Kémbotrány rázta meg a tech-világot A mesterséges intelligenciát futtató mikroprocesszorok gyártásának irányítója szerelmi kalandba bukott bele – Átlapoztuk a világsajtót

Hétfőn kezdődik Antalyában az ENSZ 31. Éghajlatváltozási Konferenciája. – Izraelben az ellenzéki Gadi Ejzenkot kapott mandátumot kormányalakításra, ami viszont neki sem lesz könnyű. – Halálos lövöldözés Krakkóban. – Navanethem Pillay dél-afrikai jogász kapta az idei Nobel-békedíjat. – Süllyedni látszik a Trump–Putyin dízelalku. – Súlyos gazdasági helyzetben Franciaország. – A Veteránok Napját az USA november 11-én ünnepli, az Egyesült Királyság és a Nemzetközösség viszont a novemberi Emlékvasárnappal (Fegyverszünet Napjával) celebrálja az I. világháború végét. – Orosz–ukrán tárgyalások Abu Dhabiban. – Súlyos magánéleti és nemzetbiztonsági kémbotrány miatt mondott le Jensen Huang, az Nvidia alapító-vezérigazgatója. – Átlapoztuk a világsajtót Sao Paulótól Jeruzsálemig és New Yorktól Tokióig.

Az ENSZ 31. Éghajlatváltozási Konferenciája

A londoni Independent című liberális digitális napilap leszögezi:

„A COP31 konferencia [Coefficient of Performance: környezetvédelmi kontextusban a klímacsúcsokat jelenti] megnyitása nem is lehetne időszerűbb. Kulcsfontosságú, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátásának korlátozására irányuló globális cél iránt elkötelezett nemzetközi szervezetek folytassák munkájukat és láthatóvá tegyék azt. A COP-folyamat nélkül, amely időről időre felébreszti lelkiismeretünket, az emberiség még rosszabb helyzetben lenne, mint ma, és még kevesebb reménye lenne a túlélésre. A diplomáciai struktúrák gyakran pusztán szimbolikusnak, hatástalannak és irrelevánsnak tűnhetnek, de ez nem azok hibája, akik minden nehézség ellenére fáradságos, kitartó tárgyalások révén törekszenek a konszenzusra.”

A koppenhágai Kristeligt Dagbladet című keresztény-demokrata napilap felteszi a kérdést:

„Megint a klímaváltozásról beszélünk? A téma az utóbbi időben védekező státusba került, részben az ukrajnai és a közel-keleti háborúk, valamint a nagyhatalmak közötti rivalizálás miatt. Most azonban több ezer vezető politikus és szakértő találkozik a törökországi Antalyában, hogy a COP31-en megvitassák a klímaváltozást. A kérdés alacsony dániai prioritását legjobban az mutatja, hogy Mette Frederiksen miniszterelnöknek, minden idők állítólag legzöldebb kormányának, nincs rá ideje. Pedig minden ok megvan arra, hogy komolyan vegyük a kérdést. […]”

A Folha de S.Paulo című vezető brazil napilap így érvel:

„Míg a G20-országokban a kibocsátás lassan csökken, az Egyesült Államokban az energiaigény növekszik az adatközpontok elterjedése  miatt – Donald Trump pedig kilépett a Párizsi Éghajlatvédelmi Megállapodásból. Most már világos, hogy a cél nem fog megvalósulni. Ha a jelenlegi trendek folytatódnak, a század végére 2,8 Celsius-fokos hőmérséklet-emelkedés fenyeget. Ennek megakadályozása érdekében fel kell oldani az éghajlatvédelmi politika és a gazdasági valóság közötti ellentmondást, hogy a kibocsátás csökkenjen, és a világ alkalmazkodni tudjon a már most is zajló szélsőséges időjárási eseményekhez.”

Kormányalakítás Izraelben

Izraelben az ellenzéki jelölt Gadi Ejzenkot kapott jogot kormányalakításra. Az ãarhusi Jyllands–Posten című liberális-konzervatív napilap hangsúlyozza:

„Jó, hogy Herzog elnök Gadi Ejzenkotot bízta meg a kormányalakítással. Annak ellenére, hogy Eisenkot szintén ellenzi a kétállami megoldást, Izraelnek el kell számolnia a Netanjahu-rendszerrel. Gadi Eisenkot nem megmentő. De mindenki számára kötelezővé teszi a sorkatonai szolgálatot, beleértve az ultraortodoxokat is. Korlátozni akarja a telepépítéseket és független vizsgálatot akar indítani az október 7-i eseményekkel kapcsolatban. amit Netanjahu elutasít. Ejzenkot ésszerű álláspontot képvisel. Az arab pártok azonban, amelyektől koalíciója függne, némileg problematikusak.”

A világ harmadik legnagyobb napilapja, a reggel 5,1 milliós, este pedig 1,55 milliós példányszámban megjelenő tokiói liberális közép-baloldali Asahi Shimbun (1879) szerint:

„Gadi Ejzenkotnak együtt kell működnie vagy az arab, vagy az ultraortodox pártokkal. A korábbi vezérkari főnök zsidó, de gyökerei Marokkóban vannak, és mizrahiként [a mizrahi szó leggyakrabban a Közel-Keleten, Észak-Afrikában és Ázsia egyes muszlim többségű országaiban, pl. Irakban, Iránban, Jemenben, Szíriában, Egyiptomban élő vagy onnan származó zsidó közösségekre utal – szerk. megj.] tartják számon, aki Izraelben nem számít elit zsidónak. Ha sikerül kormányt alakítania, ő lenne az első mizrahi miniszterelnök Izrael történetében. Ezért először is hangsúlyoznia kell, hogy ő a »zsidó állam védelmezője«. Az arab pártokkal való együttműködés azonban rendkívül nagy akadály számára.”

A madridi El Mundo című közép-jobboldali napilap előnyöket is lát Eisenkot profiljában:

„A volt katonai vezető a visszafogottság híve, és olyan tekintéllyel rendelkezik, amely elősegítheti a párbeszédet az ellentétes táborok között. Háttértörténete arra is utal, hogy tisztelettudóbb kapcsolatot ápol az intézményekkel, mint Netanjahu. Annak eldöntése, hogy ez valóban feltétel nélküli tiszteletet eredményezne-e az igazságszolgáltatás függetlensége iránt, és újraépítené-e a hatalommal való visszaélés korlátait, még várat magára. Az előttünk álló út mindenesetre nagyon nehéz lesz. Netanjahu elutasítása egyesítette az ellenzéket, amely kihívhatja őt a hatalomért, de amely még nem elég egységes ahhoz, hogy önmagát kormányozza.”

A Jerusalem Post című, 1932-ben alapított közép-jobboldali, konzervatív napilap a következőképpen tekint előre:

„Ha Netanjahu kiesik a játékból, nem lepődhetünk meg azon, hogy nem ő volt a probléma, hanem csupán egy kényelmes bűnbak a széles körben elterjedt Izrael-ellenes érzelmek miatt. Bármelyik kormány is vezeti Izraelt, azt »vérszomjasnak« és »népirtónak« démonizálják. Remélnünk kell, hogy Eisenkotnak sikerül az Egyesült Államokkal való kapcsolatok helyreállítására vonatkozó terve. Már most is vannak jelek arra, hogy ez herkulesi feladat lesz.”

Halálos lövöldözés Krakkóban

A varsói Rzeczpospolita című gazdasági és jogi napilap ezt írja:

„Eddig egy ilyen támadás elképzelhetetlen volt számunkra. Amikor buszra vagy metróra szálltunk, szilárdan hittük, hogy – ha csak nem történik baleset – biztonságban meg is érkezünk úti célunkhoz. Ma fel kell ismernünk, hogy a támadás megváltoztatja az életünket és a közbiztonságról alkotott képünket. Azok az idők, amikor fémdetektorokat csak repülőtereken vagy kormányzati épületekben láttunk, hamarosan a múlté lesznek. Az a világ, amilyet eddig ismertünk, már a múlté.”

A moszkvai Nyezavisszimaja Gazeta című ellenzéki napilap így magyarázza a tragédiát:

„Lengyelország polarizált: a lakosság egy része a konzervatívokat támogatja, egy másik része pedig a liberális Európa-párti kormány mögött áll. Egy ilyen országban az ilyen incidensek, és különösen azok, amelyeket politikailag motivált csoportok kihasználnak, növelik a társadalmi konfliktusok lehetőségét. Egyre nagyobb a bizalmatlanság minden állami intézménnyel – a rendőrséggel, a hadsereggel, a kormánnyal, az elnöki adminisztrációval és a törvényhozó testülettel – szemben.”

Tusk terrorcselekménynek minősítette a krakkói véres támadást, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:

„A szombati krakkói támadást követően, amelyben legalább hat ember meghalt, Karol Nawrocki lengyel elnök kétnapos nemzeti gyászt hirdetett. Egy 24 éves lengyel állampolgár szombat délután válogatás nélkül tüzet nyitott Lengyelország második legnagyobb városának főterén, négy nőt és két férfit megölve, valamint mintegy tucatnyi embert súlyosan megsebesítve – jelentette be Donald Tusk lengyel miniszterelnök Krakkóban és »terrorcselekménynek« minősítette a történteket. A sérültek között voltak rendőrök is, akik a krakkói belvárosban kitört heves tűzpárbaj során üldözték és harcképtelenné tették az elkövetőt. Maga az elkövető is súlyosan megsebesült és kórházban van. A büntetlen előéletű férfi lakásának átkutatása során a nyomozók további három holttestet találtak, amelyeket a rendőrség 52 éves anyjaként, 53 éves apjaként és 21 éves nővéreként azonosított. Nagyon valószínű, hogy a bűncselekményeket ugyanaz a személy követte el – mondta Daniel Prokopowicz ügyész.”

Navanethem Pillay az idei Nobel-békedíjas

A Nemzetközi Büntetőbíróság volt bírájának idén odaítélt Nobel-békedíjról ezt írja az oslói Dagbladet című liberális napilap:

„Végre! Ez a díj aligha lehetne időszerűbb, bátrabb vagy találóbb. Egy olyan időszakban érkezik, amikor a nemzetközi jog tisztelete egyre inkább elveszik. Ez még fontosabbá teszi a nemzetközi jogrend védelmét, és Navi Pillay fáradhatatlan erőfeszítései jól mutatják, hogyan lehet ezt elérni. Eredményeinek listája lenyűgöző: a dél-afrikai apartheid elleni küzdelemtől a ruandai törvényszéken át egészen Izrael gázai népirtásban való bűnösségének megállapításáig. Bárhol is követnek el háborús bűncselekményeket, Pillay ellenerő, erkölcsi iránytű és példakép.”

A Continent című pán-afrikai digitális hetilap a díjat „az USA pofáncsapásának” tartja:

„Pillay hosszú és jeles munkásságra tekint vissza az emberi jogok területén. Legutóbb az ENSZ-nek azt a bizottságát vezette, amely kimondta, hogy Izrael népirtást követett el Gázában. Kitüntetése hallgatólagos támogatásnak tekinthető Dél-Afrika Izrael elleni perében a Nemzetközi Bíróság előtt, amely felháborodást váltott ki az Egyesült Államokban.”

A stockholmi Dagens Nyheter című bulvárlap összefüggést lát az amerikai kivégzésekkel:

„Először Christa Pike, akit halálra ítéltek, két halálos injekciót élt túl, majd Trump amerikai elnök bejelentette Nidal Hasan kivégzését. És mintha a kivégzőosztag általi végrehajtás nem lett volna elég barbár, élő közvetítését is bejelentették [amit a felháborodás miatt végül lemondtak – szerk. megj.]. Még a legtöbb halálbüntetést alkalmazó országban sem csinálnak már belőle nyilvános látványosságot az általános szórakoztatás érdekében. Az amerikai megközelítés szöges ellentétben áll Navi Pillay elvhű magatartásával. Pontosan ezért kell tisztelni az ilyen embereket.”

„Nobel-díj Izrael gyűlöletéért” – áll a New York-i The Wall Street Journal című, 1889 óta megjelenő, elsősorban amerikai gazdasági és nemzetközi üzleti témákkal, valamint pénzügyi hírekkel foglalkozó, a republikánusokhoz közel álló napilap címlapján:

„A Nobel-bizottság elismeri Pillay pályafutását, amelyet a zsidó állam elleni harcnak és a nemzetközi jog eltorzításának szentelt – ezzel eltorzítva a »népirtás« kifejezést. 2025-ös jelentése nem szolgáltatott bizonyítékot népirtásra vagy annak szándékára, és figyelmen kívül hagyta az ellenkezőjére utaló bizonyítékok nagy részét. Mégis ezt a vádat emelte ellene. Jelentésében a Hamász mészárlását kvázi jogos válaszként ábrázolta. [Ezek szerint] a terrorizmus béke, a terrorizmus elleni védekezés pedig népirtás. George Orwell fogalmazott így.”

A londoni székhelyű Wish Chronicle című zsidó újság így nyilatkozik:

„Vannak pillanatok, amikor a nemzetközi elit erkölcsi arroganciája annyira groteszkké válik, hogy a szatíra már nem elegendő. Ez is egy ilyen pillanat. A Nobel-békedíjat az ENSZ volt emberi jogi főbiztosa, Navi Pillay kapta. Ha még nem ismeri ezt a 85 éves forrófejűt, már »az ENSZ emberi jogi főbiztosa« puszta kifejezés is elgondolkodtató. Pillaynak az Izraellel foglalkozó ENSZ-vizsgálóbizottság élén töltött idejét elfogultsági vádak, az antiszemita sztereotípiák elítélésének elmulasztása és a »népirtás« rágalmazás – korunk legnagyobb rágalma – jellemezte.”

Amerikai—orosz dízelalku

Az USA és Oroszország megállapodott nagy mértékű orosz dízelszállításokról [amivel Donald Trump a dízel üzemanyag árát szeretné csökkenteni, de háromból két hajó máris visszafordult az amerikai partoktól, mert az amerikai olajtársaságok egy része elutasítja a szankciók megszegését – szerk. megj.] A tokiói Nihon Keizai Shimbun című, a világ legnagyobb példányszámban megjelenő pénzügyi és gazdasági napilapja ezt jegyzi meg:

„Mindenekelőtt Oroszország hadikészletei töltődhetnek fel. Ukrajna pedig már nem támadhatja olyan agresszívan az orosz finomítókat, mint korábban, mivel Washington jóváhagyta az orosz dízelexportot. A Kreml további sikere, hogy precedenst teremtett a Washingtonnal való gazdasági együttműködés előmozdítására – függetlenül az ukrajnai háborúban elakadt béketárgyalásoktól. Trump számára az olajárak csökkentése a félidős választások előtt a legfontosabb prioritás [volt]. Az USA és Oroszország profithajhászása miatt most Ukrajna a vesztes.”

A Neue Zürcher Zeitung című liberális napilap kiemeli az európai államok szerepét:

„Az európaiaknak végre minden erőfeszítést meg kell tenniük a fosszilis tüzelőanyagoktól való megszabadulás érdekében. Gazdaságilag azonban ez nem lesz könnyű. A fosszilis tüzelőanyagok tekintetében Európa az Öböl-térségtől és az USA-tól függ, a zöld technológiák tekintetében pedig sajnos Kínától. Az EU-nak most pragmatikus megoldásokra van szüksége, hogy kiszabaduljon az ázsiai nagyhatalom szorításából. Kulcsfontosságú, hogy a lehető legkevesebb pénzzel jelentős eredményeket érjünk el. De az EU jelenleg az ellenkező irányban halad.”

Franciaország súlyos gazdasági helyzete

Az erőszakos diáktüntetések fényében a helsinki Ilta-Sanomat című, Finnország egyik legnagobb napilapja és legnépszerűbb digitális hírportálja Franciaország magas államadósságával és gyenge gazdaságával foglalkozik:

„Egy új adósságválság még nem előre látható. De a válság különösen alkalmatlan időben érkezik, mivel jövő tavasszal elnökválasztást tartanak Franciaországban. Macron elnöknek és minisztereinek kritikusan meg kellene vizsgálniuk, miért nem magyarázták el a lakosságnak, hogy miért szükségesek és igazságosak az általuk folytatott reformok. Végül is Macronnak tíz éve volt erre. De Franciaország az euróövezet második legnagyobb gazdasága is, ezért Franciaország problémái a mi problémáink is.”

Az amszterdami De Volkskrant című közép-baloldali napilap szerint:

„Macronnak kevés komoly reformja van. Különböző kormányai következetesen engedtek a széles körű nyilvános tiltakozásoknak. Ennek eredményeként a francia államkötvények kamatlábai mostanra riasztó szintre emelkedtek. Franciaország és Európa érdekében csak remélni lehet, hogy a következő francia elnök képes lesz drasztikusan megreformálni az államháztartást. Valószínűbbnek tűnik azonban, hogy egy jobboldali vagy baloldali populista kerül hatalomra, ami még jobban kicsúsztathatja az irányítást Franciaország közkiadásai alól.”

Elesett katonákra emlékezve

November 11-e a Fegyverszünet Napja az Egyesült Királyságban és a Nemzetközösségi számos országában. Ezen a napon sok ország megemlékezik a két világháborúban és az azt követő konfliktusokban szolgáló katonákról és civilekről. A torontói The Globe and Mail című konzervatív napilap ezt írja erről:

„Az emlékezés nem elég. Tisztelettel tartozunk azoknak is, akik ma a kanadai fegyveres erőkben szolgálnak. Biztosítanunk kell számukra a lehető legjobb kiképzést és felszerelést, hogy épségben visszatérhessenek bevetéseikről. Mégis, kudarcot vallunk ebben a feladatban. Kormányunk azt állítja, hogy Kanadának fel kell készülnie a háborús forgatókönyvre – és alig egy héttel később közzétesz egy jelentést, amely szerint az ország fegyveres erői siralmasan felkészületlenek a konfliktusra. A politikusok ma tisztelettel adóznak az elesetteknek, áldozatról, becsületről és hazáról beszélve. Ha valóban tisztelettel akarnának bánni a halottakkal, akkor a lehető leggyorsabban megadnának minden lehetséges támogatást a ma szolgálóknak.”

A Fülöp-szigeteki Manila Times című, egyik legrégebb óta fennálló angol nyelvű napilap globális kontextusban tekint az Emléknapra a Fülöp-szigeteken:

„Az ezen a napon tartott megemlékezések mögötti üzenet – bárhogyan is ünneplik azokat a különböző országokban – mindig is ez volt: »Soha többé«. Guterres, az ENSZ főtitkára jogosan ítélte el az erőszak alkalmazásának »normalizálódását« világszerte, példaként említve az évtizedek óta tartó közel-keleti konfliktust, az ukrajnai háborút és a brutális szudáni polgárháborút. Az erőszak és a konfliktusok elfogadása – legyen szó nemzetek közötti vagy egyes államokon belüli konfliktusról – aláássa a kereskedelem, a technológia, a környezetvédelem, valamint az emberi fejlődés és csere terén tett minden egyébként jó szándékú együttműködési erőfeszítést.”

Orosz–ukrán tárgyalások Abu Dhabiban

A pekingi Huanwiu Shibao című állami napilap a következőket írja Európa szerepéről:

„Bár Európa ragaszkodott a háromoldalú tárgyalásokon való közvetlen részvételhez, a Kreml kérésére csak megfigyelőként vehet részt rajtuk. Amíg a kontinens el van zárva a tárgyalóasztaltól, addig nem lehet beszélni a kívánatos külpolitikai autonómiáról. Amennyiben Európa nem tudja a saját biztonsága iránt folyamatosan növekvő elkötelezettségét független stratégiai cselekvéssé alakítani, továbbra is kénytelen lesz tétlenül nézni, ahogy a többi nagyhatalom meghatározza a régió biztonsági rendjét.”

A bécsi Kurier című, egyik legjelentősebb osztrák liberális-konzervatív, mérsékelten jobbközép és Európa-párti napilap hasonló véleményt fogalmaz meg:

„A diplomáciai megaláztatás enyhe kifejezésnek tűnik. Az ukrajnai béketárgyalások során, amelyek most újra indultak, Európának vagy támogató szereppel kell beérnie, vagy egyszerűen várnia kell az előszobában. Mintha ez nem lenne elég, Donald Trump azt is közölte velük, hogy számíthatnak egy egész Európa számára elérhető megoldásra – amelyet Trump, Putyin és Hszi Csin-ping dolgoz ki. Európára nézve valószínűleg továbbra is az orosz megszállás alatt álló ország egyetlen jelentős támogatójának szerepét fogják látni ebben a »megoldásban«. Végül is senki más nem fogja ezt a szerepet akarni.”

Kémbotrány az Nvidia élén

Lemondott az Nvidia alapítója és vezérigazgatója, írja a budapesti  Portfolio című pénzügyi és gazdasági online hírportál:

„Hatalmas botrány rázta meg a világ legértékesebb technológiai vállalatát, az Nvidiát, amelynek alapítója és több mint három évtizede hivatalban lévő vezérigazgatója, Jensen Huang kénytelen távozni a cég éléről, sőt az igazgatótanácsban sem maradhat. A példátlan vezetőváltáshoz Huang házasságon kívüli kapcsolatai vezettek, amelyek közül az egyik nemzetbiztonsági kérdéseket is felvetett, a sajtóban olyan információk jelentek meg, hogy az érintett nő a kínai titkosszolgálathoz kötődhetett. Az ügy különösen érzékeny, hiszen az Nvidia mesterségesintelligencia-chipjei az Egyesült Államok és Kína közötti technológiai verseny egyik legfontosabb stratégiai eszközének számítanak. A botrány újabb fordulatot vett, amikor egy másik, a vállalat felső vezetésében dolgozó nővel folytatott viszonyra is fény derült. A befektetők heves eladásokkal reagáltak az eseményekre, az Nvidia részvényárfolyama meredeken zuhan, a vállalat piaci értéke csak ma több mint 400 milliárd dollárt esett, az eladási hullám az egész amerikai technológiai szektorra átterjedt.“

Az Nvidia igazgatótanácsa Jensen Huang vezérigazgató menesztetéséről akart dönteni, de Jensen Huang pár órával korábban lemondott, miután a részvények árfolyama zuhanórepülésbe került, írj a londoni The Guardian című független napilap és így folytatja:

„Az igazgatótanács szerdán ülésezett, hogy eldöntse, meneszti-e Jensen Huangot a világ legértékesebb chipgyártó cégének vezérigazgatói posztjáról, miután a vállalat vezetője és társalapítója egy viharos hetet követően beismerte, hogy romantikus kapcsolatban állt egy nővel, akit állítólag kínai kémnek tartanak.

A találkozó éles változást jelent a vasárnapihoz képest, amikor az Nvidia igazgatótanácsa bizalmat fejezett ki Huang és vezetői csapata iránt. Huang helyzete azonban szerda késő este még bizonytalanabbá vált, miután a New York Times arról számolt be, hogy Huangnak egy másik, házasságon kívüli viszonya is volt egy Kimberly Powell nevű alkalmazottal. Kimberly Powell volt az Nvidia egészségügyi részlegének elnöke, és állítólag videóra vették, amint gyengéd viszonyt folytat Huanggal egy szállodában a márciusi vállalati konferencián.“

A vállalat részvényei több mint 8%-ot estek a tőzsdezárás utáni kereskedésben, miután a Wall Street Journal arról számolt be, hogy a vállalat Huang kirúgására készül:

„»A piac az Nvidiát alapítója nélkül kezdi beárazni valószínűsíthető kimenetelként, nem pedig járulékos kockázatként« – mondta Armina Rosenberg portfóliókezelő és a Minotaur Capital társalapítója, amely Nvidia-részvényeket birtokol:

Az Nvidia alapszabálya értelmében Huangot a 11 igazgatótanácsi tag többségi szavazatával »ok nélkül vagy okkal« fel lehet menteni. Az igazgatótanács független igazgatói ezen a héten megbízták a vezető Wachtell, Lipton, Rosen & Katz ügyvédi irodát, hogy »alapos és független« vizsgálatot folytasson a kapcsolat ügyében. A cég utasította Huangot, hogy amíg a vizsgálat folyamatban van, továbbra is vezesse az Nvidiát.

Az Nvidia körülbelül 685 milliárd dollárt veszített piaci értékéből, amióta az igazgatótanács bejelentette, hogy vizsgálatot indított Huang és egy szingapúri névrokon üzletasszony, Alice Huang kapcsolata miatt, akit azzal vádolnak, hogy kínai kém.“

Lapszemle. Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)