Kevés lónak adatik meg, hogy egy kosztümös-romantikus, könnyed és tartalmas kalandfilm szereplője legyen. Márpedig Kincsemről egy monarchiabeli Rómeó és Júlia történetben egész estét betöltő mozifilm készült, amelyben a magyar csodakanca a nemzeti függetlenség szimbólumává válik. Herendi Gábor új filmje március 16-án debütált a mozikban, és jó okot ad arra, hogy Kincsem életpályáját mi is áttekintsük.

Kincsem, a verhetetlen csodakanca 1874-ben született, sokáig úgy tudtuk, hogy Kisbéren, de mára születési helyeként Blaskovich Ernő tápiószentmártoni birtokát szokták megjelölni, végül is mindegy: Magyarországon. Apja a kisbéri magyar királyi állami ménesben lévő Cambuscan nevű import angol telivér, anyja pedig Water Nymph, az ozorai Esterházy-ménes kancája volt, amelyet 1864-ben vásárolt meg az akkor harmincas éveiben járó magyar nemes, Blaskovich Ernő. A ló négy évig tartó diadalmenete Magyarországhoz kötődik, a magyar lótenyésztést és így az ország hírnevét öregbítette.

Kincsem egyéves korában került Gödre, de nem fuvarozták, mint manapság a versenylovakat, hanem a négy lábán tette meg a két napig tartó utat. Gödön egy csárda istállóépületében helyezték el, amelyet az 1700-as években Kódi csárdának neveztek. A csárda udvarán kút volt, amelynek vizét a ló annyira megkedvelte, hogy csak ezt volt hajlandó meginni. Elképzelhetjük, hogy mekkora szervezést igényelt a későbbiekben külföldi versenyei alkalmával a hazaihoz hasonló ivóvíz biztosítása. Kincsem legkedvesebb társa egy fekete-fehér macska volt, amely nélkül egyetlen versenyére sem volt hajlandó elindulni.

A későbbi csodakanca a különleges tulajdonságait kezdetben nem mutatta meg, kétéves korában azonban küllemre hasonlítani kezdett a korábban jól versenyző anyjára, s ezért tulajdonosa úgy döntött, felkészíti a lovat a versenyekre. Karrierje első versenyén, 1876-ban Berlinben megnyerte az ezer méteres távot, s meg sem állt az angliai Goodwood-kupáig. Kincsem mindenkivel kiállt versenyezni, aki jött. Versenykarrierje során rengeteget utazott, bejárta Európát, és nem légkondicionált lószállítóban, mint manapság, hanem vagonokban zötykölődve. Ha nem is találkozott a kor legjobbjaival, ez nem rajta múlott, ő elment Goodwoodba, Deauville-be, Baden-Badenbe, négyévesen ezt a túrát nem egész másfél hónap alatt bonyolította le. Goodwoodba már harminchat győzelem után érkezett, az angolok mégis lebecsülték képességeit, annak ellenére, hogy a nevezett mezőny gyanús gyorsasággal leapadt három indulóra.

Baden-Badenben háromszor győzött, a középső, négyéves kori nyerése különösen izgalmas volt. A ló ekkor érkezett Goodwood után Deauville-ből, talán kissé fáradt volt, talán a lovas, az angol Madden volt elbizakodott, mindenesetre gróf Hugo Henckel lova, az évjárattárs Prince Giles the First fej-fej végzett vele a versenyben, a bírák holtversenyt állapítottak meg. (Ezzel a kitűnő lóval tulajdonosa tízszer állt ki Kincsem ellen, és ez volt az első eset, hogy nem kapott ki tőle.) Blaskovich Ernő azonban úgy döntött, nem fogadja el az eredményt, ezt akkor még megtehette, érvényben volt az a szabály, hogy holtversenynél, ha valamelyik tulajdonos nem akarta felezni a díjat, kérhette az újra futást. A háromezerkétszáz méteres távon, a napok óta esőtől ázó mély pályán újra futották ketten a versenyt, ekkor azonban már Kincsem, az acélos sárga kanca hat hosszal győzött.

Minden idők legjobb lovairól sokféle kimutatás készült, de nem ismerünk olyan gyűjtést, amelybe Kincsem ne férne bele! Életében ötvennégy versenyt nyert, soha nem kapott ki, ez olyan világcsúcs, amit soha egyetlen ló sem fog nemhogy megdönteni, de még csak megközelíteni sem. Napjainkra változtak a feltételek, ha mostanában egy versenylónak összejön tíz-tizenkét veretlen futás, akkor a nimbusz megőrzése érdekében inkább a tenyésztésbe menekítik.

Kincsemet nem babusgatták, hatévesen is futtatni szerették volna, ám a felkészülés alatt kiderült, hogy lábainak ízületei megkoptak, így 1879-ben ménesbe került. A ménesben még nyolc évig élt és öt csikót ellett, ők Budagyöngye, Ollyan Nincs, Talpra Magyar, Kincsőr és Kincs voltak. Utódaiban, ha magához mérhetőt nem is, de kitűnő lovakat adott, vére elsősorban Németországban, a mai napig tovább él. Nevét az utódok számára a Kincsem nevű kisbolygó, Gödön a Kincsem-emlékpark, és mostantól a film is őrzi.

A Kincsemről szóló film a mozikban nyerésre áll, vélhetően azért, mert több célt is sikeresen megvalósít: kalandfilmként kikapcsolódást nyújt, emléket állít a legendás csodalónak, és feltámasztja a film nézőinek nemzeti büszkeségét.

Vendégszerzőnk: Zsolnay Miklós