Évtizedek óta ígérgetik Szabadka vezetői, hogy javítanak a fiatalok körében oly népszerű jégpálya állapotán, mégsem történt előrelépés. Ahelyett, hogy fejlődött volna, 2021-ben még rövidebb ideig van jég a pályán, mint tíz évvel ezelőtt. Alig 2.5-3 hónapot edzhetnek saját városukban a jégkorongosok, az edzőkben és a csapat tagjaiban mégis óriási a tenni akarás. Ennek eredménye lett az idén összeállt Spartak Girls – a szövetség, és egyben az ország első női jégkorong csapata. Uroš Brestovac edző és Rácz Szabó Lilla játékos meséltek szenvedélyükről és az állapotokról.

— Minden akkor kezdődött, amikor a korcsolyaiskolát elkezdtük szervezni, még 2009-ben. Ugyanis a klubunkban az a mottónk, hogy minden szabadkai gyereknek meg kell tanulnia korcsolyázni, attól függetlenül, hogy aztán hokis válik-e majd belőle vagy sem. A korcsolyázás, mintegy az alapvető kultúra része kell, hogy legyen, ahogy megtanulunk legalább két idegen nyelvet beszélni, kerékpározni, úszni, korcsolyázni is tudni kell.

Aztán ez az egészen kicsiknek szóló iskola órái alatt észrevettük, hogy nagyon sok kislány jön, és sokkal lazábbak voltak, bátrabbak voltak és jobban fogadták a tanácsainkat is. Mivel nekünk a suli után mindjárt jégkorong-edzés is van, és ezek a lányok látták őket érkezni a stadionba, néhányuk megkérdezte, hogy kipróbálhatnák-e. Elejében mi is meglepődtünk, de igent mondtunk. Ezek a kislányok akkor 5-6 évesek voltak, de mindennap edzettek a fiúkkal és végül csapat tagjai lettek. Folyamatosan nőtt a lányok száma a hokisok között is. Ezek a gyerekek közben felnőttek, serdültek és külön öltözőt is kellett biztosítani a számukra, és ez valahol plusz motivációt adott ahhoz, hogy egy nagyon jó csapattá fejlődjenek. Közben elmúlt tíz év, 16-18 évesek ezek a lányok, és a csapat összesen húsz lányból áll.

Az egyetlen női csapatként az országban milyen feltétellel állhatnak jégre esetleg egy nemzetközi megmérettetésen? Milyen feltételeknek kell eleget tenni?

— Ha a hokiról beszélünk, akkor azt kell, hogy mondjam Szabadkán a hoki története elég szomorú. Ugyanis a jégpálya felszerelése nagyon öreg és elavult, nekünk jegünk legfeljebb 2,5 – 3 hónapot van egy évben. Ami egyáltalán nem elég ahhoz, hogy valamilyen komolyabb történetről, vagy tervekről beszéljünk. Nem is beszélve arról, hogy legalább 8-9 hónapon keresztül kellene Szabadkán jégnek lennie ahhoz, hogy valami komolyat fel tudjunk mutatni. Kevés olyan klub van, ahol egész évben, vagyis 12 hónapon keresztül van jég. Budapesten például igen, de Szegeden is van jég  10 hónapon keresztül, Belgrádban 8-9, Újvidéken 6-7 hónapon át. A jég hiánya tehát az első probléma. Nem edzhetünk a homokban futva, korcsolyával  a lábunkon. De szerencsénk van, mert nagyon jó az együttműködés a szülőkkel, így amikor nincs jég Szabadkán, de van Szegeden, Újvidéken, Kiskőrösön Magyarországon, akkor mi heti két alkalommal oda elmegyünk edzeni. Ez improvizáció, átmeneti megoldás.

Másodsorban a lányok jövője kapcsán, muszáj megvárnunk, hogy sikerül-e Újvidéken vagy Belgrádban egy női csapatot verbuválni. Volt egy ötletünk, hogy Szabadkán alakítsunk meg két csapatot –  egy fiatalabb és egy 15 éven felüliekből állót, Serbia Girls néven, ahová Újvidékről és Belgrádból is csatlakoznának és játszanánk egy nemzetközi ligát, horvát, boszniai, hazai és egy magyar csapat is csatlakozott volna. Játszottunk volna, de ez sajnos a járvány miatt nem valósult meg. Bízunk benne, hogy legalább a jövő évben erre sor kerülhet.

Említette az áldatlan körülményeket. Mit mond a város illetékese, van remény a felújításra?

— Sajnos nem évek óta, hanem évtizedek óta beszélünk erről. Nem szeretnék erre a kérdésre válaszolni. Rövidebb ideig van jegünk, mint tíz évvel ezelőtt.

A lányok idén januárban játszottak egy mérkőzést egy fiúcsapattal, ráadásul nyertek. Mi volt a célja a megmérettetésnek?

— Január 17-én mutatkoztak meg. Eddig mindig a fiúk árnyékában voltak, szerettük volna hogy megmutassák magukat, hogy érezzék, maguknak kell vállalniuk a felelősséget az eredményért, mert eddig mindig vegyes csapatban játszottak. Ezért összeszedtünk egy fiú csapatot is, akiknek a játéka körülbelül egy szinten van a lányokéval. Nagyon örülünk neki, hogy sikerült. 4-4 lett az eredmény, a büntetőkkel pedig végül a lányok nyertek, de nekünk az volt a fontos, hogy kipróbálják magukat, önálló csapatként.

Rácz Szabó Lilla hétéves korában kezdett járni a jégkorcsolya iskolába. Ma már a felnőtt csapattal jár a jégkorong-edzésekre.

— Görkorizni imádtam elōtte is, 5 évesen görkorcsolyáztam elōször. Nagyon megszerettem a jégkorit is és amikor idōsebb lettem szerettem volna ezt tovább vinni, viszont úgy gondoltam a mūkorcsolya nem lenne nekem való. Konkrétan a jéghokival 6 éve foglalkozok. Nagyon fontos fejben is ott lenni és folyamatos koncentrációt igényel. Ameddig nincs ott valaki mentálisan, nem képes jól teljesíteni ebben a sportban sem. Igazából én hozzászoktam hogy fiúkkal edzek, ahogy a fiúk is hozzánk, és mi lányok ugyanúgy tudunk érvényesülni, a testjátéknál pedig mindig figyelnek a lányokra, és ez az edzōnknek köszönhető. A tervem az, hogy minél több helyre eljussunk a csapattal, mint ahogy már sok helyre sikerült pl. Kanadába is, és hogy sok új barátot szerezzek.

A lány csapatot illetōen pedig a célunk, hogy megalakuljon Szerbia történelmében az elsō nōi válogatott, amellyel az elsō hivatalos meccsünket tavasszal játsszuk, reménykedünk pár éven belül kijutni nemzetközi meccsekre, az Európa, vagy Világbajnokságra. Egyébként én gimnazista vagyok, jövōre pedig Szegedre megyek egyetemre, de ugyanúgy tervezem folyatatni a sportot akkor is, ahogy eddig is, mesélte Lilla.

A január 17-i mérkőzés képei és a csapat (Spartak Jégkorong Klub)