„Nem újabb változtatás, hanem teljesen új egészségügyi rendszer kell”

A Szerbiai Klinikai Központ megerősítette a Vreme értesülését, miszerint leszakadt a mennyezet a belgrádi Visegrádi utcai Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán egy olyan helyiségben, ahol még zajlik a felújítás. Azt azonban cáfolta, hogy bárki megsérült volna. Tájékoztatásuk szerint az érintett helyiséget a közeli munkálatok miatt már kiürítették, az ugyanazon az emeleten lévő többi szobából pedig elővigyázatosságból ideiglenesen áthelyezték a csecsemőket.

A Szerbia egyik legnagyobb szülészetén történt eset ismét ráirányította a figyelmet arra, milyen állapotban vannak az ország egészségügyi intézményei, mennyire biztonságosak a betegek számára, és mely területekre kellene a legtöbb pénzt fordítani.

Jovana Ružičić, az Anyák Központjának igazgatója a Danasnak nyilatkozva riasztónak nevezte a klinikán történteket. Mint mondta, az eset komoly kérdéseket vet fel a szülészeteken tartózkodó nők, csecsemők és egészségügyi dolgozók biztonságával kapcsolatban.

„Sajnos ez újabb bizonyítéka annak, milyen következményekkel jár az egészségügyi rendszer évtizedeken át tartó elégtelen finanszírozása. Ugyanakkor arra is okot ad, hogy megvizsgáljuk, mire költik a pénzt, amikor végre forrásokat biztosítanak az egészségügyi intézmények felújítására. Különösen fontos lenne feltárni, hogy a munkálatokat valóban a legfelkészültebb és legalkalmasabb kivitelezőkre bízzák-e, vagy a kiválasztásban más érdekek is szerepet játszanak” – hangsúlyozta.

Ružičić szerint az újvidéki tragédia után a szerbiai polgároknak bőven van okuk különös aggodalommal tekinteni a középületek biztonságára.

„A nőknek már így is számos okuk van arra, hogy féljenek az állami szülészetekre való belépéstől. Az ilyen esetek pedig tovább rombolják a bizalmat egy olyan rendszerben, amelynek éppen biztonságot kellene nyújtania életük egyik legfontosabb és legérzékenyebb pillanatában. Nem engedhetjük meg, hogy a nőknek már ne csak azon kelljen aggódniuk, hogyan bánnak majd velük a szülés során, hanem azon is, hogy a fejükre omlik-e a mennyezet. A szülészetek fejlesztése nem merülhet ki a falak felújításában és a berendezések beszerzésében: átláthatóságra, elszámoltathatóságra, szakértelemre és mindenekelőtt olyan egészségügyi intézményekre van szükség, ahol a nők biztonságban és méltóságuk megőrzése mellett érezhetik magukat” – fogalmazott az igazgató.

Savo Pilipović, a Szerbiai Betegek Egyesületének elnöke szerint a betegeknek leginkább az innovatív terápiák hiányoznak. Az egyesülethez érkező panaszok között pedig az egyik leggyakoribb, hogy az orvosoknak nincs idejük beszélgetni a páciensekkel.

Pilipović úgy véli, az alapvető probléma az egészségügyi rendszer hibás felépítése. Szerinte meg kell kezdeni az alapellátás reformját, és többet kell fordítani az egészségházakra.

„Növelni kell a háziorvosok és az egészségházakban dolgozó szakorvosok számát, valamint új berendezéseket kell vásárolni. Így a betegek problémáinak 80 százalékát már az alapellátásban meg lehetne oldani. Ez tehermentesítené a másodlagos és harmadlagos ellátást, vagyis a kisebb vidéki kórházakat és a nagy klinikai központokat. Egy harmadlagos ellátásban dolgozó orvosnak nem az a feladata, hogy anyajegyeket vizsgáljon, hanem hogy a melanómát kezelje. Ez minden szakterületre igaz. Nem lehet hatékony az egészségügyi rendszer, ha Belgrád egyetlen egészségházában sincs bőrgyógyász” – mutatott rá.

Pilipović szerint az egészségügyi intézmények állapotáról számos példán keresztül képet lehet alkotni.

„Elég elmenni a nefrológiai klinikára, hogy lássuk, milyen állapotban vannak a szerbiai kórházak. Természetesen ellenpéldák is vannak, például a belgrádi és a niši klinikai központ épületei. Vidéken azonban még rosszabb a helyzet. Az intézmények nagyon rossz állapotban vannak, és orvosból sincs elég. A požarevaci kórház például rendkívül rossz állapotban van, de még így is szinte Las Vegasnak tűnik a Novi Pazar-i kórházhoz képest. Ezért gyógykezelik magukat az emberek Belgrádban. Jó, a vajdaságiak Újvidéken. Niš és Kragujevac viszont viszonylag messze van, noha ott is kiváló orvosok dolgoznak. Egyszerűen nem tudják megfelelően végezni a munkájukat” – mondta.

Hozzátette, hogy a betegek jelentős része korrupcióra is panaszkodik, és ezt a problémát rendszerszinten kell kezelni.

„Emlékeztetnék arra, hogy az egészségügyi korrupciót de jure, vagyis jogilag is legalizálták, néhány kisebb korlátozással. Ez szégyen az egészségügyi rendszerünkre nézve. Az immunizáció helyzete katasztrofális, az egészségügyön belül pedig rendkívül erős és befolyásos oltásellenes lobbi működik. Tagjai között vannak olyanok is, akiket komoly szakértőként tartanak számon, és saját egyesületeik vannak. Az orvosi kamara – csak általa ismert okokból – nem zárja ki ezeket az orvosokat a soraiból, az állam pedig nem ritkán még jutalmazza is őket” – fogalmazott.

Pilipović szerint a szerbiai egészségügy helyzete annyira súlyos, hogy az orvosok többsége is egyetért abban: nem egyszerűen meg kell változtatni a jelenlegi rendszert, hanem egy teljesen újat kell létrehozni.

„Ehhez egységes egészségügyi rendszerre van szükség, nem pedig arra, hogy egy társadalmon belül három külön rendszer működjön: a polgári, a katonai és a magán-egészségügy. Ha valakinek érvényes egészségügyi könyvecskéje van, ne kelljen azon aggódnia, hogy ki fogja ellátni” – mondta.

Hozzátette, hogy mindehhez a politikai akaraton túl jelentős pénzügyi forrásokra is szükség lenne. Szerinte Szerbiában viszonylag keveset költenek az egészségügyre, a rendelkezésre álló pénzt pedig teljesen rosszul használják fel.

„Egészen elképesztő adat, hogy az egészségügyre fordított összes kiadásunk 35–40 százalékát a magánellátásban költjük el, közvetlenül a saját zsebünkből fizetve. Európában már a 20 százalékot meghaladó arány is riasztónak számít. Nincs semmi kifogásom a magánszolgáltatók ellen, sőt. De bizonyos dolgokról őszintén kell beszélni. Nem lehet megtiltani az orvosoknak, hogy másodállásban is dolgozzanak, hiszen ez alkotmányellenes és ellentétes a józan ésszel. Azt viszont szabályozni kell, hogy az állami alkalmazásban álló orvosnak mit kell elvégeznie a munkaideje alatt, és meg kell állapodni abban is, mennyit fizetnek neki ezért. Amíg a vízvezeték-szerelők jobban keresnek az orvosoknál, addig Európában nálunk lesz a legmagasabb a szív- és érrendszeri, valamint a rosszindulatú daganatos betegségek okozta halálozás” – zárta gondolatait.

Dejan Hristov belgyógyász szerint az egészségügy problémáiról nem szabad hallgatni vagy elhallgatni a valós helyzetet.

„Azóta, hogy megszületett az a hírhedt utasítás, amely szerint az orvosok az igazgató engedélye nélkül nem nyilatkozhatnak a médiának – ami alkotmány- és törvényellenes –, félelem költözött a fehér köpenyesek közé. Attól tartanak, hogy bajuk esik, ha beszélnek, és az újságírók pontosan tudják, milyen nehéz megszólalókat találniuk. Az egészségügyi dolgozókat senki sem védi, jogi segítséget sem kapnak, és nincs kihez fordulniuk. Ennek az egésznek a legszörnyűbb része, hogy nyomást gyakorolnak rájuk, hogy hallgassanak, és ne beszéljenek a valós helyzetről. Nem tudjuk megjavítani vagy meggyógyítani az egészségügyi rendszert, és még kevésbé az országot, ha elhallgatjuk a problémákat, és mindent a szőnyeg alá söprünk” – mondta.

Fotó: Pixabay