldali Párt kedvenc projektje. Érdekes lesz látni, mennyit kell majd Eralpnak küzdenie azokkal a párttagokkal, akik alapvetően elutasítják a Baloldali Párt kormányzati részvételét.
Más hangulat uralkodik mintegy öt kilométerre a Képviselőház üléstermében: a CDU a választások éjszakáján az egykori porosz állami parlament épületében ülésezik. Ünneplésnek nyoma sincs; a párt gyanította, hogy elvesztette a polgármesteri hivatalra vonatkozó igényét. Mindazonáltal a veszteségek jelentősek, és a Baloldali Párttal szembeni lemaradás nagyobb a vártnál. Az előrejelzések szerint a kereszténydemokraták valamivel 20 százalék alatt lesznek. Ez nyolc százalékponttal kevesebb, mint 2023-ban volt.
Stefan Evers vezető jelölt csak tíz héttel a választások előtt váltotta le Kai Wegner kormányzó polgármestert. A CDU kerületi elnökei a berlini elektromos hálózat elleni gyújtogatást követő hazugságai miatt vonták vissza támogatásukat. Eversnek azonban nem sikerült megfordítania a csökkenő tendenciát. Az, hogy Wegner milyen mértékben járult hozzá a választási eredményhez, a jelentősen megcsappant CDU parlamenti csoportjában a következő napokban vita tárgya lesz. Felmerül az a kérdés is, hogy Evers fogja-e vezetni ezeket a tárgyalásokat. Az AfD teljesítménye fájdalmas a kereszténydemokraták számára. A kezdeti előrejelzésekben szereplő körülbelül 15 százalék rekorderedmény a jobboldali párt számára Berlinben.
[…] A CDU konfrontatív álláspontot képviselt Eralp ellen. A vezető jelölt, Evers naponta figyelmeztetett, hogy az antiszemiták a Baloldali Pártot használhatják fel a Szenátus jövőbeli munkájának befolyásolására. Hogy ez az üzenet miért nem keltett akkora visszhangot a választók körében, mint ahogy a kereszténydemokraták remélték, azt valószínűleg a következő hetekben fogják elemezni. A Zöldek a maguk részéről inkább egy koalíciót részesítenének előnyben Eralppal, mintsem hogy „kenyai koalícióba” lépjenek Evers vezetésével. A szavazatok mintegy három százalékát elvesztették a 2023-as választásokhoz képest. Megosztott a hangulat az SPD-n belül: a párt baloldala egy vörös-zöld-vörös koalíciót támogat, míg a pragmatikusok a CDU-val és a Zöldekkel való szövetséget részesítik előnyben. A szociáldemokraták között a következő napokban heves belső viták várhatók. Az SPD 1946 óta a legrosszabb berlini választási eredményével néz szembe. A szociáldemokraták 37 éve képviseltetik magukat a Szenátusban – és választási eredményeik 2011 óta folyamatosan csökkennek.”
A sanghaji Jiefang Ribao című állami napilap így összegez:
„Míg a szélsőjobboldali AfD Mecklenburg-Elő-Pomeránia legerősebb pártja lett, Merz kancellár CDU-ja a Német Szövetségi Köztársaság történetében először nem tudta átlépni az öt százalékos küszöböt egy regionális választáson. Hogyan lehetséges, hogy a kereszténydemokraták, egy néppárt, amely a múltban a gazdaságpolitikai kompetenciáért küzdött, ismét ilyen vereséget szenvedtek el a regionális választásokon? A választók egyre növekvő elvándorlása a politikai szélsőségek felé tovább táplálja a találgatásokat arról, hogy Merz vajon sokáig maradhat-e hivatalban. Az állami választások eredményeit azonban nem lehet egyszerűen extrapolálni szövetségi szintre. Merznek és pártjának most nagy kitartásra van szüksége, és reménykedniük kell abban, hogy az általa kezdeményezett reformok érvényre jutnak, és az életkörülmények javulásához vezetnek.”
A bécsi Der Kurier című regionális, nyomtatott és digitális napilap ezt jegyzi meg:
„Nagy-Britanniában is láthatók annak a következményei, hogy a pártok kétségbeesésükben folyamatosan elmozdítják vezetőiket vagy kormányfőiket: hat miniszterelnök hét év alatt. Mit ér ez? Nigel Farage jobboldali populista Reform UK pártja növekszik és növekszik… Ahogyan a jobboldali populista és szélsőséges jobboldali pártok is növekednek Európa-szerte az elmúlt közel két évtizedben.”
„Ez Merz-katasztrófája. Mit jelent ez Lengyelország számára?” – kérdezi a varsói Gazeta Wyborcza című, legnagyobb példányszámban megjelenő lengyel bal-liberális napilap és ezt válaszolja:
„Merkellel ellentétben Merz nem vett részt az orosz diktátor megnyugtatásában, és nem hibáztatható az Oroszországgal folytatott gazdasági együttműködésért. A jelenlegi német kancellár alacsony népszerűségi mutatóinak semmi köze sincs az Ukrajnával és Oroszországgal szembeni politikájához. Merz vezetése alatt Németország stagnál. Az egyre növekvő energiaköltségek és Németország egyre romló infrastruktúrájának problémái továbbra sem megoldottak. A győztes ezzel szemben az AfD, amely a radikalizmusra támaszkodik. A lengyel biztonság szempontjából az ő sikerei jelentik a legnagyobb veszélyt.”
Rossz hír Európának, írja a brüsszeli De Tijd című gazdasági és politikai napilap a mecklenburg-elő-pomerániai és a berlini választások eredményéről:
„A szélsőjobboldali AfD sikerét és a radikális baloldali Die Linke párt berlini sikerét követően Friedrich Merz német kancellár gyengébb helyzetben van, mint valaha. Ez nemcsak rossz hír hazai reformprogramja, hanem Európa számára is. (…) Meggyengült pozíciója miatt Merz számára még nehezebb lesz vezető szerepet betölteni Európában. Németország jelentős befolyása miatt az EU-n belül azonban a kancellárnak valójában ott kellene kijelölnie az irányt. És van még mit tenni: Európának be kell fejeznie egységes piacának kialakítását, meg kell védenie iparát az egyre nagyobb kihívásokkal teli világban, továbbra is támogatnia kell Ukrajnát, fel kell készülnie az egyre ellenségesebb Kínával szemben, és egyértelmű álláspontot kell elfoglalnia a kiszámíthatatlan Donald Trump amerikai elnökkel szemben. Merz erős európai vezetést ígért, de elsősorban határozatlannak bizonyult. Ez hatalmi űrt hozott létre, ami átmenetileg zavarba hozza Európát. Ez nemcsak Németországban, hanem számos más európai országban, köztük Belgiumban is politikai elégedetlenséget szít. A múlt hétvége után ez a helyzet fenyegetően rosszabbodik. Merz gyengesége tehát Európa gyengesége. És a mi gyengeségünk is.”
Ez az utóbbi két mondat Churchillre emlékeztető kijelentés, írja a milánói Corriere della Sera című, történelmi jelentőségű, 1876-ban alapított, legolvasottabb olasz liberális napilap a CDU válságáról:
„Egy párt, amely vezetőt keres. Olyan, amelyik folyamatosan veszít szavazatokat, és már nem tudja, mit képvisel valójában. Olyan, amelyik még mindig ragaszkodik elnökéhez és kancellárjához (Friedrich Merzhez), aki eltökélt a folytatásban. De attól tart, hogy már nem engedheti meg magának, hogy támogassa és megtartsa őt, és egzisztenciális szorongás gyötri: »Akarom is, meg nem is akarom, a szívem kicsit remeg.« Így néz ki ma a német CDU, miután vasárnap újabb súlyos vereséget szenvedett Berlinben és Mecklenburg-Elő-Pomerániában, a két héttel ezelőtti Szász-Anhaltban elszenvedett vereséget követően. Az Unió, Németország utolsó demokratikus néppártjának válsága most hivatalosan is kirobbant: a vezetés, a program és a támogatás válsága. Drámai órák és napok állnak a CDU előtt. Vajon Merz Churchillre némileg emlékeztető nyilatkozata röviddel a zárás után kiadják-e Merz nyilatkozatát… Elegendőek-e a szavazókörök – a »gerinc, a kitartás és a türelem« – ahhoz, hogy enyhítsék a feszültséget egy nyugtalansággal teli pártban? A kancellár az igazi vesztes.”
A németországi bénultság teher az EU számára, írja a párizsi Le Figaro című liberális-konzervatív napilap:
„Nehéz lekicsinyelni azt a felfordulást, amelyet az ultranacionalista AfD folyamatos felemelkedése jelent, amely egy évtized alatt a politikai peremről a közvélemény-kutatások élére került – olyannyira, hogy úgy tűnik, olyan úton halad, amely 2029-ben akár a kancellári székig is elvezetheti. A rendkívül feszült gazdasági helyzet hátterében, amelyet a stagnálás közeli állapota, a munkanélküliség és a csökkenő életszínvonal jellemez, és ennek a kombinációnak a hatása túlságosan is ismerős. Minden valószínűség szerint az európaiaknak hónapokig kell majd megbirkózniuk azzal, hogy Németország a belső problémáiba vonul vissza és politikai bénultsággal néz szembe. De ami Németország problémája, az a szomszédait is érinti – akiknek a fele jövőre választásokat tart. Merz gondjai azzal fenyegetnek, hogy normává válnak Európában.”
Trump és Hszi Csin-ping találkozója
Trump amerikai elnök és Hszi Csin-ping kínai vezető szerdán Washingtonban találkoznak, hogy többek között a mesterséges intelligenciáról tárgyaljanak.
A Washington Post című közép-liberális fővárosi napilapnak ez a véleménye:
„Hszi elnök Fehér Házban tett látogatása megszilárdítja Kína és az Egyesült Államok kapcsolatát, mint a világ legfontosabb kétoldalú kapcsolatát. Ez azt is bizonyítja, hogy a hidegháború már nem elkerülhetetlen. Ehelyett úgy tűnik, Kína és az Egyesült Államok valami más felé tart – inkább egy »hideg béke« felé, amelyet vonakodó kompromisszumok jellemeznek, mintsem egy zéró összegű játék felé, ahol az egyik fél egyértelműen nyer, a másik pedig egyértelműen veszít. Az országok már nem gazdasági hidegháborúban vesznek részt; inkább egy boldogtalan házasságban ragadtak, ahol nincs valódi lehetőség a válásra.”
A londoni The Independent című liberális digitális napilap ezt jegyzi meg:
„Kína és Amerika számára a nyilvánvaló kihívás, hogy megállapodjanak valamilyen önmérsékletben, ha nem is egy szünetben – a Nyugat számára pedig az, hogy biztosítsák, hogy Kína és Oroszország soha ne jusson előnyhöz a katonai mesterséges intelligencia területén. Mivel Nagy-Britannia ad otthont a világ vezető kvázi-szabályozó szervének a mesterséges intelligencia területén, és független, bár kisebb szereplőként, áthidaló szerepet tölthet be ezen a téren. Mr. Burnham ezért most megteheti a magáét az emberiség megmentéséért.”
„Lehet, hogy a szellem már kinn van a palackból” – aggódik a Lahore-i Pakistan Today című liberális napilap a mesterséges intelligencia kockázataival kapcsolatban:
„Az emberiségnek még mindig lehetősége van korlátokat szabni, de ez az ablak nem marad örökké nyitva. A legnagyobb veszély abban rejlik, ha mindig azt hisszük, hogy még később is cselekedhetünk. A végső próba valószínűleg nem az, hogy tudunk-e egy nálunk nagyobb intelligenciát létrehozni. Inkább az, hogy rendelkezünk-e elegendő bölcsességgel, egységgel és bátorsággal ahhoz, hogy irányítsuk, amit létrehoztunk – mielőtt az megtanulna minket irányítani.”
A hongkongi South China Mornig Post című pro-pekingi napilap a kínai elnök, Hszi Csin-ping amerikai állami látogatásáról szóló kommentárjában ezt írja:
„Egyik oldalon sem támasztanak nagy elvárásokat. Mindkét kormány tisztában van azzal, hogy kapcsolatuk rendkívül bonyolult – kereskedelmi viták, technológiai rivalizálás, Tajvannal kapcsolatos feszültségek és mélyen gyökerező bizalmatlanság terheli. De mindketten megértenek valami alapvetőbbet is: számos konfliktusuk ellenére meg kell tanulniuk együtt élni. Ez a csúcstalálkozó a két szuperhatalom gondosan összehangolt találkozója, amelyek világos jövőképpel és illúziók nélkül közelednek egymáshoz. Nem fogja megoldani azt, ami évtizedek óta berögzült. A világnak nincs minden kérdésben szüksége a Washington és Peking közötti egységre. Inkább arra, hogy mindkét fél intelligensebben kezelje nézeteltéréseit és konfliktusait. Gondosan összehangolva, ez a csúcstalálkozó egy lépés lesz ebben az irányban.”
A pekingi China Daily című állami napilap vendégkommentátora szerint:
„Peking és Washington tovább fogja fejleszteni a partneri viszonyt. Ha azonban az infrastrukturális projekteket, a technológiai szabványokat, az ellátási láncokat és a nemzetközi intézményeket olyan versenyterületeknek tekintik, ahol az egyik félnek le kell győznie a másikat, akkor a kétoldalú verseny a nemzetközi rendszer megzavarásának kockázatával jár. A mesterséges intelligencia kezdeti tesztet jelent. Mindkét félnek fokoznia kell a párbeszédet, hogy fokozatosan tisztább képet kapjon arról, hol versenyeznek és hol működnek együtt – a politikai nézeteltérésektől függetlenül.”
A tajpeji Jingji Ribao című, hivatalos, állami tulajdonú napilap így értelmezi ezt a témát:
„Az amerikai-kínai kapcsolatokban tapasztalható feszültség enyhülése nem jelenti a stratégiai verseny végét, hanem csupán a közvetlen konfrontációtól a tárgyalások, a szabályozás és a részleges együttműködés által jellemzett versenyképes együttélés felé való elmozdulást. A washingtoni csúcstalálkozó elsősorban a mesterséges intelligencia kockázatairól szóló párbeszéd kialakítására összpontosít. Hszi Csin-ping útja a kínai gazdaság stabilizálását is célozza, mivel a belföldi kereslet gyenge, az ingatlanpiac pedig hanyatlóban van. Amennyiben Trump vámokat emel vagy kiterjeszti a technológiai ellenőrzéseket, az fokozná a kínai gazdaságra nehezedő nyomást. Peking ezért a legmagasabb szintű diplomácia révén reméli stabilizálni a Washingtonnal való kapcsolatait. Úgy tűnik, mindkét vezető felismerte, hogy bár országaik nem válhatnak partnerekké, nem engedhetik meg maguknak a teljes elszakadást egymástól vagy a közvetlen konfliktust sem.”
Megállapodás Grönlandról
A koppenhágai Politiken című liberális napilap diplomáciai remekműnek nevezi a megállapodást:
„A Királyság területi integritása érintetlen marad, ami Dánia számára kulcsfontosságú vörös vonal volt. Donald Trump szerint az Egyesült Államok »két nagyon nagy katonai bázist« fog létrehozni Grönlandon. Ezt korábban is megtehették volna. Donald Trump szerint »a jövőben az Egyesült Államok egyetlen ellensége sem létesíthet katonai jelenlétet Grönlandon«. Ez szintén nem volt korábban sem lehetséges. Az elmúlt napok egyik nagy kérdése az volt, hogy az Egyesült Államok valóban – és formálisan – vétójogot kapott-e a grönlandi külföldi befektetésekkel kapcsolatban, ahogy Donald Trump állította. Ez a kérdés továbbra is bizonytalan. Az, hogy hogyan kell értelmezni a kilenc oldalas megállapodás részleteit, a megállapodás értelmezése fogja feltárni az elkövetkező időszakban. Egyelőre azonban minden arra utal, hogy az kapta a legkevesebb új előnyt, aki a leghangosabban kiabált.”
A tokiói Nihon Keizai Shimbun című, a világ legnagyobb példányszámban megjelenő pénzügyi és gazdasági napilapja ezt írja:
„Ennek a sikernek a főszereplői Rutte NATO-főtitkár és von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke. Trump európaiakkal szembeni kritikája ellenére Rutte mindig – és nagyon ügyesen – azt az érzést közvetítette az amerikai elnök felé, hogy mellette áll. Von der Leyen viszont határozottan szembeszállt Trumppal a vámvitában: A Brüsszel által bejelentett megtorló vámok miatt Trumpnak végül kompromisszumot kellett kötnie.”
Az USA viszonya Iránnal nem javul
A New York-i Wall Street Journal című, 1889 óta megjelenő, elsősorban amerikai gazdasági és nemzetközi témákkal, valamint pénzügyi hírekkel és témákkal foglalkozó, a republikánusokhoz húzó, konzervatív napilap ezt írja:
„Trump annyiszor ingadozott a megsemmisítés és a béke között, hogy a kimerült amerikaiak már nem tudják, mit higgyenek. Ez az egyik oka annak, hogy még néhány republikánus jelölt is a háború befejezését követeli. Irán arra fog figyelni, amit az elnök tesz, nem pedig arra, hogy mivel fenyeget. Ha a megsemmisítésről szóló beszéd nem hangzik hihetőnek, az gyengíti az Egyesült Államok elrettentő erejét világszerte. Trumpot is gyengíti otthon.”
A varsói Rzeczpospolita című gazdasági és jogi napilap ezt jegyzi meg:
„Trump ENSZ-beszéde egyértelművé tette az amerikai elnök tehetetlenségét. Bejelentette, hogy csak a novemberi kongresszusi választások után oldja meg az Iránnal való konfliktust. Más szóval, valójában fogalma sincs, mikor érhet véget ez a katasztrofális háború.”
A londoni The Guardian című független napilap így számol be erről:
„A világ talán már hozzászokott Trump azon fenyegetéseihez, hogy Iránt »visszaküldi a kőkorszakba«, vagy véget vet a »civilizációjának«. De nyugtalanító volt ezeket a szavakat egy olyan fórumon hallani, amelyet a második világháború után alapítottak azzal a kifejezett céllal, hogy megelőzzék a jövőbeni konfliktusokat.”
A teheráni Arman e Melli című reformpárti napilap a két ország elnöke közötti közvetlen tárgyalásokat szorgalmazza:
„Irán korábbi, az Egyesült Államok tárgyalási kérelmeinek elutasítását ma kritikusan értékelik és elszalasztott lehetőségnek tekintik. Egyesek úgy vélik, hogy Peseshkian elnök más álláspontot képviselhetne egy ilyen találkozóval kapcsolatban, ha az Egyesült Államok elnöke valóban találkozni akarna vele. Még ha egy ilyen találkozóra sor is kerülne, de nem hozná meg a kívánt eredményt, az iráni nép minden eddiginél jobban Peseshkiant támogatná – egy olyan elnököt, aki a békét támogatta, míg ellenfelei a háború felé taszították. Újra kell fogalmazni a stratégiákat, és új utat kell kovácsolni ebben a szakaszban.”
Választások Oroszországban
Színlelt szavazás Putyin háborújáról, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap az oroszországi választásról:
„A három nap után vasárnap este lezárult oroszországi színlelt válaszátsok által felvetett kevés kérdés között szerepelt a leendő Állami Dumában helyet foglaló háborús veteránok száma is. Vlagyimir Jakusevet, a kormányzó Egységes Oroszország párt tisztségviselőjét a TASZSZ állami hírügynökség által szervezett rendezvényen arról kérdezték, hogy a »Különleges Katonai Művelet«, az Ukrajna elleni agressziós háború […] hány résztvevője lesz képviselve a parlament alsóházában. »Körülbelül 86« – válaszolta Jakusev –, »ez jelentős hozzájárulás.«
Egy másik állami hírügynökség, a RIA is erről számolt be, de gyorsan visszavonta a hírt, hangsúlyozva, hogy az információt »tisztázzák«. Röviddel ezután a TASZSZ, ismét Jakusevre hivatkozva, arról számolt be, hogy »49 SZVH-résztvevő« jut be a Dumába az »Egységes Oroszország« színeiben.
[…] A hétfő reggel bejelentett előzetes eredmények ezt tükrözték. Az »Egységes Oroszország« a szavazatok 57,8 százalékát kapta, ami majdnem tíz százalékponttal több, mint az öt évvel ezelőtti duma-választáson. A kommunisták jelentős lemaradással követték őket, a szavazatok 13,8 százalékát szerezték meg, és jó öt százalékpontot veszítettek. Utánuk következtek a Kremlhez hű »liberális demokraták« kilenc százalékkal, és a Kreml legújabb kreációja, az »Új Emberek«, amely a városi oroszokat célozza meg, és jó két és fél százalékponttal, nyolc százalékra növelte a támogatottságát. Ezzel szemben az »Igazságos Oroszország« várhatóan 4,96 százalékkal alig maradt el az öt százalékos küszöbtől, és így már nem lesz képviselve parlamenti csoportként a Dumában.
Ella Pamfilova, Putyin Központi Választási Bizottságának vezetője némi vigaszt nyújtott a Kremlhez hű ál-ellenzéki pártnak, hétfőn kijelentve, hogy még mindig »jó esélyük« van a nehézségek leküzdésére. Pamfilova azt is kiemelte, hogy az »Igazságos Oroszország« négy közvetlenül megválasztott jelöltje szerezhet mandátumot a Dumában. A 450 hely felét pártlistákon keresztül osztják ki, míg a másik felét választókerületekben, közvetlenül megválasztott jelöltek kapják meg.
Az Agensztvo száműzetésben működő orosz hírportál azt állítja, hogy tudomására jutott, hogy Szergej Kirijenko, aki a Kremlben tervezi a választásokat és a belpolitikát, ellenezte az »Igazságos Oroszország« párt képviseletét a leendő Dumában. Putyin támogatásának megszilárdítása a kisebb számú frakcióban is tükröződhetett.
A párt elnöke, Szergej Mironov, egy idős politikai funkcionárius, aki a lázadó és nemrég megölt üzletember, Jevgenyij Prigozsin hatalmának csúcsán arról volt ismert, hogy Prigozsin Wagner-milíciájának kalapácsát forgatta, a színlelt választást megelőző hónapban nem jelent meg a nyilvánosság előtt. Mironov állapota azonban »több mint megfelelő« volt – mondta első helyettese, Alekszandr Babakov hétfőn.
Mironov megaláztatása maradt az egyetlen intrika a színlelt választások során. Pamfilova adatai szerint az Egységes Oroszország a Duma 450 helyéből 355-öt fog megszerezni, a többséget (208) közvetlenül megválasztott jelöltek kapják. Most hangsúlyozták, hogy ez a rekordtöbblet lehetővé tenné az Egységes Oroszország számára, hogy egymaga módosítsa az alkotmányt; ehhez a küszöb 301 hely. A jelentősebb reformokat azonban jellemzően szélesebb körű támogatottsággal hajtják végre. Ez történt 2020-ban is, amikor Putyin garanciát kapott arra, hogy 2024 után is hatalmon maradjon.
A kommunisták várhatóan 40, a Liberális Demokraták 25, az Új Emberek pedig 20 helyet szereznek a következő Dumában. Pamfilova rámutatott arra, hogy ez még változhat, ha az Igazságos Oroszországnak sikerül átlépnie az öt százalékos küszöböt. Ünnepelte a rekordot döntő eredmények mellett a több mint 59 százalékos magas választási részvételt is. Ez a részvétel részben az elektronikus szavazásnak köszönhető, amely Moszkvában és más helyszíneken is elérhető volt, és egyidejűleg erősíti a hatalmon lévők ellenőrzési mechanizmusait. Az oroszok által megszállt ukrán régiók, Herszon, Zaporizzsja, Donyeck és Luhanszk területein a megszálló erők által jelentett részvételi adatok további tíz-húsz százalékponttal magasabbak voltak.
A cél itt az, hogy a duma-választásokon való első részvétellel ünnepeljék a Moszkvához való kötődést. Ennek a rendezésnek a részeként a Védelmi Minisztérium bemutatta az állítólagosan eddigi legnagyobb ukrán duma-választást.”
Orosz választási csoda: a kormánypárt eredménye és népszerűtlensége is rekordot döntött, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap és így folytatja:
„Történetének legjobb eredményét érte el az Oroszországban kormányzó Egységes Oroszország párt a hétvégi duma-választásokon, miközben az elnöki formáció támogatottsága is történelmi mélyponton van hónapok óta. A voksolásról a Putyin-rezsim nemcsak a tényleges ellenzéket zárta ki, hanem a független megfigyelőket is.
Bár szeptember 25-e előtt nem lesznek végleges és hivatalos eredmények, a Kremlnek nem kell tovább izgulnia, 90,43 százalékos feldolgozottság mellett a kormányzó Egységes Oroszország megőrizte, sőt megerősítette alkotmányozó többségét, megdöntve ezzel a 2016-ban, a Krím elcsatolása utáni eufóriának köszönhetően elért történelmi rekordját.
A háromnapos parlamenti választás előzetes eredményei alapján az Egységes Oroszország a pártlistás szavazatok 57,86 százalékot, azaz 29,7 millió szavazatot tudhat magáénak, közölte az orosz Központi Választási Bizottság. A legutóbbi, 2021-es dumaválasztáson az elnöki párt 49,82 százalékot, 28 millió szavazatot szerzett.
A dumába ezúttal is a rendszerszintű ellenzéknek nevezett, a rezsimmel együttműködő pártok jutottak be. A Kommunista Párt (KPRF) 13,84, a szélsőjobboldali Oroszországi Liberális Demokrata Párt (LDPR) 8,90, az Új Emberek párt pedig 7,94 százalékon áll, az Igazságos Oroszország 4,95 százalékos eredménnyel a bejutáshoz szükséges 5 százalékos küszöb határán mozog.
Amint arról a Népszava is beszámolt, a választáson összesen tíz párt indulását engedélyezte a hatalom, a tizenegyedikként induló liberális Jablokót, az egyetlen ténylegesen ellenzéki, az ukrajnai háborút nyíltan elítélő, annak befejezését követelő pártot eltiltották a listás indulástól, egyéni jelöltjeinek többségét is kizárták.
A kormánypárt általában a nagyvárosokban szerepel leggyengébben, de ez sem jelent gondot. Moszkvában az Egységes Oroszország jelöltjei mind a 16 egyéni választókerületben vezetnek.
A nyolc régió vezetőjének közvetlen választásán is minden hivatalban lévő vezető és megbízott kormányzó vezet, számolt be az orosz ellenzéki sajtó. Ramzan Kadirov csecsen elnök egyenesen történelmet írt, az ő eredménye már végleges, a szavazatok 99,85 százalékát szerezte meg.
A Legfelsőbb Bíróság által a listás választástól eltiltott háborúellenes Jabloko párt az eddigi eredmények szerint bejuthat a Novgorodi terület regionális törvényhozásába: 96,86 százalékos feldolgozottság mellett a voksok 6,2 százalékát szerezte meg. Az ellenzéki párt egyéni választókerületben eddig nem szerzett mandátumot.
Rekordot döntött a részvételi arány is. Az 59 százalék a legmagasabb érték a 2003-as parlamenti választások óta.
Mindez azért érdekes, mert az Egységes Oroszország támogatottságát ugyancsak történelmi mélyponton mérte minden közvélemény-kutató, beleértve a Kreml-közelieket is.
[…] A mostani dumaválasztás színfoltja, hogy várhatóan legalább 86, az ukrajnai háborút megjárt veterán szerez mandátumot az Állami Dumában. A veteránok indítása központi kezdeményezés volt, Putyin az »új orosz elit« képviselőiként méltatta a politikussá vált veteránokat.
Az orosz ellenzéki sajtó független ellenőrző csoportok jelentése nyomán így is több száz lehetséges szabálytalanságról számolt be.”
Trump az ENSZ-ben
A dublini Irish Times című, régebben protestáns nacionalista, most liberális, progresszív napilap Trump általános viszonyulását vizsgálja az ENSZ-hez:
„Azzal, hogy az Iráni Iszlám Köztársaság elpusztításával fenyegetőzött és figyelmeztetett, hogy az ország »a túlélés poklába« kerül, Trump amerikai elnök ismét gátlástalanul megerősítette az »erő teszi az igazat« doktrínáját, és megvetette mindazt, amit az Egyesült Nemzetek Szervezete képvisel. Az, hogy az Egyesült Államok elnöke az ENSZ Közgyűlésének platformját használja fel ilyen fenyegetések megfogalmazására és állítólagos katonai eredményeivel való dicsekvésre, mindenekelőtt tragikus eltérést jelent attól a multilateralizmustól, amelyre a második világháború utáni nemzetközi rend – és az azt követő viszonylagos béke – épült.”
A bécsi Der Standard című szociál-liberális napilap Trump Ukrajnával kapcsolatos álláspontjának fényében azt kérdezi, hogy valójában milyen világban él az amerikai elnök:
„Trump egyre inkább elrugaszkodik a valóságtól. Például, amikor komolyan állítja a Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel folytatott beszélgetésében, hogy Vlagyimir Putyin sem akar semmi mást, mint a háború végét, és hogy Putyin kész tárgyalni erről az ukrán vezetővel. Ha a kérdés nem lenne ennyire tragikus, szinte nevetni kellene az embernek az ilyen ostobaságokon. Putyin nem a háború végét akarja, hanem inkább a saját feltételei szerint aratott győzelmet. Ha Trump valóban közelebb akarná hozni a háború végét, ahogy ígérte, akkor jelentősen növelnie kellene a gazdasági és katonai nyomást az agresszorra.”
A torinói La Stampa című, egyik legrégibb olasz liberális, régebben fasiszta, antikommunista napilap azonban változást lát az USA Ukrajnával kapcsolatos stratégiájában:
„Zelenszkij ukrán elnök felhívását csak Európában hallgatták meg. A Trumppal folytatott kétoldalú találkozó ellenére az amerikai támogatás Ukrajna iránt távolinak tűnik. Ezt beárnyékolja Putyin orosz elnöknek küldött meghívás a december 18-19-i G20-csúcstalálkozóra [amelyet Trump privát golfklubjában tartanak majd – szerk. megj.]. Diplomáciailag ez azt jelenti, hogy Washington közvetítőként, nem pedig Kijev szövetségeseként pozícionálja magát. Azt az elképzelést, hogy szankciókkal és energia-infrastruktúrájának károsításával kényszerítsék Oroszországot egy igazságos béke elérésére, gyakorlatilag félretették.”
A tajpeji Lianhe Bao című kormánypárti napilap hallgatólagos megállapodást lát Washington és Peking között Tajvan kárára:
„Trump sikereket akar elérni a szójabab exportjában, a ritkaföldfémek importjában, és megállapodásra akar jutni a mesterséges intelligencia terén. Ebben Kína támogatásától függ. Ezt figyelembe véve az amerikai elnök valószínűleg elfogadja majd a Hszi által meghatározott korlátozásokat, például a Tajvannak történő fegyvereladásokra vonatkozóan. Ezért Tajvannak különösen ébernek kell lennie. Lehetséges, hogy Trump a Tajvani-szorosban való beavatkozás csökkentését vagy akár teljes megszüntetését is »megállapodásnak« vagy egy lehetőségnek tekinti.”
Lapszemle. Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)
