„Annyira csúnya vagy, hogy nem bírunk rád nézni.”
Milica Pavlović középiskolásként többek között ilyen üzeneteket kapott az osztálytársaitól. A ma 27 éves nő a BBC szerb nyelvű kiadásának idézte fel, hogy akkoriban bizonytalan volt a külsejét illetően, visszahúzódóan és félénken viselkedett.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
A bántalmazásról senkinek sem beszélt, sem a szüleinek, sem a tanárainak. Úgy gondolta, valahogy kibírja, amíg befejezi az iskolát.
Története csak egy példa a digitális erőszak számos formájára, amelyek közé a sértegetés, a fenyegetés, a zsarolás, a szexuális zaklatás, a folyamatos kéretlen kapcsolatfelvétel, a partner ellenőrzése, az intim képek beleegyezés nélküli közzététele, valamint a mesterséges intelligenciával létrehozott hamis intim tartalmak is tartoznak.
A Szabad Választásokért és Demokráciáért Központ (CeSID) legfrissebb kutatása szerint Szerbiában minden nyolcadik, 16–29 év közötti lányt fenyegettek vagy zsaroltak már az interneten. Az áldozatok 60 százaléka nem fordul a rendőrséghez.
A zaklatók gyakran volt partnerek, ismerősök vagy kortársak. Az áldozatok félnek a következményektől, és az intézményekbe vetett bizalom hiánya is visszatarthatja őket a feljelentéstől. A digitális erőszak következményei ráadásul nem érnek véget a képernyő kikapcsolásával: az érintettek 89 százaléka szerint a történtek jelentősen befolyásolták az életét. Sokan megváltoztatták közösségimédia-használati szokásaikat, mások pedig törölték a fiókjaikat.
Pánikrohamok és önbizalomvesztés
Milica a középiskolás évei alatt pszichológushoz járt a gyakori pánikrohamai miatt.
„Amikor arra gondoltam, hogy másnap iskolába kell mennem, már előző este úgy éreztem, mintha fulladnék” – idézte fel. A pánikroham hirtelen jelentkező, intenzív félelemérzet, amelyet nehéz átélni és feldolgozni, különösen tinédzserkorban.
A fiatalok különösen sok időt töltenek az interneten. A Čuvam te platform adatai szerint a szerbiai gyermekek 86 százaléka naponta használja a világhálót. A 9–10 évesek körében ez az arány 65 százalék, a 15–17 éveseknél pedig már 98 százalék, akik többnyire mobiltelefonon interneteznek.
A digitális erőszak szorongást, depressziós tüneteket, szégyenérzetet, önbizalomvesztést és társadalmi visszahúzódást okozhat. Az ENSZ Nőkért felelős szervezetének (UN Women) 2026-os jelentése szerint az online erőszakot elszenvedő nők között olyanok is vannak, akik poszttraumás stressz szindrómához hasonló tünetekről számoltak be. Sokan öncenzúrát alkalmaznak, és ritkábban vesznek részt nyilvános vitákban.
„Folyamatosan attól féltem, mit tehet még”
Egy 29 éves, belgrádi nő több párkapcsolatában is megtapasztalta a digitális erőszakot.
„Kezdetben nem mindig ismertem fel, hogy bizonyos viselkedések már erőszaknak számítanak” – mondta a BBC-nek.
Egyik kapcsolatában attól kezdett félni, hogy partnere titokban intim felvételeket készíthet róla, majd pornóoldalakon oszthatja meg azokat. Veszekedéseik során ugyanis rendszeresen ilyen fenyegetések hangzottak el.
Nem tudta, hogy a férfi valóban készített-e felvételeket, de a félelem annyira elhatalmasodott rajta, hogy állandóan azon gondolkodott, mit tehet közzé vagy küldhet tovább a partnere. Attól is tartott, hogy a magánbeszélgetéseiket a beleegyezése nélkül megosztják másokkal.
„Már nem pusztán az üzenetekről volt szó, hanem a megalázottság, a gyűlölet és a félelem állandó érzéséről, hogy vajon mit tesz még velem” – idézte fel.
Hasonló mintát más kapcsolataiban is felismert: a kontrollt, a nyomásgyakorlást és azt az érzést, hogy az online térből nem lehet egyszerűen kilépni.
A digitális erőszak egyik sajátossága, hogy térben és időben szinte korlátlan. Egy fénykép, videó vagy üzenet percek alatt emberek ezreihez, akár millióihoz is eljuthat, és a tartalom másolható, elmenthető, majd újabb platformokon terjeszthető.
Jelena Drndarević ügyvéd szerint az internet megkönnyítheti a bántalmazást, mert sokan olyasmit is leírnak, amit személyesen nem mondanának ki. A cél ugyanakkor hasonló lehet, mint más erőszakos helyzetekben: az áldozat megalázása, megfélemlítése vagy szégyenérzetének fokozása.
A CeSID kutatása szerint a digitális erőszakot elszenvedő nők több mint fele semmilyen védelmi intézkedést nem tett. Az esetek 88 százaléka az online térben maradt, 8 százalékuk korábbi fizikai erőszak folytatása volt, 4 százalékukban pedig fennállt a veszélye annak, hogy a zaklatás fizikai formát ölt.
Hol lehet segítséget kérni?
Szerbiában az alábbi szervezetekhez és intézményekhez lehet fordulni:
- Čuvam te: a gyermekek védelmével kapcsolatos információk és segítség – cuvamte.gov.rs
- Net patrola: online visszaélések bejelentése – netpatrola.rs
- A szerb belügyminisztérium csúcstechnológiai bűnözés elleni osztálya: 011/306-2000
- A Szerb Köztársaság csúcstechnológiai bűnözéssel foglalkozó különleges ügyészsége: vtk@beograd.vtk.jt.rs
- Nemzeti Internetbiztonsági Kapcsolattartó Központ: 19833 – ingyenesen hívható, anonim telefonszám.
Fotó:
